dekorgumi – Híd-Tan

Úszó teknőcök

Az elmúlt két kézműveshez mindkét alkalommal a krokotak.com oldalon találtam ötleteket. Nagyon szeretem ezt az oldalt, nagyon sokszor adott már ihletet 🙂 A nyár elég lassan indult be, legalábbis a június nagyon felemásra sikeredett. De múlt héten már elég nyárias volt az idő ahhoz, hogy egy vízben is hasznosítható játékot készítsünk.

Ami jó benne, hogy újrahasznosítós, de közben használható játék készül belőle. Kádban, kerti medencében jó társaság lehet egy ilyen cuki teknős 🙂

Először is előkészítettem az alapanyagokat: még előző nap levágtam a palackok alját, hogy ezzel ne a gyerekeknek kelljen foglalkozni. Nem is adnék a kezükbe sniccert.

Hasznos társ lehet, főleg, ha kisebb gyerekek is alkotnak, ez a műanyag tű. Én MÜLLER-ben találtam ilyet. A dekorgumit elég jól viszi önmagában is, de egy saslikkal elő lehet lukasztani, akkor aztán végképp könnyű dolgunk lesz.

Alapvetően három méretű palackok gyűltek össze, ezekhez sablont is készítettem.

Mindig van valaki (általában a nagyobbak között), aki ilyen direkt nyomi példányokat készít (öcsém és bérmafia kimondottan sportot űznek ebből :-D)

Egy szimplán jó bagoly

Gondoltam, most már ideje lesz valami baglyosat bevetni, már csak azért is, mert annyira divat most ez az amúgy valóban nagyon vicces állatka. Bevetettem egy régi jó “barátomat”, a dekorgumit. Nagyon jó színválasztékban lehet ezeket venni, tartós, könnyű vele dolgozni, és jó a textúrája. Egyik kedvenc alapanyagom. 🙂 És a dekorgumi valahogy a gyerekekből is mindig kihozza a kreatívat.

Kicsit csálé a szeme, de csak azért, mert fel lett téve a táblára, és a folyékony ragasztó még nem száradt meg teljesen…konkrétan kifolyik a szeme éppen szegény madárnak 😀 Szóval a lényeg, hogy a baglyok kaptak egy mágnest is a hátukra. Így tudtak ők felülni a táblára rajzolt faágakra.

És minden bagoly abszolút egyedi lett. Egyrészt a színek kombinálása miatt, másrészt mert a gyerekek a legtöbb esetben saját fantáziájukat is belevitték és elrugaszkodtak a mintadarabtól. Mint például ez a masnis, fagyis példány 🙂

Csigusz

Kitavaszodtunk! Ennek örömére csigákat készítettünk a mai Közösségi Délelőttön. Apukám hozott nekem egy ilyen kis csigát:

Kis nyomi 😀 (mármint a csiga). A házát hungarocellből faragták ilyen gömbszerűségre. Igazából azért került haza, hogy tudok-e kész gömböt szerezni valahonnan, mert apa ilyen csigákat szeretne dekorációnak a munkahelyére. Úgyhogy vettem sok-sok hungarocell-gömböt, mert akkor már úgy voltam vele, hogy mi is csigákat készítünk a plébánián.

Döntsétek el ti, melyik az aranyosabb 😀

Most van ez a csigás animációs film, amit, őszintén szólva, én is szívesen megnéznék 😛 De a gyerekek nagy része már látta, és megihlette őket (meg a szülőket) ez a csiga-kézműves. Születtek is a Turbók sorban. 🙂

A csiga teste dekorgumi. A gömböket előre késsel bemetszettem, hogy könnyen bele lehessen illeszteni a csigatestet. A csigavonalat a házon filc körből vágtuk ki.

Jégbe fagyva

Hirtelen ránk szakadt a nagy tél és hideg meg hó meg fagy, s mivel volt kéznél fehér papírpohár és sok fehér dekorgumi, szinte adva volt a kézműves:

Személyes kedvencem a borostás medve 😀

A prototípus az alsó képen balra látható (ő az én példányom): ki kell vágni egy fejformát, egy kisebb kört a pofának, valamint két kart. Saslik a pecabot, rajta cérna, a végén egy halacska. A többi variációt már a gyerekek kreálták maguktól: vödröt, masnit, kötényt gyártottak a mackóknak.

Az ötlethez ITT találtam az inspirációt.

Testhez álló ajándék

Templomunk Kántor bácsija már annyira hozzátartozik a templomhoz, hogy nélküle el e tudjuk képzelni az életet. Mindig mosolygós, mindig vidám és melegszívű, egyszerűen nem lehet Őt nem szeretni! Szinte úgy tekintek Rá, mintha a nagypapám lenne, és valahol ő is úgy tekint engem, mint az unokáját. Ezért elképzelhetetlen, hogy ne készüljek valami ajándékkal az Ő számára. Minden évben valami saját készítésűt, és valami angyalkásat adok Neki.

