ima – Híd-Tan

Interaktív imaút

Külföldi oldalakon is láttam már ilyet, itthon kollégától is kaptam hasonló ötletet a keresztútra (jövőre bevetésre kerül 🙂 ), sőt, ilyen interaktív “állomásos” feladatokat én is csináltam már.

Most a kamasz lányokkal, akik vasárnap bérmálkozni fognak, egy ilyen több lépéses, interaktív imát végeztünk, kicsit ráhangolódva magára az ünnepre.

Ráhangolódás

Teljesen besötétítettem a hittanteremben, csak egy gyertyát gyújtottam. Énekeltünk egy taizei éneket. Ez alatt lelkileg ők is lenyugodtak. Még mindig félhomályban kis lelkiismeret-vizsgálat következett.

Bűnbánat

Egy csomagolópapírra felrajzoltam egy keresztet, felé, hogy BŰNBÁNAT. A lelkiismeret-vizsgálatot követően kértem őket, hogy (immár villanyfénynél) ha magukra ismertek egy-két ponton, akkor rajzoljanak a keresztre egy-egy szomorú arcot, 🙁 mert ezekkel a bűnökkel megbántottuk egymást és Istent. Jézus minden ilyen hibánkat a keresztre vitte.

Bűnbocsánat

Vittem szív alakú post-it-et, mindenki vehetett belőle. Jézus szeretetével eltakarta a mi bűneinket a kereszten. Hasonlót már ovisokkal is csináltam, de itt is működött. Ők még mosolygóst is rajzoltak 🙂

Hála

Hálásnak kell lennünk, ezért egy másik csomagolópapírra azokat írták fel – immár konkrét szavakkal -, hogy mikért hálásak. Volt, aki nagyon komoly dolgokat is írt, volt, aki kicsit poénra (is) vette, de nyilván a vihogó, komolytalankodásból felírt háláknak is van egy mélyebb gyökere. Meg persze, ha egy 13 éves azért hálás pl., hogy Freddie 19. lett a Dalfesztiválon, hát akkor legyen ezért hálás 🙂 (én ennyi idősen valószínűleg hasonlókért voltam hálás).

Ima másokért

Vágtam krepp-papírból szalagokat, mindegyik színnek külön jelentése volt. elmondtam a jelentést, majd felkötöttük az ablakrácsra.

FEKETE: ima azokért, akiket MI bántottunk meg.

PIROS: ima azokért, akik MINKET bántanak-akár a hitünkért, akár másért. Egyik oldalon sem érdemes állni.

KÉK: ima a családtagokért.

ZÖLD: ima a békéért.

FEHÉR: ima a Szentatyáért és papokért.

SÁRGA: ima a tanárokért, nevelőkért, hitoktatókért. (itt egy kicsit hazabeszéltem…nem árt, ha értünk is imádkozik valaki 🙂 )

Legvégén egy közös Miatyánkkal zártuk az egészet.

Kéznél van! – Az öt ujj imája

Ehhez az imához már több verziót is láttam (tehát nem saját ötlet, viszont magyarul még nem találkoztam vele), de ez a legegyszerűbb, és a legkönnyebben megtanulható forma. Előrebocsátok egy meaculpát, hogy nem szépen, géppel megírt szövegeket tartalmaz, hanem az én s.k. betűimet, de nekem sokszor gyorsabb és könnyebb szabad kézzel megoldani ezeket, mint számítógéppel szerkesztgetni.

Az öt ujj imája PDF

Nekem nagyon tetszik, mert megtanít a másikért való imára, vagyis a közbenjárásra. Arra indít, hogy a magunk akaratát soroljuk hátrébb, és előbb másokra gondoljunk. A gyerekek az ujjakba konkrét neveket is írhatnak, hogy kiért imádkoznak az adott ujjukkal (csak vigyázzunk a középső ujjnál, mert hamar kínos helyzetbe kerülhetünk 😀 Ugye nem akarjuk, hogy a gyerekek a középső ujjukat mutogatva hadonásszanak azzal a címszóval, hogy ők most imádkoznak… 😛 )

Készségfejlesztés és hittan

A kötelező hit- és erkölcstannak hála, most rengeteg elsőst tanítok. Van olyan csoportom, ahol egyszerre 25 gyerekkel kell foglalkozni, mert összevonták a három elsős osztályt egy hittanra. Úgy gondoltam, ha már iskolai körülmények között iskolásan kell hittanozni, akkor fordítsunk figyelmet azokra a képességekre is, amiket amúgy is el kell sajátítaniuk első osztályban. Ennyi gyerekkel nem tudok majd mindig kézműveskedni, viszont az ovis ragasztunk-színezünk körforgásból is szeretnék túllépni velük. Így születtek meg az írásfejlesztő feladatlapok, amelyből egyet most – premier előtt – megmutatok Nektek.

