Sajnos a mai délelőtt úgy alakult, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, így a készítési folyamatról nem készültek fotók – meg úgy egyáltalán, semmiről. Thomasznak hála, néhány mobilos kép készült, illetve a prototípust még itthon lencsevégre kaptam. Az ötletet Kátya találta, de sajna a forrás-blog jelenleg nem elérhető.
A sablon eredetileg színes, de én így, vonalrajzként nyomtattam ki a gyerekeknek, hogy úgy színezhessék ki az anyókát, ahogy őnekik tetszik.
Színezzük ki, majd vágjuk ki a részeket! Az anyóka testét hajlítsuk be kúpformába, és ragasszuk meg a jelölt helyen. A fején a pontozott vonalon kicsit nyomjuk össze és hajlítsuk hátra a csúcsos részt. Ehhez a kis fülhöz lehet majd hozzáragasztani a fejkendőt.
Kész az alap (Kingus szerint úgy néz ki, mint Bors néni. Igazat adtam neki, mert az én gyerekszobámból Bors néni kimaradt, így elképzelésem sincs, hogyan néz ki valójában :-P).
Ezek után Ősz Anyóka testét színes őszi falevelekkel fedjük be. Minden anyuka elcsodálkozott, amikor kiderült, hogy a faleveleket már kb. két hete szedtük, mégis még mindig olyan frissek és rugalmasak, mintha most szedtem volna őket össze az udvarról. A titok a mélyhűtő. Bezony! A faleveleket összeszedtük, megmostuk a sártól (mert természetesen nekem szakadó esőben jött meg a kedvem a levélgyűjtéshez…). Aztán fagyis dobozba vagy egyéb alkalmas tárolóba fektettem őket és sutty! Be a fagyasztóba. Amikor ma reggel kivettem a leveleket és kiterítettem a hittanterem asztalaira, olyan szép élénk színük volt, és ugyan olyan ruganyosak voltak, mintha tényleg öt perce sepertem volna fel az udvarról. Nem töredeztek, akár még rózsákat is lehet belőlük hajtogatni.
De térjünk vissza Ősz Anyóra. A levelek felragasztása után már nincs egyéb dolgunk, mint gyönyörködni a kész munkánkban. Egyik kis srác, amikor elkészült, felkiáltott: “KÉSZ A NYANYA!” …Hát igen… 😀
Fotóapparát hiányában tehát ezt a két…khm…”nyanyát” mutatom nektek:
Illetve megmutatom a prototípust is 🙂