Idén ITT találtam egy igazán szuper ötletet. Persze nem rózsaszín masnival és nem strasszkövekkel díszítve, de én is készítettem egy hasonlót.

Vettem egy fa irattartó papucsot. A felső részét fekete, az alsó részét fehér akrilfestékkel festettem le. A fehér billentyűket fekete tűfilccel kontúroztam, a kis fekete billentyűk dekorgumiból készültek, kétoldalú ragasztóval rögzítettem őket, csakúgy, mint a zöld szalagot. És hogy valami angyalkás is legyen rajta a “hagyománynak” megfelelően:

A papucs gerincére felragasztottam egy kis fa agyalkát, amit egy hobby-boltban találtam. Kántor bácsi szerint annyira szép lett ez a zongora, hogy szinte megszólal 🙂 Az ilyen mondatok miatt igaz az, hogy jobb adni, mint kapni 🙂 Isten éltesse, Kántor bácsi!

Krisztus, a mindenség királya

A mai Közösségi Délelőtt elég “királyra” sikeredett 😉

Legutóbb az IKEÁ-ban bóklászva papírpoharakat fedeztem fel. Ez azért annyira korszakalkotó felfedezés, mert a papírpohár, mint olyan, már egy ideje piszkálta a fantáziámat, hogy mégis mit lehetne ebből kihozni…A kezembe került papírpoharak azonban mind valamilyen reklámot hordoztak. S bár le lehetne festeni őket, nem vagyok a festős kézművesek híve. Mert azt már tudom, hogy a sok kisgyerek, a szűk hittanterem és a festék nem jó kombináció, főleg vasárnap, amikor többnyire “ünneplős”, de legalábbis csinos ruhában jönnek. Szóval próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket. A “tegezős áruház” papírpoharai azonban egyszínűek és feliratmentesek. Már csak egy bajom volt: én eredetileg Szent Miklóst terveztem ebből (persze nem mára!), piros poharat azonban nem lehetett kapni. Vagy zöld, vagy kék. Esetleg még ezüst hópihemintás. Így aztán erről az ötletről lemondtam, helyette jött azonban egy király gondolat: Krisztus király lesz a kék pohárból!

Jött a következő harci helyzet: a csillámos dekorgumi. Tudtommal ez újdonságnak számít kis hazánkban, én legalábbis még nem találkoztam vele korábban, de most rögtön beugrott nekem, hogy ez koronának kiváló lesz. Arany színűt szerettem volna – de olyan nincs. Van viszont lila, zöld, kék és piros. Nem értem amúgy a logikát, hogy arany és ezüst miért nincs (a közelemben lévő hobby boltokban legalábbis nem volt), de hát mindegy, nem kell nekem mindent értenem. Így lett lila és zöld korona. Kingus ugyan hiányolta a rózsaszínt, de végül kiegyezett a lilában 😀

Aztán előkerültek a strasszkövek is, mert az egy királyról nem hiányozhat, meg amúgy a gyerekek is szeretik.

A király Közösségi Délelőtthöz persze király süti is dukált, linzertésztából, Franciadrazséval.

Gréti baba pedig vágyakozóan figyelte, a nagyok hogyan ping-pongoznak az udvaron. Mert amíg nincs térdig érő hó, addig a ping-pong asztal előkerül 😛

Ajtódísz

Pár hete egy nagyon testhezálló “megbízást” kaptam: egy elsős osztálynak kellett ajtódíszt készítenem, ráadásul egy báránykát! Clairei barátnőm most kapott elsős osztályt, és az ő iskolájukban az a szokás, hogy minden osztály választ magának egy kabalát, valamilyen jelképet. Mivel Clairei is “bárányőrült”, egyértelmű volt, hogy új kis osztálya bárányka osztály lesz 🙂

A figura alapja erős karton, teste fehér barkácsfilc, lába, arca, “kezecskéi” és fülei dekorgumi. Kapott a nyakába egy szalagot, amin “száncsengő” fityeg (Clairei elmondása szerint az apukák nagy örömére :-D). Kezébe készen vehető filc tulipánokat kapott. A hátát szigetelőszalaggal és hurkapálcával erősítettem meg, akasztója pedig meghajlított gemkapocs. Szemei minden mozdulatra gurgulázó rezgő szemek.

Dekorgumi, a sokoldalú

Mint már említettem, gyűjtögető típus vagyok, és így van ez a lehulló darabokkal is. Sokszor használtunk dekorgumit a kézműves foglalkozásokon. Nagyon sokoldalú és gyerekbarát alapanyag, egyik kedvencem. A maradék, leeső darabokat sem dobom ki, még az egészen kicsiket sem, mert hátha jó lesz még valamire…

Az elsőáldozós csoporttal most végre hasznát vettük a már irgalmatlan mennyiségű dekorgumi-hulladéknak: mozaikot készítettünk.

