Jó régen volt már Tábori Kisokos, pedig ez rovatnak indult, és még közel sem mutattam be nektek minden helyet. De most elhoztam Nektek az idei táborhelyünket, ami sok tekintetben messze a legjobb volt.
GALAMBOK
Előtörténet: minden évben nagy fejtörés nekünk a táborhelyszín, mert a csudába is, válogatósak vagyunk. Sok feltételnek kell teljesülnie, és ráadásul időben meg is kell találni, mert nem túlzás, de márciusban már alig-alig akad szabad táborhely. Idén – ha emlékeztek – még a Facebookon is tartottam egy kisebb közvéleménykutatást, hogy hova menjünk, mit ajánlotok. Aztán végül egyik sem volt nyerő számunkra, viszont erre a helyre például az egyik ajánlaton keresztül bukkantunk rá. Úgyhogy egy picit a ti érdemetek is ez a remek helyszín 🙂
A helyszín: Galambok Zalában található, a legtöbb település arrafelé Zala-valami, Galambok kimaradt ebből, ő csak simán Galambok. Zalakarostól egy kőhajításra található pici település a Kaposvári Egyházmegye területén. A templomot, mely az Urunk mennybemenetele titulust viseli, Zalakaros plébánosa látja el.
A táborhely maga a régi plébánia épület, mely ma már teljességgel a táboroztatásra berendezkedett kőház: az épület szépen felújított, szobáiban fa (talán IKEÁS) emeletes ágyak matraccal, több mosdóval a házon belül és az egyik melléképületben, felszerelt konyhával, fedett terasszal, hatalmas füves területtel, kocsibeállóval, focipályával.
Az épületben (ha jól számolom és emlékeim nem csalnak) 7 olyan szoba van, ahol emeletes ágyak is vannak. Ezek 6-12 fős szobák, és ezen felül még két olyan szoba is van, ahol nincsenek ágyak, viszont matracok szinte minden helyiségben pluszban lefektethetők, és van is a házban sok-sok pót-matrac. Összességében akár 80 fő is elfér a tető alatt 🙂 (és igen, van ping-pong asztal is, de minden mást vinni kell hozzá)
A házon belül 3 fürdőszoba/wc található, az egyikben kád is van.
A szobák nagy része a folyosóról nyílik, ahol sok-sok polc segít a tábori cuccok rendben tartását. Illetve ez a sok horgolt pokróc is ottani, amik nagyon jól jönnek a hűvösebb estéken 🙂
A kert alapvetően a templomkert, tehát közterület. Maga a tábor nincs körbekerítve, a kocsibeállóhoz is csak azért van kapu szerintem, hogy legyen mire felszerelni a postaládát, mert amúgy maga a kert teljesen nyitott. Ettől eleinte picit tartottunk, hogy majd idegenek bejárkálnak (volt már olyan táborhelyünk, ahol volt kőkerítés, mégis bemásztak a helyi huligánok és tönkretették a kint hagyott játékainkat). DE itt SEMMI problémánk nem adódott ebből!!! A gyerekeknek elmondtuk a táborhely határait, tehát mi ki nem mentünk, és igazság szerint a helyiek sem jöttek be. Látták, hogy itt most vannak, akkor nem zavarnak. Korán reggel jött néhány közmunkás a kerti csaphoz, hogy a viráglocsoláshoz vizet vegyenek, de amúgy semmilyen szinten nem zavart minket senki és semmi! 🙂 A templom harangja viszont éjjel-nappal (de tényleg! éjfélkor is!) elütötte a negyedeket, úgyhogy azt nagyon hamar megbeszéltük a gondnokkal, hogy éjszakára legalább hadd kapcsoljuk ki. 😛
A konyha és egy vizes blokk a házhoz csatolt melléképületben van, és a fedett teraszról nyílik. A konyha jól felszerelt, tűzhellyel, három hűtővel és egy kis mélyhűtővel, mikróval, sok-sok edénnyel, evőeszközzel. Mi szinte semmilyen konyhai eszközt nem vittünk (talán csak a bográcsok és a kenyérszeletelő gép volt az, amit mi vittünk magunknak).
A külső vizesblokk két részre osztott (fiú/lány), több wc-vel és zuhanyzófülkével. A fedett teraszon lehet étkezni, ugyanis hosszú asztalokkal és padokkal berendezhető, de szükség esetén ezeket el is lehet pakolni.
