Őskeresztény agapé

A 3-4. osztályos csoporttal ma visszautaztunk az időben! Ebben ma a “JÉZUS VILÁGA” c. könyv volt a segítségemre.

Nagyon sokat vadásztam rá, de szerencsére sikerült megrendelnem és remek ötletek vannak benne. Ma például lepényt sütöttem a könyv segítségével. A mai téma ugyanis az apostolok korabeli ősegyház volt. Ezzel a csoporttal idén liturgikát tanulunk, s szép lassacskán haladunk Jézus korától a mai egyház liturgiájáig. Ehhez a témához kellett nekem kovásztalan kenyér…vagy valami hasonló 😛

A könyv élesztős lepény receptjét adja meg, de én “kovásztalan” kenyeret szerettem volna, kicsit megelevenítve a Pászka lényegét is. És persze azért sem került bele élesztő, amiért azon a bizonyos éjszakán a zsidók sem tettek kovászt a lepénybe: siettem. Nem volt időm a kelésre várni. Az eredmény így viszonylag szikkadt és tömör lett, de nem bántam: valószínűleg Jézus korában is voltak hozzám hasonló kvalitású háziasszonyok, akiknek nem mindig sikerült úgy a kovásztalan lepény, ahogy az írva van. 😛

A gyerekek szokás szerint bevonultak a hittanterembe, én pedig egy másik teremben “megterítettem” az agapéhoz. Sajnos nem fotóztam le időben a szépen előkészített asztalt, így már csak a romok kerültem megörökítésre. Amit vittem:

  • A kovásztalan lepények
  • Szőlő
  • Füge
  • Alma
  • Dió
  • És “bor” (piros szőlő ízű Bolero italporból kevert lötty…csak mert most éppen van :-P)

Az óra elején beszélgettünk arról, hogyan ünnepelték az apostolok korában a szentmisét, és hogy mindig volt agapé, vagyis egy nagy lakoma is. Erre az egyik srácom ábrándosan megjegyezte: “De kár, hogy most már nincs ilyen!” Erre, szinte felháborodottan felpattant egy leányzó: “Szerinted a kilences mise után mi van?! Meg a roráték után!!!” És tényleg van nálunk agapé, s ezt a meggondolatlan elszólást elejtő fiú is elismerte. 🙂

A beszélgetés után átmentünk a másik terembe, ahol elénekeltük az étkezés előtti imát, majd hozzáláttunk a finomságoknak.

 

Pótlás – és a Bibliasüti

Kicsit elmaradoztam a bejegyzésekkel, és ezeket most igyekszem pótolni.

Visszafordíthatatlanul megkezdődött a tanév, ennek első jele az, hogy vééééégre nagyjából sikerült rendet tennem a hittanos-kreatívos szekrényemben a Plébánián:

Persze ez most már közel sincs ennyire katonásan és élére hajtogatva berendezve, de legalább mindennek van doboza. A szekrényben lévő rend a nyári irgalmatlan mennyiségű jégrém-fogyasztásnak köszönhető, hiszen mindegyik doboz eredendően fagyival volt teletöltve – nem sokáig. A kis átlátszó csészék – és ezt nem a reklám miatt mondom – Cserpes Joghurt dobozkái voltak, ezekben most kásagyöngy lakik. A papír irattartó papucsok pedig a “tegezős” bútoráruházból valók, és színes papírok, mappák, óravázlatok lakhelye.

Szent Jeromos ünnepéhez legközelebb eső vasárnap a Szentírás vasárnapja. Ez a két nap (Szt Jeromos ünnepe és a vasárnap) most egybeesett, így mi sem volt egyértelműbb, mint hogy kipróbáljak egy régóta dédelgetett ötletet, a Bibliasütit.

Sajna a süteményezéssel nem vagyok jóban, bár lelkesen kísérletezem, és néha (ha a Szentlélek arrafelé fúj, amerre én éppen sütök) sikerem is van 😛 De az utóbbi idő legfőképp csontkeményre szikkadt sütik korszaka volt… Szerencsére a közösség nagyon megértő, és ilyenkor azért mindig megpróbálják elrágcsálni a kekszeimet, mielőtt végleg kihajítanák 😀

Kicsit félve tehát, de belevágtam a Bibliasütibe. Az ötletet ITT találtam. Egyetlen gond volt vele, hogy ezt a sütit a messzi Amerikában készen lehet venni, én itthon pedig nem láttam még hasonlót sem. Nekiláttam hát, hogy megkeressem a házilag is elkészíthető verziót. ITT akadtam rá. Összeszedtem hát minden angol tudásomat – és a Google Fordítót -, hogy magyarra fordítsam a receptet. Hogy Nektek ezzel már ne kelljen bíbelődni, íme a magyar verzió, megfűszerezve a saját tapasztalatokkal.

