…mint egy rendes kézművest kitalálni ebben a témában. Mindenképpen valami tevéset szerettem volna erre a hétvégére, de két véglet volt az interneten talált ötletek között: vagy nagyon egyszerű volt, vagy túl maszatolós/festős, amit nem akartam. Egyrészt, mert nincs idő száradni, másrészt, mert akkor takaríthatjuk a hittantermet, harmadrészt, a szülőkkel sem akarok kiszúrni, hogy elhozzák a gyereket szép ruhában, én meg jól kezükbe adom a festékes ecsetet (egy zárójeles megjegyzés: bár sajnos, egyre inkább azt tapasztalom, hogy már vasárnapra sem öltöznek ki a gyerekek, sem a felnőttek. Nem tudom, milyen alkalom kell a MA emberének, hogy kiöltözzön, és elszakadjon az edzőcipő, farmernadrág, joggingfelső hármasától. Na, ez csak úgy kikívánkozott.)
Szóval, azon járattam az agyam, hogyan lehetne közepesen nehéz, de nem maszatolós, tevés kézművest összehozni. Ez a tű dolog is piszkálta a fantáziámat, még akkor is, ha “tű foka” még professzorok között sem eldöntött kérdés, mit is jelent valójában. Én viszont, mint kézműves beállítottságú ember, a tű fokát csak kézművesen tudom értelmezni, tehát varrni kell. Tudjátok, hogy vannak nekem ezek a remek műanyag tűim, amit kisebb gyerek kezébe is bátran oda merek adni (kivéve, ha a gyerek hajlamos bármelyik testnyílásába bedugni az ilyen jellegű tárgyakat).
Aztán addig-addig járatta az agyam, amíg eszembe jutott a fonalgrafika (Card Pricking néven lehet mindenféle ötleteket keresni). Így született ez az ötlet:
Tű is kell hozzá, teve is van. Küldetés teljesítve 😉 A könnyebb kezdés érdekében az első néhány öltést beszámoztam, onnantól következetesen haladva könnyen elkészíthető. A fonákjáról szúrunk fel az első pontnál, át a kettesbe, majd mellette szúrunk fel, vissza a négyesbe, stb.
Innen letölthető. Keményebb lapra nyomtassuk, pl. műszaki rajzlapra vagy kartonra.
