Ismét közeledik Mindenszentek és Halottak Napja. Erre az alkalomra is elkészíthető az alábbi kis papírpohár angyalka. Tavaly nagy sikert aratott a műanyag angyalka lámpás. Ezúttal egy saját, de hasonló ötletet hozok. Mivel a múlt héten vasárnap az Evangélium az imádságról szólt, ezért került az angyalka kezébe a NE FELEJTS EL IMÁDKOZNI! felirat, de bármi más szöveg is az angyal kezébe illeszthető.
A tetejére pont elfér egy teamécses. Én minden gyereknek adtam elemes mécsest, hogy megelőzzük a lakástüzeket 🙂 Ha igazi mécsest használtok, semmiképpen ne hagyjátok őrizetlenül!!!
Gyújtsatok gyertyát szeretteitekért, és kérjétek a szentek közbenjárását! Áldott, békés megemlékezést kívánok!
Mivel október 31-e szombatra esik, már most egy témába vágó kézművessel készülök holnapra, így jövő héten vasárnap már halottak napját helyezhetjük középpontba. Világító töklámpás helyett azonban világító angyalkákat fogunk készíteni.
Korábban úgy gondoltam, hogy a LED-es mécsesek a világ leghaszontalanabb találmányai közé tartoznak, giccsesek és ez a gyertya, mint tárgy megcsúfolása…nekem azoktól a templomban elhelyezett, pénzbedobásra felgyulladó “gyertyáktól” is feláll a szőr a hátamon. Nnnna…most, hogy mindennek elhordtam ezt a találmányt, idén vettem belőle tízet. Ugyanis be kellett látnom, hogy vannak dolgok, amihez viszont pont jók ezek a vackok. Ilyen pl. az olyan lámpások készítése, amik alapvetően gyúlékony anyagokból készülnek, ezzel az elemes mécsessel azonban biztonságosan használhatók. Már hobby boltokban is kaphatók, én ALDI-ban és TESCO-ban szereztem be belőlük párat. Szerintem karácsony közeledtével ismét a polcokra kerülnek majd.
A lényeg tehát, hogy a műanyag pohár alá bátran behelyezhető, mivel nem gyullad fel, nem melegszik át, nem igényel oxigént a “működéshez”, pusztán egy gombelemet. Meleg fényt áraszt, és még remeg is a lángocska (láttam már olyan LED-es mécsest is, ami viasz gyertyatestbe van beszerelve, és valami érzékelővel fújással is “eloltható”…az enyéimen csak van egy pöcök ON/OFF felirattal 😛 ).
Néha, ha nagyon ráérek, készítek táblarajzot az elkészítéshez. Így is sok “most mit kell csinálni?????” kérdést kapok, de ilyenkor (hacsak nem ovis az illető) csak simán a táblára mutatok, hogy tessék csak elolvasni 😉
Jó lenne, ha a keresztény családok inkább ilyen, vagy ehhez hasonló lámpásokat, és nem a pogány szokásokat hirdető Jack O’ Lantern-t (töklámpást) készítenének. Ezek a világító angyalkák emlékeztessenek arra, hogy az elhunyt lelkek nem bolyongnak a világban céltalanul, hanem Isten színe elé kerülnek. Mindenszentek ünnepén pedig azokat a lelkeket ünnepeljük és köszöntjük, akik már a szentek közösségében vannak, és ahova nekünk is vágyakoznunk kell.
A tökfaragás valóban jó móka, és ha nem akarjuk/nem tudjuk kikerülni, legalább ne rémisztő ördögfejeket faragjunk belőle. Erre a kép alatti linkre kattintva találtok szuper ötleteket.
És végül egy rövid kis videó a működésről. Nagyon hangulatos fényt áraszt, akár őrangyalként is “működhet” azoknak a gyerekeknek, akik félnek a sötétben elaludni.
Mi? Jah! Hogy elkéstem? Igen, igen, tudom…Bocsánat. De talán így is hasznosnak találjátok majd és elraktározzátok jövőre. Igazság szerint ismét nem találtam fel a spanyolviaszt, hanem egy régi és jól bevált ötletet bújtattam új ruhába. Befőttes üveg fedele. Ismét. Ez úgy kezdődött, hogy péntek este jöttem rá, hogy a szombat szünnap. Merthogy Mindenszentek. És ez rendben is van, csak én nem számoltam vele, és elkényelmesedett városi hátsó felem arra számított, hogy ráér szombaton beszerzőkörútra indulni…
Így hát abból kellett gazdálkodni, ami van. És fedő volt itthon még régebbről, meg karton is, meg most kaptam sok-sok hulladék-maradék öntapadós fóliát, amiben találtam ezüst és arany színűt is. Meg voltak felvarrható műanyag ékkő-szerűségeim is (szintén kaptam valakitől), így született meg ez a mécsestartó. Illetve ez itt konkrétan Bernié 🙂
A fólia és a kövek szépen csillognak a gyertyafényben.