Még múlt héten beszélgettünk arról, hogy bárhol járulunk szentáldozáshoz a világon, legyünk akár Afrikában vagy Dél-Amerikában (“Vagy Kínában” – tették hozzá), ugyan azzal a Jézus Krisztussal találkozunk az Oltáriszentségben. S ahogy a sok különböző mozaikdarabból végül egy kép lesz, úgy egyesít minket a világ különböző pontjain az Eucharisztia.

Készítettem egy mintapéldányt, majd mindenkinek a fantáziájára bíztam, hogyan oldja meg a saját mozaikját.

A kész mozaikokat a templomban fogom kiállítani, hogy az egész közösség láthassa a gyerekek munkáját.

A nagyobb darab maradék dekorgumiból pedig hétvégén egy ügyességi játékot készítettünk. Sajnos, fázisfotók nem készültek, így már csak a kész játékot mutatom:

A kis elefánt 3 rétegű: középen egy réteg dekorgumi, a borítás pedig barkácsfilc. Az elefánt ormánya alól egy kb. 30 cm-es fonal lóg, végén egy műanyag függönykarikával. A játék célja egyértelmű: úgy meglendíteni a madzagon lógó karikát, hogy az ráakadjon a kis elefánt orrára.

Elkészíteni is jó móka, de utána játszani vele még jobb! 🙂

Last minute anyák napja

Igaz, hogy részemről az alábbi kis ajándék nem anyák napjára, hanem ballagásra készült, de mivel nagyon egyszerű, a hétvégébe még belefér, akár gyerekekkel is.

A lényeg a cserépben van, ugyanis a virágföld nem más, mint sütemény, a zöld fű pedig színezett cukormáz illetve kókuszreszelék.

A süti hozzávalói:

4 ek. liszt
1 mokkáskanál sütőpor
1 ek. kristálycukor
1 cs. vaníliáscukor
2 ek. holland (cukrozatlan) kakaópor
1 tojás
4 ek. tej
2 ek. olaj

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük. Az eredeti recept szerint a tésztát enyhén kivajazott bögrébe kanalazzuk (pöttyösbe vagy esetemben inkább bárányosba, de mindenképpen egy nagyobb fajtába :-P), és három percre mikrohullámú sütőben megsütjük. Ennyi! Tényleg! Ez olyan estékre kell, amikor már fáradt vagy és rád tör a sütihiány. Mindennel együtt kb. 10 perc elkészíteni. Hogy fokozzuk az élvezeteket, még lekvárral nyakon önthetjük.

A cserepes verzióban a cserepet kibéleljük egy kis sütőpapírral, hogy az alján ne szivárogjon át a nedvesség. Belekanalazunk a tésztát kb. a feléig, mert megkel a sütőportól. 2-3 perc a mikróban, és kész!

A cukormáz hagyományosan, tojásfehérjéből és porcukorból készül, plusz egy kis ételfesték – vagy ha az nincs, mandula aroma is jó, mert az is elég zöld, és még jó illata is lesz 🙂 A mázból vékony rétegben kenünk a süti tetejére. Kb. egy evőkanálnyi kókuszreszeléket egy csészében néhány csepp zöld ételfestékkel/mandulaaromával összekeverünk és rászórjuk a máz tetejére.

Ezennel tulajdonképpen kész is, már csak egy virág kell a közepébe, és vihetjük anyunak, nagymaminak 🙂

Napos csibék

A vasárnapi kézműves foglalkozásokra általában ketten-hárman készülünk, van amikor én hozom az ötletet és készülök elő, van, amikor Kátya talál valamit, amihez beszerzi az eszközöket, és van, amikor egyikünk megtalálja az ötletet, másikunk pedig “beszerez”. De a legjobb az, amikor olyat készítünk, amihez otthon is megvan minden eszköz (most például Kinder tojások “sárgáját” gyűjtöm “egyszer majd jó lesz valamire” alapon). A mai vasárnapra teniszlabda kellett, sok. Kátyának szerencsére ez nem okozott gondot, hiszen több teniszoktató van a családjában 🙂 Így nem volt akadálya, hogy megvalósítsuk ezt a kis apróságot:

A szentmise után tehát nekiálltak a gyerkőcök a csibegyártásnak. Folyt a ragasztó, szálltak a sárga pihék, gurultak a szemek, pattogtak a labdák…

De végül megszülettek a sárga kis csibék.

Végül az udvaron tomboltuk ki magunkat. Ága pedig bemutatta saját híd-tan tudományát 🙂