Ez egy picit olyan nekem, mint a mumus: mindenki beszél róla, de soha senki nem látta még. Én legalábbis még sosem láttam egy tisztességes padlóképet sem, pedig szinte nem telik el szakmai nap, hogy ne dobná be valaki. De csak így, ennyit, pusztán a szót: padlókép. De hogy mi is az, hogyan működik, hogy kéne kinéznie, miből van – azt soha senki nem mondta. Egy módszertani könyv sem említi, nem is volt róla szó se főiskolán, se máshol.
Na, egyik reggel viszonylag amortizált állapotban, köbö beszédhang nélkül, náthásan iszogattam a kávémat, és közben azon gondolkodtam, van-e értelme aznap tanítanom, hiszen hanggal nem nagyon bírnám zsinórban a 8 órát (nem is bírtam)…és akkor Pinteresten szembejött velem egy ötlet.
AHH-HA! Ez zseniális! Olyan nincs, hogy nekem nincs ilyenem! Gyorsan még levadásztam pár fotót a témában, és ott helyben gyorsan felvázoltam a saját kis körömet egy papírra, egyelőre csak tényleg tervrajz-szerűen. Úgy gondoltam, hogy a hangom nélkül nem tudok nagyon tanítani, viszont ha már otthon maradok, akkor készítek egy ilyet. Mert olyan sincs, hogy én nem rögtön állok neki egy ilyen projectnek. Így is egy hete azon agyaltam, hogy az újonnan kapott csoportokban, melyeket múlt héten vettem át, hogyan lehet gyorsan-ügyesen elmondani mindazt, ami a tanárváltás miatti zűrzavarban kimaradt nekik.
Tehát nekiálltam. Lázasan készültem, mint utóbb kiderült, valószínűleg szó szerint, de elkészült (a plébániai hittant azért megtartottam, hozzájuk valószínűleg félholtan is bekúsznék).
Később utánanéztem, ez hivatalosan nem padlókép (Franz Kett módszerét nevezik hivatalosan így), de elég nagy ahhoz, hogy padlón rakjuk ki.
Maga a feldolgozandó téma címe adja a kör középpontját, e köré pakolgatjuk fel a cikkelyeket. Az én köröm öt részre, minden rész további 4 részre osztott. A legbelső körben a Nagyhét egyes napjai vannak, alattuk egy rövid leírás, majd két-két rajzos szimbólum. Teljesen szétbontható cikkelyekre, ismétléskor összekeverhető, kiosztható, hogy az osztály együtt rakja ki helyesen.
Mivel elég nagy, ezért mindent kézzel gyártottam le, írtam rá, festettem, stb. Megszerkeszteni számítógépen nekem ez több időbe tellett volna…meg egy picit kényszeres kézzel író/firkálgató vagyok 😀
És ami a legzseniálisabb, hogy hihetetlenül bevált! Legalábbis ahol eddig bevetettem (4-5-6. osztály), nagyon bejött a gyerekeknek, versengtek, hogy ki olvassa fel a szöveget, ki tehesse le a képet. Az egyik ötödikes srác (SRÁC!) totál le volt nyűgözve, hogy ezt én csináltam, és “hűűű de nagyon menci!”. Komolyan nagy élmény volt ez most nekem, mindig nagyon jó látni, ha egy ötlet működik a gyakorlatban. Biztos, hogy gyártok még más témában is (pl. tízparancsolat).
Ja, és mint mondtam, utána néztem az IGAZI padlóképnek is, és rávetem magam az internetre még ez ügyben, mert nagyon tetszik. 🙂