Az egész helyben a legjobb a hatalmas udvar, amihez a focipálya is tartozik. Az udvaron mi felállítottunk egy röpi-pályát, és két felfújható medencét is, hogy minden korosztály megtalálja a maga szórakozását. Mivel nagy a tér, nem zavarja egymást az sem, ha egyszerre ping-pongoznak, tollasoznak, röpiznek, fociznak, bogarakat gyűjtenek a gyerekek. (Az alábbi képhez: Ági konkrétan körbecigánykerekezte a focipályát, és még csak el sem szédült. Nálunk ilyen nyugis, “csendes-ülős” hittanosok vannak 😀 )
Étkezés: na ez volt a nehezebb dió. Galambokon alapvetően három lehetőség van étkezésre: ahol mi ettünk, az a horgásztó mellett lévő Halászcsárda. Nagyon jó kis hely, szívesen láttak minket és a kaja is korrekt volt, csak kicsit sétálni kell hozzá, mert alapvetően a település határában van. De ez sem vészes.
A plébániával szemben, tulajdonképpen az út túloldalán van az általános iskola, ahol szintén vállalnak táborozókat, éppen csak azon a héten nem volt már hely náluk, amikor mi mentünk. Így nem itt étkeztünk, de talán ez a legideálisabb, ami a távolságot és (valószínűleg) az árakat is illeti.
A harmadik hely a galamboki Presszó, ahol főleg a helyben dolgozó közmunkások is étkeznek. Vállalnak nagyobb csoportokat is, de…hát nyilván, ahogy a neve is mutatja, ez egy presszó, nem étterem.
Egyszer ettünk a zalakarosi KOMA étteremben is, és onnan rendeltünk pizzát is az akadályverseny napjára. Kajával mi nem viccelünk 😛 Éhezés nem lehet, és eddig még senki nem is panaszkodott 🙂
Idén is többször főztünk magunkra. Bográcsban is lehet, bár kijelölt tűzrakóhely nincs, mi egyet kijelöltünk magunknak. Vittünk egy gázzsámolyt is palackkal együtt, de ott is találtunk egy működő gázzsámolyt, így egyszerre két bográcsban ment a boszorkánykodás 🙂
Programlehetőségek: mi már letettünk arról, hogy csilli-villi nagy programokat szervezzünk, mert pusztán az, hogy együtt játszhatunk, szinte 100% elég. De persze azért néha kimozdultunk.
Zalakaros nincs messze, könnyen megközelíthető, de azért gyalog elég húzós túra lenne. Szerencsére Galambokon lakik a zalakarosi dotto vonat üzemeltetője, így vele többször is megbeszéltük, hogy vigyen el minket rövidebb utakra.
A zalakarosi kilátó közelében egy remek kis erdei tanösvény van, azt mindenképpen ajánlom, ha egy könnyed, rövid, de azért mégiscsak erdei sétát szeretnénk. Nagyon jópofa, interaktív táblák vannak az ösvény mentén, mindegyiknél le lehet ragadni pár percre.
A dottonak van egy olyan programlehetősége, hogy elvisz a Bivalyrezervátumba, majd a Kis-Balatonhoz. Ezt a lehetőséget nem tudnám jó szívvel ajánlani, meg is írom, miért:
- A dottoval szörnyű hosszú az út. Mindennek tetejébe pont aznap olyan brutál őszi időt kaptunk a nyakunkba, hogy azt se tudtuk, hány rétegben öltözzünk fel. A dotto huzatos tud lenni, főleg, ha hirtelen 35 fokról 17-re süllyed a hőmérséklet egyik napról a másikra… Fáztunk is, és kicsit uncsi is volt… (rövidebb utakra viszont hatalmas élmény a dotto, mindenképpen próbáljátok ki!!!)
- Nincs igazán idő egyik helyen sem szétnézni, mert a dottonak van egy beütemezett menetrendje.
- A Bivalyrezervátum hatalmas területen van, és mi pont egy olyan napot fogtunk ki, amikor a bivalyok a lehető legtávolabbi pontot választották a legelészésre…igazság szerint semmit nem láttunk belőlük.