Egyelőre itt még csak a vonalvezetés a lényeg, pici gyakorlás és egy kis színezés. A feladatlap ingyenesen, saját használatra letölthető, de ha kérdezik, hol találtad, mondd el, hogy itt 🙂

IMÁDSÁG FELADATLAP 1. osztály

Ja, hogy miért fekete-fehér? Mert én csak fekete-fehérben tudok fénymásolni, és ezért eleve csak így készítettem el. Bocsi!

Nagyböjti imabefőtt

A múlt héten sajnos nem tudtam hittant tartani, így a nagyböjtre való felkészülés is eltolódott. A kicsikkel az óra elején arról beszélgettünk, hogy ők hogyan kapcsolódhatnak be a böjtbe, s ez által Jézus áldozatába. Nagyon ügyesen megértették, hogy a böjt nem csak lemondás lehet (tehát valamit nem tenni), hanem vállalás is (valamit tenni).

Amikor ezeket a böjti vállalásokat átbeszéltük, mindenki kapott egy kis színes noteszpapírt, amire a saját nagyböjti vállalásukat írták rá: hogy miről mondanak le illetve mit vállalnak. Majd mindannyian kaptak egy közepes méretű Nescafés üveget. Csak mert ebből volt itthon több, de egy átlagos befőttesüveg is megfelel 🙂 Ebbe az üvegbe először is beledobtuk a felajánlásunkat (mindenki a sajátját a sajátjába).

Az adventi időben megszoktuk, hogy van adventi koszorú és adventi naptár. Nagyböjtben viszont egyiknek sincs megfelelője, talán azért, mert nem lehet rá iparágat építeni. Minden esetre én – ha nem is csinálok belőle üzletet (még :-D) – mindkettőre találtam nagyböjti alternatívát. Az egyiket már tavaly is mutattam.

Idén természetesen új gyertyákkal ismét “bevetésre került” a nagyböjti kereszt.

Visszatérve a befőttes üvegekre: ezekből pedig nagyböjti imanaptár lett. Halványlila papírra kinyomtattam az alábbi, több, mint 40 imaszándékot (többségét angolból fordítottam INNEN)

Nagyböjti imaszándékok

A szaggatott vonal mentén felszeleteltük a papírt, és összehajtogattuk a kis cetliket, végül mindet az üvegbe töltöttük. A címkét pedig kivágtuk és ragasztóstifttel az üvegre ragasztottuk.

Hogy eltakarjuk a Nescafé feliratot, az üveg tetejét lila csillámporba tunkoltuk.

A kész “imabefőttek” mellé minden szülő kapott egy levelet, amelyben leírtam nekik az üveg pontos “használatát”. Minden nap húznak az üvegből egy-egy imaszándékot, amiért a megadott imádságot mondják. Így az egész család bekapcsolódhat a gyermek nagyböjti készületébe.

Imádság

Kezdő hitoktatóként egyszer meglátogatták az egyik órámat, hogy mennyire végzem rendesen a “munkámat”, elég képzett vagyok-e szakmailag, illetve nem csak kamuból küldöm-e fel a felügyelőségre minden hónapban a tanítási naplót. Ez volt életem egyik, ha nem a legrosszabbul sikerült hittanórája, és csomó olyan dolgot tettek utána szóvá, amit se előtte, se utána nem követtem el, csak azon az egy órán. Ráadásul az a csoport egy elég nyüzsgős társaság volt, és kisebb “közelharc” árán tudtam csak imára hangolni őket. Erre utalva óralátogató vendégem megjegyezte, hogy ha túl “zizi” a társaság az imához, akkor ne erőltessem. Persze azt ő nem tudhatta, hogy ők mindig túl “zizik”, és nem az időjárástól függ, hogy éppen van-e kedvük az áhitatra vagy sem… Másrészt, és ezt ott el is mondtam neki, van olyan gyerek, akinek ez a két imádság, amit óra elején és végén mondunk, az egész heti imádsága. Mert hogy otthon nem imádkozik, hiszen nincs, aki erre nevelje, buzdítsa, vagy akitől ezt látta volna.

Az imáért tehát hajlandó vagyok húzni az időt.

Ma az elsősökkel az imádságról tanultunk. A gyerekek még valóban “időhúzásnak” tartják az imát. Ezt meg is jegyezték, hogy van olyan ismerősük, akik “folyton húzzák az időt az imával” – tudniillik minden étkezés előtt és után imádkoznak és mindig elmennek a misére. Ez az érzés nem tudom, hogy normális-e ebben a korban, de bevallom, gyerekként azt hittem, a szentmise végén az “Istennek legyen hála!” azért hangzik el a hívek részéről, mert örülnek, hogy végre valahára mehetnek dolgukra (jelentem, mára már kinőttem ezt a hozzáállást :-D)

Tehát ma az imáról tanultunk. Az óra végi kézműveskedésen pedig egy imádkozó kezet készítettünk, amibe beleírták az imaszándékaikat. Bár elsősök, többé-kevésbé már tudnak írni, és értik is, hogy mit írnak le, ezért is lehetett velük könnyen elkészíteni ezt az alkotást.