Itt pedig készül egy példány. Mellette figyel a “LÉNY”, akiről (amiről?) nem tudtuk megállapítani, hol állhat az állatvilágon belül… 😛
Legutóbb a vasárnapi kézművesen mécsestartót készítettünk, gondolva már a közelgő halottak napjára, de akár a Fény Éjszakája kezdeményezéshez csatlakozva is elkészíthető.
Szükséges eszközök:
pauszpapír (mi fehéret és halványsárgát is használtunk)
zöld színű papír
Mackó-sajtos doboz
Úgy érzésre kivágtam egy sziromformát, ami alapján a gyerekeknek elkészítettem néhány sablont. Sajnos digitalizált forma (még) nem készült. Nagyjából 10-11 levél éri körbe a sajtosdobozt.
Általában az van, hogy én elkészítem egy módon, elmondom, hogy így kell elkészíteni, aztán a gyerekek tök máshogy, de végeredményben sikeresen megoldják a feladatot. Én így készítettem:
Egy akkora zöld csíkot, ami körbeéri a doboz peremét (ez egy A/4-es papír hosszabbik oldala meg még pár centi) levágtam, majd erre ragasztottam rá a szirmokat. Amikor ez elkészült, szirmostul felragasztottam a csíkot a dobozra.
És íme, ahogy a gyerekek gondolták, hogy kell elkészíteni:
Először felragasztgatták a szirmokat a dobozra (van, aki kívülre, van, aki belülre), majd ez után ragasztották rá a méretre vágott zöld papírt.
A végeredmény ugyan az lett: egy szép mécsestartó.
Tegnap a szentmisén volt egy nagyon fura és rémisztő pillanatom. Ott kezdeném, hogy sajnos a felsősökkel nem volt lehetőség külön kitérni a Halloween-Mindenszentek-Halottak Napja témakörre, mert – mea culpa – elfelejtettem belekalkulálni október 23-át a számításba, így egymás után 2 hittan is elmaradt november 1. előtt. És tegnap a misén rájöttem, hogy milyen kár, hogy ez elmaradt.
Már a szentmise vége felé jártunk, Plébános atya a hirdetéseket olvasta, és természetesen kihirdette, hogyan alakul a mise- és gyóntatási rend az ünnepek alatt. A hirdetés szövege valahogy így hangzott: “November 1-jén Mindenszentek ünnepe lesz, 2-án pedig elhunyt szeretteinkre emlékezünk Halottak Napján” Erre az egyik ministránsom felvillanyozva, félhangosan hozzátette: “És halloween!” Istenem, gondoltam, mégiscsak fel kellett volna eleveníteni a tavaly tanultakat erről az “ünnepről”…!
Eleve elszomorít, hogy minden ünnep előtt le kell szögezni a valódi tartalmat: hogy Húsvétkor nem a nyuszit, Karácsonykor nem a fenyőfát, december 6-án nem a lappföldi télapót ünnepeljük… Nem beszélve a Valentin-napról és a Mindenszentekről.
Sokszor vádolják az Egyházat, hogy igazából a keresztény ünnepek nagy részének egy pogány ünnep az alapja (főleg Karácsonykor hozakodnak elő ezzel), és hogy mi csak nyakon öntjük ezeket az ünnepeket keresztvízzel. Az, hogy egy-egy keresztény ünnep miért esik egybe ősi, pogány ünnepekkel, úgy gondolom, mindössze pasztorációs megoldás volt hajdani pápáink részéről. Már meglévő keresztény ünnepek időpontját direkt helyezték át egy-egy pogány szokás idejére: így nem volt kérdés, hogy egy kereszténynek melyik ünnepet kell tartani. Mindenszentek ünnepét IV. Gergely pápa helyezte november 1-re. Ekkor a megdicsőült Egyházat, a szentek közösségét ünnepeljük, beleértve azokat a szenteket is, akiket név szerint nem ünnepel az Egyház – vagyis akár közvetlen családunk elhunyt tagjait is, akik már megtisztultak a tisztítótűzben.
Halloweennek egyetlen köze van a Mindenszentek ünnepéhez: a neve. All hallow’s eve, vagyis Mindenszentek előestéje. Ennek a rövidítése a Halloween.
“Mi is ez a Halloween? A Mindenszentek előéjszakáján, október 31-én ünneplik és a neve az All Hallow’s Eve-ből származik, mely jelzi a Mindenszentek ünnephez való kötődését. De ha elolvassuk a Wikipédia szócikkét (vagy az angol nyelvű Wikipedia szócikket) ezzel találjuk szembe magunkat: “A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe…”. Semmi köze tehát a megdicsőült Egyház ünnepléséhez. Mihez van hát köze? “…valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.” (Forrás: Manka Blogja)
Tudjuk, hogy a Tisztuló, a Megdicsőült és a Vándorló Egyház között szorosabb a kapcsolat, mint azt elsőre gondolnánk. Hiszen imáinkkal összekapcsolódunk és segíthetünk, illetve segítséget kérhetünk egymástól. Az elhunyt lelkek tehát kapcsolatban vannak velünk, illetve mi is velük – de nem úgy, ahogy azt a halloween és az újpogányság mondja. Az a lélek, aki már Isten színe elé került, nem vágyik vissza a földre, nem bolyong és nem rémisztget az élők között, és nincs szüksége lámpásokra, és főleg nem ételáldozatokra. Az elhunytak lelkének egyetlen dologra van szüksége: imára. Amikor mi gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, akkor a fény Krisztust és az örök élet világosságát jelképezi. Azokat a lelkeket pedig, akik már eljutottak az örök dicsőségbe (a szentek), mi kérhetjük, hogy járjanak közben értünk, földön vándorlókért. Első számú segítőnk pedig a szentek közösségében a Szűzanya. Mert ha valaki bolyong itt a földön, az nem a szellemek, hanem mi magunk. 😛
A halloween keresztény alternatívájára szintén Manka blogjában találtam egy remek ötletet:
A Fény éjszakájáról Cirko blogjában olvastam, és nagyon megtetszett. Végre egy pozitív dolog, amit tehetek a Halloween ellen, és amellyel tanúságot teszek az én Uramról!
Idézem Cirkotól:
Sajtóközlemény
For immediate release – 12 October 2010
Gyújts fényt, és tégy tanúságot keresztény hitedről
Hívunk minden keresztényt Angliaszerte arra, hogy tegyenek fényt az ablakukba Október 31-én este, hogy ezzel adják tanújelét, hogy Jézus Krisztust követik.
A kezdeményezés, melynek neve: A Fény Éjszakája (Night of Light) Damian Stayne-től a Cor et Lumen Christi alapítójától ered. “A Fény éjszakája esemény egy nemzetközi kezdeményezés, hogy Halloween ünnepét egy örömteli keresztény ünneppé tegyük – mondta D.S. Világszerte több országban gyermekeknek rendeznek ünnepet, mely kapcsán összegyűlnek imádkozni és fényt gyújtanak az ablakukban, ezzel hirdetve a Krisztushoz tartozásukat szomszédaiknak és barátaiknak.
Október 31-ét Halloween ünnepének tarjuk, mely az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered, s amely ünnepi előestje Mindenszentek ünnepének – amely ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét és minden mennyei szentjét ünneplik, és Isten világosságnak a győzelmét minden szentjének életében a sötétség felett. Jézus a világ világossága. A szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak. Jézus napjainkban mindenkit hív, hogy a világító fény legyen mások számára.”
Amennyiben lehetséges, az alábbiakat javasoljuk azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája kezdeményezésbe:
-mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel
-egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel
– gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek, vagy közös tűzgyújtás
– fény kihelyezése az ablakba, jelezve ezzel a járókelőknek, hogy a ti háztartásotok keresztény háztartás és a ti világosságotok Krisztus
– aki gondolja vegyen fel fehér ruhadarabot hűségének szimbolizálásra, Krisztus a Mi Világosságunk iránt
Kieran Conry püspök (Arundel and Brighton ), Chair of the Department for Evangelisation and Catechesis, kijelentette
Holloween ma a legnagyobb fogyasztói ünnep karácsony és húsvét után, itt az idő hát, hogy emlékeztessük a keresztényeket ennek az ünnepnek az eredetére. Ez az ünnepnap fontos a katolikus kultúrában. Október 31-e estéjén csináljunk valami olyat, amely tanúságot tesz hitünkről,s amely hallható és látható. Gyújts egy gyertyát, vagy más fényt, amely Krisztust szimbolizálja. Ez erőteljes jele lehet annak, hogy megmutassunk az embereknek, hogy mi Krisztusba és nem magunkba vetettük a reményünket. A fény kérdéseket fog provokálni, s ezáltal lehetőségünk nyílik Krisztusra mutatni. Mindenkit bíztatok a részvételre.