- A Kis-Balaton (Kányavári-sziget) szuper hely lenne, ha a gyerekeket érdekelte volna. Távcsővel valóban szépen meg lehet figyelni a madarakat, de sok gyerekkel és két távcsővel ez annyira nem izgi….DE! Ha nem kellett volna sietni a dotto miatt, egy egész napot is lehet ott tölteni tanösvénnyel, nézelődéssel, és játékkal, ugyanis hatalmas füves területek vannak, ahol kilátók, rönkasztalok vannak, ki lehet ülni. Úgyhogy nem rossz program az sem, csak ne kelljen rohanni, szánjunk rá egy egész napot, de legalábbis 45 percnél több időt.
Zalakaros adja magát, hogy ott a termálfürdő, ami természetesen nem egy nagy melegvizes fenékáztató, hanem egy szuper strand, külön gyerek vízi-parkkal, hullámmedencével, csúszdaparkkal, családi medencével.
Viszont, ami még jobb, hogy Galamboknak is van saját strandja! A község határában van a Castrum kemping, ami saját fürdővel rendelkezik, egy nagy, fedett, osztott körmedencével. Ott lehetőség van akár egy esti/éjszakai fürdőre, ugyanis bizonyos napokon este kilenctől éjfélig is nyitva áll. Az egész fedett, tehát rossz idő esetén is lehet ott pancsizni.
ÖSSZEGZÉS:
Kiknek ajánlom? – Nagyobb csoportoknak ideális, mivel a házban akár 80 ember is elfér. Sátrazni is lehet, köztünk is volt, aki inkább sátorban aludt. Annak ellenére, hogy nincs kerítés a tábor körül, semminkhez nem nyúltak hozzá, senki idegen nem zargatott minket. Olyan táborszervezőknek ajánlom, akik tudnak mit kezdeni a tér adta lehetőségekkel: csoportos játékok, akadályverseny, vetélkedő is szervezhető. Sőt, mi az iskolából még tornaeszközöket is kölcsönkaptuk egy délelőttre (tornapad, zsámoly, szőnyeg).
Milyen árban? – Sajnos árakat nem tudok, de szállást foglalni a plébános atyánál lehet.
Elérhetőségek:
Urunk Mennybemenetele
Római Katolikus Plébánia Galambok
Fília: Zalaszentjakab
Plébánia címe: 8754 Galambok, Ady E. út 1.
Levelezési cím: 8749 Zalakaros, Fő út. 54.
Telefon: 06-93/340-157
Mire kell figyelni? – Mi Zalakarosra mindig dottoval mentünk, de nyilván helyi busszal is be lehet utazni.
Ennek utána kell nézni. Mivel nincs kerítés, le kell szögezni a gyerekekkel, hogy mik a határok.
Utazás – Mi külön busszal mentünk, mert sajnos vonattal/volánnal kicsit bonyolult lett volna, főleg, amilyen sok cuccal mi közlekedni szoktunk.
Tűzhely – van (1 db gáztűzhely)
Tűzrakóhely a szabadban – van, bár kijelölve nem volt, ezt magunknak döntöttük el, hol főztünk. Gázzsámoly is van.
Zuhanyzó – van, a házban 3+1 kád, kint is legalább kettő zuhanyfülke (fiú/lány)
WC – van, a házban 3, és kint a melléképületben is több (fiú/lány)
Ágyak – vannak, új, fa emeletes ágyak, plusz szivacsok.
Ágynemű – nincs, hálózsákot, ágyneműt vinni kell.
Étkészlet, tányérok – Van jól felszerelt konyha, kb 60 főre műanyag tányérok, poharak, evőeszközök.
Étterem a közelben – van, Halászcsárda ill. az általános iskola konyhája.
Bolt – Van egy kis vegyes bolt a közelben, de mi Nagykanizsára mentünk be kocsival a TESCO-ba vásárolni.
Strand – Galambok Castrum Kemping és Zalakarosi Termálfürdő.
Más táborhely a közelben – Mi igazság szerint a homokkomáromi táborhely kapcsán bukkantunk rá Galambokra. EZEN a honlapon van több, környékbeli táborozási lehetőség.
Amiért nekem tetszett a hely: sok szoba van, így nagyon jól tudtuk szeparálni a korosztályokat. Az egész szálláshely nagyon kulturált, jó állapotú. A templom kulcsát egész hétre megkaptuk, akkor mehettünk át, amikor akartunk. Nincsenek szomszédok, tehát nem zavartunk senkit és minket sem zavart senki. A gondnok néni még tavasszal, az első felfedező utunkon bármilyen kérdésünkre, felvetésünkre csak ennyit mondott: “Itt mindent lehet!” 🙂
