Vannak kifejezések, amelyek irritálnak. Azt hiszem, egyszer már ezt leírtam, de rájöttem, hogy ez a lista bővíthető. Az “utolsó kenet” is egy ilyen…mert hát nem muszáj az utolsónak lennie, ugye. Még ma is sokan félnek felvenni ezt a szentséget (vagy papot hívni a hozzátartozójukhoz), mert szorosan összekötik a halállal: hogy aki ebben a szentségben részesül, az már menthetetlen. Mivel a plébánia irodájában is adminisztrálok, sajnos sokszor azt látom a temetési adatoknál, hogy nem részesült szentségekben az elhunyt…és nem azért, mert hirtelen érte a halál.
Szóval szeretem, ha ezt valóban BETEGEK szentségének nevezzük, hiszen ebben még benne van a gyógyulás lehetősége, és nem véletlen, hogy a gyónással együtt a betegek kenete a “gyógyulás szentsége”. Mert bár nem garancia a testi gyógyulás, de a lelki gyógyuláshoz kegyelmet ad.
Ehhez készítettem egy feladatlapot. Segítségül a már említett német tankönyvet használtam, illetve a YouCat-ből ollóztam ki szövegeket, grafikákat. Innen letölthető:
