Rá kellett jönnöm, hogy a plébániai hittan nem az a foglalkozás, ahova a gyerkőc elhozza a füzetét. Ezért olyan módszert kellett keresnem, ahova nem kell a füzet, de mégis maradandó nyoma van a foglalkozásnak. Ezért kezdtük el pl. a Tízparancsolat-mappát (lapbookot). Érthetetlen módon – bár az ellenkezőjére kisebb összegben mertem volna fogadni – a mappák minden alkalommal eljutottak a hittanórákra, legalábbis többnyire. Még azok is rendszeresen elhozták, akik amúgy a füzetet soha.
Sajna minden témából nem csinálhatunk lapbookot, főleg, ha egy rövidebb, ismétlő jellegű dologról van szó. A kis-csoportom egy része most lesz elsőáldozó, és bár korábban már volt szó a bűnbocsánat szentségéről, most ismét elő kellett venni, frissítésképpen. A gyakorlati gyónást majd a plébános atyával fogják tanulni az elsőáldozóknak szóló vasárnapi hittanon, nekem úgymond teológiailag kellett ezt megalapoznom, hogy tudják, miért ajándék számunkra gyónáshoz járulni. Szóval egy nagy lapbook elkészítése most nem jöhetett szóba, így jött a minibook ötlete.
A minibook nem más, mint egy A/4-es lap, jelen esetben 8 részre hajtva, mint egy kis leporelló. A gyerekek is így nevezték 🙂
Minden kis blokkban kb. 1-2 mondat szerepel, néhány behelyettesítendő hellyel. Ehhez kellettek a nagy szókártyák. Az óra első felében szóban átbeszéltük a fontosabb részeket, majd kitettem a szókártyákat, a gyerekek pedig behelyettesítették a minibook hiányzó szavait. Végül meghajtogattuk, és aki szerette, kiszínezhette a kész minibookot.