Vincent Nichols érsek pastoralis körlevelet küldött egyházkerületének.: A hit láthatóvá tétele egy olyan küldetés, amelyet a Mennyei Atya bízott ránk. A Fény éjszakája kezdeményezésben való részvétel egyfajta válasz erre a küldetésre.
Remélem, ezt végigolvasva ti is kedvet kaptatok gyertyát gyújtani október 31-én este és az ablakba tenni.
Itt az ideje, hogy felvegyük a kesztyűt! Harc folyik minden egyes lélekért. Vegyük tudomásul ezt. Ez az igazság. Mi magunk is szellemi harc részesei vagyunk. Harcoljunk együtt a jóért imával és jócselekedetekkel, elfogadva Krisztus győzelmét a Gonosz felett! Gyújtsunk gyertyát és hirdessük Krisztust!
♥
Remélem, ez a kezdeményezés hamarosan elterjed nálunk is! Ha már mindenáron át akarunk venni valami külföldi szokást, vegyük át ezt, ne a halloweent! 🙂
Közeledik az október vége, és ilyenkor általában az elmúlás, halál, örök élet, a szentek közössége a téma a hittanokon. Viszont most, hogy egyre divatosabb a Halloween “ünneplése”, muszáj ezzel is foglalkozni. Főleg az alsósoknál tartom ezt fontosnak, mert róluk tudom, hogy mindegyikük önkormányzati iskolába jár, és sok helyen már Halloween-party-t is tartanak a suliban. Alsós tanítónéni barátnőm is elszörnyedve mesélte, hogy az ő iskolájukban is szokás ez, ráadásul nem is október végén tartják, hanem valamikor az őszi szünet után. S hogy milyen bizarr élmény volt egy 10 évest halott menyasszony jelmezben látni…
Szóval a gyerekekkel (2-3. osztály) erről beszélgettünk tegnap. Mármint a Halloweenről. Azt már tudták, hogy ez egy angol szokás, s én elmondtam nekik, hogy ilyenkor az emberek azokat a lelkeket várják, akik még itt bolyonganak a világban, mert nem tudtak továbblépni. Megbeszéltük, hogy a lélek valóban halhatatlan, de ha már a Mennyei Atyához jutott, akkor nincs szüksége arra, hogy itt a földön bolyongjon. Hiszen Istenhez jutva a lélek hazatalál és végtelenül boldog. Nincs olyan, hogy a lélek megreked a földön, hiszen mindenképpen Isten elé kerül.
Másrészt megbeszéltük azt, hogy régen Halloweenkor az emberek a halál istenének áldoztak, félelemből. Beszélgettünk arról, hogy halálisten nincs, mert csak egy, igaz Isten van. S mióta Jézus eljött a földre közénk, nem kell félnünk a haláltól, mert az az örök élet kezdetét jelenti számunkra.
Harmadrészt beszéltünk a félelmekről is, illetve arról, hogy ha félünk, Jézusra kell tekintenünk, Őrá kell hagyatkoznunk.
Végül, mivel úgy érzem, már itt, kis hazánkban sem tudjuk kikerülni a Halloween jelképeit, töklámpást készítettünk, keresztény módra.
Krisztus a mi reményünk és világosságunk!
Az előrajzolt töknek ki kellett vágni a szemeit és a száját. Utána beragasztózták, és színezett dekor-homokkal beszórták. A végén ráírták a feliratot.
Sötét háttér elé téve jól látszódnak a kivágások.
Amerikában úgy gondolom, nehezebb dolga van egy keresztény családnak, hiszen ott aztán tényleg a kultúra része a halloweenezés. Az alábbi helyeken azonban nagyon jó kis ötletek vannak, amiket mi is bevethetünk, ha keresztény alternatívákat keresünk (a teljesség igénye nélkül, angol nyelven):
De természetesen a legfontosabb, hogy a saját szokásaink, kultúránk szerint emlékezzünk szeretteinkre és ünnepeljük meg Mindenszentek- és Halottak napját. Készíthetünk például mécsestartót.
