Ma az ovi tornatermében tarthattam a kicsiknek a hittant, hogy ne bolygassam fel a délutáni játékot. Ez egyrészt jó, mert semmi zavaró eszköz nincs (pl. élő teknősbéka a terráriumban, vagy egy szakajtókosárnyi hangszer, ami természetesen ovisoknak is elérhető magasságban van, hogy bármikor őrületes zajt kelthessenek 😀 ), másrészt viszont hatalmas késztetése van egy ekkora térben a gyereknek, hogy üvöltve rohangáljon körbe körbe. Na de nem baj, mert tényleg sok tér van, nem zavar minket senki, lehet mozogni, és az egyik fal a sókamrákhoz hasonló módon van kialakítva, és még hangulatosan világít is, a másik fal pedig egy összefüggő tükör, ami szintén vicces és hasznos 🙂 Például ma is: sorba állítottam a gyerekeket a tükör előtt, s kértem, nézzék meg magukat és egymást, és mondjanak olyan dolgokat, amiben mind hasonlítanak. Szépen felsorolták, hogy van szemünk, fülünk, kezünk, ujjaink, stb. Megállapítottuk azt is, hogy van, akinek világos, másoknak pedig sötét a szeme.
Aztán tanultunk egy dalt, szerintem nagyon jó, amióta ismerem, ennél a témánál mindig ezt tanítom.
Lehet egyre gyorsabban énekelni, aztán egyre lassabban. Nagyon élvezik, és pillanatok alatt a fülükbe mászik a dallam.
Készült hozzá feladatlap. Ha ilyen tempóban haladok, még összejön egy másik könyvre való is 😀
A készülő könyvről: dolgozunk rajta 🙂 A rajzaim eredetileg mind kézzel készültek, ezért most szakember (tesóm) segítségével digitalizálásra kerültek. Ez egy elég hosszú folyamat, de hamarosan minden, a könyve beletervezett feladatlap elkészül. Közben készülnek a leírások is. Ha megvan az első olyan piszkozat, amivel már házalhatok, akkor nekiállok kiadót keresni. Nyilván, első körben az a terv, hogy valamelyik keresztény könyvkiadónál szeretném kiadatni a könyvet. Eddig itt tartunk, kérem a további türelmet. 🙂
