A tanév végére mindig elkanászodik a hittanos szekrényem – persze kit akarok becsapni…kábé minden hónap végére elkanászodik 😀 De így, az iskolamentes időszakban még inkább, mert nyáron többnyire csak behajigálok mindent. Ezt fokozta még tavasszal a vizitáció (és most nagy műhelytitkot árulok el), mert sok, kóbor cuccot (padban felhalmozott óravázlatokat, rejtvényeket, színezőket, kisegeret és kutyafülét) csak besúvasztottunk a szekrényekbe, hogy mégse ez a látvány fogadja a Bíboros atyát. Aztán jól ott is maradtak, ha kiborultak a szekrény aljából, én visszarugdostam a papírkupacot, de rendet…hát rendet azt nem tettem.
Most jött el a szent pillanat, hogy a szekrényben eluralkodó őskáosznak véget vessek, illetve, hogy beszerezzek néhány dolgot, ami szükséges lehet az évben. Mivel sokat kézműveskedünk, ez elsősorban filctollak, zsírkréták és hasonló cukiságok beszerzését jelentette.
És igen, idén is sok fagyi fogyott el: kedvenceim ezek az egyforma oldalú kis dobozkák (illetve hajdanvolt tartalmuk :-P).
Festeni mondjuk ritkán festünk, de néha azért előfordul. Inkább csak a maszatos mivolta miatt szoktam kerülni ezt az eszközt, de azért volt már rá példa, hogy hasznát vettük. A zsírkrétákat pedig elsősorban az oviban szeretném használni (a filctollaim tavaly kicsit megsínylették a négyévesek alkotói vehemenciáját).
Új filctollak is lettek, három különböző helyről (Aldi, IKEA, TESCO), illetve négy, mert a plébánia nagy kincseket rejt, ha jobban feltúrjuk a régen eldobozolt dolgokat. Még a 2007-es Városmisszióra vett filceket is megtaláltam, s csodák-csodája, nagy részük még tökéletes állapotban van! Így most rengeteg filctollunk van (a filctollak a gyengéim)!!!
A ragasztókészlet feltöltése még várat magára, de már most is próbáltam menteni a menthetőt: a legtöbb ragasztós flakonban már csak egy ujjnyi anyag volt, és a legtöbbnek a kenőfeje borzalmas – és undorító – állapotba került. Ezért kiválasztottam egy majdnem üres, ám még szalonképes tubust, és beletöltögettem a sok kicsi ragasztót. 4-ből egy teljesen teli, szinte új tubust kaptam!
A színes ceruzáknak pedig szép ceruzatartót készítettem a “riszájkling” jegyében. Az alap egy “sünis” festékes doboz, amit bevontam színes kartonnal, majd papírhengereket vontam be színes papírral, s ragasztóval a dobozba erősítettem.
Mutatós, és a ceruzák is méltó helyet kaptak.
Ami még folyamatban: sok irattartó papucs is helyet kap a szekrényemben, amelyekre a vágógépemmel csinos kis táblácskákat készítettem. Miltonkapoccsal fogom rögzíteni.
Helyet kap még a teremben egy SZÜLINAPTÁR is, a gyerekek születésnapjával. Ezen kívül, ha minden jól megy és elkészülök vele, akkor egy liturgikus naptár is díszíti majd a termet. És ha már a díszeknél tartunk:
Ő még a hozzá illő virágra vár 😀