Nem kell hozzá más, mint fekete tónuspapír, pauszpapír és egy befőttes üveg fedele. A fekete papírból és a pauszból vágjunk le két egyforma csíkot, ami körbeéri a fedőt. A fekete papírt harmonikaszerűen hajtogassuk meg, és vágjunk ki angyalformát úgy, hogy széthajtogatva egyben maradjon. Ragasszuk össze a pauszt és az angyalfüzért, majd az egészet palástszerűen a fedőre. Kész is a mécsestartó! Mi ezt két éve készítettük el a gyerekekkel. Temetőbe is kivihető.
Számomra (legalábbis eddigi “pályafutásom” során) két nehéz hittanos téma van, ami gyerekeknél előjöhet: az egyik a 6. parancs (ki tudja, miért :-P), a másik pedig az elmúlás, a halál témaköre. Utóbbi került most terítékre, mivel a hosszú hétvégéknek és iskolai szüneteknek “hála”, a kicsikkel most találkozom utoljára halottak napja előtt. Nehéz téma ez, hiszen még felnőtt fejjel is nehéz néha feldolgozni egy-egy szerettünk halálát, főleg, ha az illető mondjuk tragikus körülmények között vagy emberi mércével túl korán távozott el. Ilyen tapasztalata már egy elsősnek is lehet. Egy ilyen traumát egy mélyen hívő családban is nehéz feldolgozni, és nem ritka, hogy ilyenkor a hit is megrendül – egy pillanatra, vagy egy életre. Ezt a gyermek is érzékeli, látja, hallja.
Hogyan magyarázzam hát meg egy 7-8 éves kisgyereknek, hogy mi történik velünk, ha meghalunk? Hogyan adhatnék választ az életnek erre a súlyos kérdésére?
Segítségemre egy régi-régi kiadású könyv volt: Monika Nemetschek – Isten a gyermek életében. Bár 1979-es kiadású írásról van szó, hihetetlenül aktuális a mai hitre nevelésben is – elvégre a hit tartalma nem változott az elmúlt 2000 évben 😉 A lényeg, hogy a mai (hit)oktatásban is abszolút használható és praktikus módszereket tartalmaz ez a könyv.
Végül úgy érzem, hogy sikerült megbeszélni a gyerekekkel a lélek halhatatlanságának témakörét. Annyira fantasztikus a kicsikben ez a feltétlen bizalom és elfogadás, amit az új dolgok irányában mutatnak! Bár az is igaz, hogy elképesztően agyafúrtak is ám! 🙂 A végén ugyanis kaptam egy ilyen kérdést: “De te ezeket honnan tudod?” Nyilván rájött a kis leányzó, hogy halott még én sem voltam, így nagyon nem beszélhetek saját tapasztalatról, amikor a lélek halhatatlanságáról és az örök boldogságról van szó, nem beszélve a feltámadásról. Bízom benne azért, hogy ha majd arra kerül a sor, és bekövetkezik mindaz, amiről tegnap beszélgettünk, nem fognak csalódni és azt gondolni, hogy én annak idején teljesen más dolgokat mondtam 😉
Levezetésnek természetesen kézműveskedtünk.
Találtam egy nagyon egyszerű emberalakot, amit műszaki rajzlapra kinyomtattam nekik. A feladat első fele az volt, hogy színezzék/rajzolják meg a figurát úgy, mintha őket magukat ábrázolná.
A széles mosoly mindenképpen stimmel 🙂
Amíg ők megalkották a földi testüket a rajzlapon, én átlátszó előlapfóliából elkészítettem nekik a “léleket”, ahogy ők mondták. A kettőt végül tűzőgéppel kapcsoltuk össze. Megbeszéltük, hogy a lélek láthatatlan, és ez a részünk a halál után a Mennyei Atyához repül az örök boldogságba. Hozzátettem még, hogy a világ végén Jézus olyan új testet ad majd nekünk, ami többé nem fog fájni.
A következő hittanig pedig feladták nekem a leckét, mert egyikük kijelentette, hogy az “Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem” kezdetű esti imát már úúúúúgy unja, mert minden este ezt imádkozzák otthon a családdal. Így közkívánatra óra végén azt az imát mondtuk el, amiben “valami olyasmi van, hogy ‘adj kenyeret minden nap’ “. 🙂 Én meg kereshetek valami új esti imádságot nekik 🙂