SZICÍLIAI FÜGÉS SZELET – azaz a Bibliasüti

TÉSZTA:

  • 3 1/4 pohár liszt (1 pohár az kb. 2 1/2 dl)
  • 1/2 pohár cukor
  • 1 1/2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál só
  • 12 evőkanál sótlan, hűtőből kivett teavaj (ez kb. 150 gramm)
  • 3 nagyobb tojás
  • 2 teáskanál vaníliaaroma

TÖLTELÉK

  • 450 gramm aszalt füge
  • 1 pohár víz
  • 1/2 pohár sárgabarack konzerv
  • 1/4 pohár rum (ízlés szerint, kihagyható)
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg

ELKÉSZÍTÉS:

A töltelékhez távolítsuk el a fügék szárát és aprítsuk 5-6 darabra. Ugyanígy a barackot is érdemes kissé felaprítani. Tegyük egy lábasba, és adjuk hozzá a többi hozzávalókat.

Közepes hőfokon forraljuk, gyakran megkavarva, majd vegyük takarékra és pároljuk kb. 10 percig, amíg kissé besűrűsödik.

Hagyjuk kihűlni, majd botmixerrel pürésítsük. Pár órára, vagy akár egy egész éjszakára tegyük hűtőbe (én kb. 2 órát pihentettem, teljesen megfelelt).

Hát igen…nem a legszebb süteménytöltelék, amit valaha láttunk, de a végeredmény mindezt háttérbe szorítja majd 😉

A tésztához keverjük össze először a száraz alapanyagokat: a lisztet szitáljuk át a sütőporral, adjuk hozzá a cukrot és a kevéske sót. Először adjuk hozzá a vajat. Korábbi linzertésztáim esélye a sikerre valószínűleg azzal szálltak el, hogy én következetesen megolvasztom a vajat, ha kell, ha nem. Linzertésztánál ezt nem szabad, a vajat keményen, “hűtőhidegen” kell a tésztába gyúrni.

A vaj után adjuk hozzá a tojásokat, végül a vaníliaaromát. Robotgéppel, de akár kézzel gyúrjuk át, hogy egyenletes, sima tésztát kapjunk. Formázzunk belőle gombócot és tegyük ezt is hűtőbe.

Lisztezett munkafelületre borítsuk a tésztát és gyúrjuk át még egyszer, hogy teljesen sima és kezelhető legyen. Melegítsük elő a sütőt alul-felül sütés programon 180°C-ra.

Osszuk a tésztát 6 részre. Nyújtsuk először kb. 30 cm hosszúra, majd 10 cm szélesre. Vágjuk le a repedezett, egyenetlen széleket, így egy szép téglalapot kapunk. A töltelék egyhatodát osszuk el a tészta közepén. Kicsit olyan az állaga, int egy ragadós, de formázható gyurmának 😛

A tészta szélét egy ecsettel enyhén vizezzük be, majd hajtsuk rá a töltelékre. Óvatosan nyomkodjuk össze a széleket. A tepsire úgy tegyük rá, hogy ez a “varrat” az aljára kerüljön.

15-20 percig süssük. Hagyjuk a tepsin kihűlni, majd vágjuk 5-6 cm-es szeletekre. Íme a kész fügés szelet!

Akár már így is eléggé bibliai lehetne, hiszen a füge, mint növény elég sokszor szerepel a Szentírásban. A Bibliasütihez a következők kellenek: A fügés szelet egyik szélét levágtam, mintha egy könyv lenne:

Majd cukormázzal (tojásfehérje habbá verve + porcukor, illetve én még rásegítettem egy kevés Dr.Oetker-féle nyújtható cukormáz-porral is) adtam meg neki a végső arculatot.

Ennivalóan édesek, nem? 🙂 Tényleg olyanok, mint egy mini imakönyv vagy Szentírás. És a recept sem bonyolult, hihetetlenül gyorsan kész van! És nem csak Szentírás vasárnapján aktuális 😉