craft foam – Híd-Tan

Egy szimplán jó bagoly

Gondoltam, most már ideje lesz valami baglyosat bevetni, már csak azért is, mert annyira divat most ez az amúgy valóban nagyon vicces állatka. Bevetettem egy régi jó “barátomat”, a dekorgumit. Nagyon jó színválasztékban lehet ezeket venni, tartós, könnyű vele dolgozni, és jó a textúrája. Egyik kedvenc alapanyagom. 🙂 És a dekorgumi valahogy a gyerekekből is mindig kihozza a kreatívat.

Kicsit csálé a szeme, de csak azért, mert fel lett téve a táblára, és a folyékony ragasztó még nem száradt meg teljesen…konkrétan kifolyik a szeme éppen szegény madárnak 😀 Szóval a lényeg, hogy a baglyok kaptak egy mágnest is a hátukra. Így tudtak ők felülni a táblára rajzolt faágakra.

És minden bagoly abszolút egyedi lett. Egyrészt a színek kombinálása miatt, másrészt mert a gyerekek a legtöbb esetben saját fantáziájukat is belevitték és elrugaszkodtak a mintadarabtól. Mint például ez a masnis, fagyis példány 🙂

Dekorgumi, a sokoldalú

Mint már említettem, gyűjtögető típus vagyok, és így van ez a lehulló darabokkal is. Sokszor használtunk dekorgumit a kézműves foglalkozásokon. Nagyon sokoldalú és gyerekbarát alapanyag, egyik kedvencem. A maradék, leeső darabokat sem dobom ki, még az egészen kicsiket sem, mert hátha jó lesz még valamire…

Az elsőáldozós csoporttal most végre hasznát vettük a már irgalmatlan mennyiségű dekorgumi-hulladéknak: mozaikot készítettünk.

Még múlt héten beszélgettünk arról, hogy bárhol járulunk szentáldozáshoz a világon, legyünk akár Afrikában vagy Dél-Amerikában (“Vagy Kínában” – tették hozzá), ugyan azzal a Jézus Krisztussal találkozunk az Oltáriszentségben. S ahogy a sok különböző mozaikdarabból végül egy kép lesz, úgy egyesít minket a világ különböző pontjain az Eucharisztia.

Készítettem egy mintapéldányt, majd mindenkinek a fantáziájára bíztam, hogyan oldja meg a saját mozaikját.

A kész mozaikokat a templomban fogom kiállítani, hogy az egész közösség láthassa a gyerekek munkáját.

A nagyobb darab maradék dekorgumiból pedig hétvégén egy ügyességi játékot készítettünk. Sajnos, fázisfotók nem készültek, így már csak a kész játékot mutatom:

A kis elefánt 3 rétegű: középen egy réteg dekorgumi, a borítás pedig barkácsfilc. Az elefánt ormánya alól egy kb. 30 cm-es fonal lóg, végén egy műanyag függönykarikával. A játék célja egyértelmű: úgy meglendíteni a madzagon lógó karikát, hogy az ráakadjon a kis elefánt orrára.

Elkészíteni is jó móka, de utána játszani vele még jobb! 🙂

Napos csibék

A vasárnapi kézműves foglalkozásokra általában ketten-hárman készülünk, van amikor én hozom az ötletet és készülök elő, van, amikor Kátya talál valamit, amihez beszerzi az eszközöket, és van, amikor egyikünk megtalálja az ötletet, másikunk pedig “beszerez”. De a legjobb az, amikor olyat készítünk, amihez otthon is megvan minden eszköz (most például Kinder tojások “sárgáját” gyűjtöm “egyszer majd jó lesz valamire” alapon). A mai vasárnapra teniszlabda kellett, sok. Kátyának szerencsére ez nem okozott gondot, hiszen több teniszoktató van a családjában 🙂 Így nem volt akadálya, hogy megvalósítsuk ezt a kis apróságot:

A szentmise után tehát nekiálltak a gyerkőcök a csibegyártásnak. Folyt a ragasztó, szálltak a sárga pihék, gurultak a szemek, pattogtak a labdák…

De végül megszülettek a sárga kis csibék.

Végül az udvaron tomboltuk ki magunkat. Ága pedig bemutatta saját híd-tan tudományát 🙂

Dekorgumi virágok sablonja

Íme a sablon a színes dekorgumi virágokhoz.

Természetesen más virágformákat is lehet használni. A közepüket, illetve a levél két pontját csillag alakban sniccerrel előre bevagdostam. Nem szeretek kicsik (de még a nagyobbaknak sem) kezébe sniccert adni. Ha kicsit előre dolgozom nekik, abból baj nem lehet 🙂

Virágos vasárnap

Ma a szentmise után az egyik anyuka megkérdezte, hogy most miért volt virág az oltár előtt, mert amúgy tudja, hogy nagyböjtben miért nincs.

Mert ez virágos vasárnap. Kevesen tudják, hogy nem csak adventnek, de nagyböjtnek is van “rózsaszín” vasárnapja, csak nincs az a pap (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel itt nálunk), aki felveszi a rózsaszín miseruhát. Meg aztán adventben ott a koszorú, ahonnan lehet lesni, ha nem tudnánk, milyen liturgikus színnél tartunk éppen. Nagyböjtben ilyen nincs, így csak a szemfüles anyukák szúrják ki, hogy most nem júdáspénz van a vázában, hanem valami egészen szépséges liliom (vagy hasonló).

Amúgy idén először megtaláltam az adventi koszorú nagyböjti alternatíváját. Az ötlet alapja INNEN.

Ez még egy korábbi kép, azóta a gyertyák mérete vészesen megfogyatkozott, ki is kell majd cserélnem, mert még két hetet ki kell bírnia 🙂

A mai kézművesre itt találtam meg az ötletet (ihletet).

Szívószál kell hozzá és dekorgumi. Sablont egyelőre nem tudok feltölteni, mert a szkenner sztrájkol, de tulajdonképpen bármilyen virágforma szóba jöhet. Ragasztani nem kell, ez benne a legjobb!

A virág közepe egy 8-10 cm hosszú, 2,5-3 cm magas téglalap, amit a hosszabb oldalán kb. a háromnegyedéig be kell vagdosni, viszonylag sűrűn. Ha ez kész, rá kell (szorosan!) tekerni a szívószál végére, és erősen tartani, amíg a kisebbig virágformát alulról rá nem húzzuk. Ez után jöhet a nagyobb virág, és ez így már megtartja a bibéket. A levelet csak egyszerűen rá kell húzni a szárra.

Ha nagyon belelendülünk, egy egész csokrot lehet készíteni, variálva a színeket.

Váza híján volt, aki a muffinba szúrta az elkészült virágszálakat.

És végül, mivel érintett vagyok ez ügyben, Isten éltesse a Sándorokat, Józsefeket, Benedekeket! Nekik is lehet adni egy csokorra-valót ezekből az egyszerű, mégis időtálló virágokból! 🙂

ÁLDOTT VASÁRNAPOT!