Az utolsó vacsora

Kicsit csapongok a témák között, de ahogy kezembe akadnak a régi feladatlapok, úgy töltöm fel őket. Bár ez nem az első ovis csoportomba készült, de majdnem, és egyébként közzé is tettem már itt, csak sablon nélkül.

(retró fotóválogatás következik 😆)

Ez volna az, egy 2014-es bejegyzés. https://hid-tan.kreativcuccok.hu/2014/04/02/utolso-vacsora-2/

Ezt a feladatlapot újítottam föl, és teszem közzé 🙂 A rajz a régi maradt, a szöveget viszont szépen rászerkesztettem. Így egy fokkal igényesebben néz ki talán 😉

Nem készítettem most el, és nem fotózom be a szép új verziót, mert a lényeg úgy is látszódik az eredeti, 2014-es bejegyzésben.

Fecskefészek

Ezt vártam már, hogy végre tavaszi témákat tudjunk elővenni! Bár tudom, hogy a fecskék csak később érkeznek vissza, március közepe/vége már nagyon sűrű lesz, és nem lesz időnk ezt a témát is feldolgozni. Így hozzánk már beköltöztek a kis fiókák.

Az elkészítéshez töltsük le a sablont. Egy fészekbe 3 fióka kell, de a gazdaságosság jegyében én többet szerkesztettem egy oldalra.

A fészek mély papírtányérból készül, illetve egy fél papírtányérból. Temperával kifestettük, majd amíg száradt, kiszíneztük, körbenyírtuk a fiókákat. A megszáradt fészkekbe pedig csak egyszerűen beleragasztottuk őket. Bár megtévesztő lehet, nem pingvinek 😀

Mi a termünkben lévő fára ragasztottuk fel gyurmaragasztóval.

Síelő emberke

Ezt a kézművest még kb. két éve készítettem a templomi kézműves foglalkozásra, amikor a közösség nagy része sítáborba ment (én nem). Most, ez a farsang vége és március közötti két hét kicsit punnyadt, nincs igazán semmi izgalmas esemény, úgyhogy arra gondoltam, a téli sportok még pont beleférnek, mielőtt elkezdünk forradalmi meg húsvéti hangulatba jönni. Így nagy nehezen előbányásztam a hittanos szekrény aljából a sablont, és elkészítettük technika órán. Az osztályból amúgy is többen járnak síelni versenyszerűen is, így abszolút közel állt hozzájuk ez a téma. Látszik, hogy hegyvidéki gyerekek, én meg a síkságról csöppentem közéjük, mert én minden sporttól rettegek, amit lejtőn kell végezni. 😂

Szükséges eszközök:

  • A síelő emberke sablonja, rajzlapra (min. 120 g) nyomtatva
  • Fa spatula (gyógyszertárban vagy hobbiboltban is kapható)
  • Fogpiszkáló

Az elkészítés roppant egyszerű: színezzük ki a figurát, nyírjuk körbe. Fontos, hogy a szaggatott vonalak most nem a vágást jelölik. A spatulát is lehet díszíteni, mi nem tettük. Ragasszuk rá az emberke talpát a sílécekre. A fogpiszkáló elég hegyes lesz ahhoz, hogy átszúrjuk a kéznél és a síbot végénél, így itt külön lyukasztóra nem lesz szükség.

Egyelőre én feltűztem őket a faliújságra, hogy díszítse a termet. A3-as fehér papírokból hegyvidéket is varázsoltam mögéjük, hogy ne csak a semmiben lógjanak. Mutatós lett szerintem 🙂

Bohóc kézbáb

Ez most amolyan nem hittan Híd-tan lesz megint: az elmúlt pár hét nekünk a farsangról szólt, és pénteken osztály szinten egy kis mulatozás is lesz, úgyhogy a tanterem már teljes díszben 🙂

Napköziben is gyártjuk a girlandokat, álarcokat, és tegnap ezt a jópofa bohóc bábot készítettük el:

Interneten sok hasonlót láttam, mindenféle figurával, az egyik ilyet alakítottam át bohóccá. Az elkészítés szerintem magáért beszél, a hajtásvonalakon meg kell hajtogatni a kiszínezett, kivágott figurát, majd a kis “füleket” ráragasztani a hátára, hogy az ujjacskákat be lehessen csúsztatni. Nálam egész délután eljátszottak vele, miután elkészítették.

Régi-új Kánai menyegző

Ezt a kézművest még a kezdet kezdetén osztottam meg, sablon nélkül, amikor még azt gondoltam, elég, ha megmutatom a kész munkát, eszembe se jutott, hogy ez bárkinek is kelleni fog. 😜

(a fotó is milyen retró már 😂)

Bevallom, nagyon hiányzik, hogy alsósoknak hittant tanítsak, és nemrég elkezdtem rendbe tenni a sok év alatt felhalmozódott rajzot és feladatlapot. Így került elő ez a kánai menyegzős sablon, amit most itt végre megosztok 😊

Kicsit újrarajzoltam, egy-két dolgot módosítottam rajta, de az alap koncepció ugyan az maradt.

Füves legelőkön nyugtat engem

Keresztény berkekben a bárányos ötletekből sosem elég, azt hiszem, úgyhogy ennek talán így Húsvét meg Jó Pásztor vasárnapja után is hasznát tudjátok majd venni…remélem 😛

Egy külföldi oldalon láttam hasonlót, de amikor legutóbb rákerestem, nem találtam meg (az elmentett link nem vezetett sehova), úgyhogy most bátran közlöm az én verziómat, ugyanis nem illetődtem meg most sem, amikor újra kellett rajzolnom valamit… 😉

Szükséges eszközök:

  • papír eszpresszó-kávés pohár
  • műszaki rajzlapra nyomtatott sablon Fekvő bárány sablon PDF
  • vatta
  • zöld karton
  • filctollak
  • cellux
  • ragasztó

Vágjuk ki a bárány alkatrészeit: a füleket ragasszuk a pohár belsejébe és hajtsuk kifelé. A testet ragasszuk fel a zöld kartonra. A pohárra rajzoljuk meg a bárány pofiját, majd egy kis cellux segítségével rögzítsük a testhez (ragasztóval nagyon hosszadalmas, mire megszárad, jól megragad, stb. Kétoldalú ragasztószalaggal is lehet dolgozni, talán az a legjobb) Vattával készítsük el a bárány gyapját. KÉSZ! 🙂

 

Egy kis torna Húsvétra

Elég izgő-mozgó 1. és 2. osztályaim vannak, nekik találtam ki ezt a kis feladatot, és írtam meg hozzá a szöveget: én felolvasom a húsvét történetét, ők pedig, ha számot hallanak, tapsolnak, ha pedig személynevet, akkor leguggolnak. Nálam nagyon élvezték, a 2. osztályosok talán még jobban, mint a kicsik (mondjuk 2. osztályban csak a számoknál tapsultunk, mert sajnos egy túlzsúfolt könyvtárban tartom nekik a hittant, ahol még ülni is alig fér el az ember, nemhogy még tornázzon…) Szóval jó móka volt! Ha lehetőség van rá, más mozdulatokat is lehet tenni, pl. ugrás, fejünk fölött tapsolni, dobbantani, stb. Ezt rátok bízom 🙂

Ismétlésnek is jó lehet a szünet utánra. Innen letöltheted:

Húsvéti mozgatós történet PDF

A szentmise felépítése

Néha kezembe akadnak könyvek, amikről nem is tudtam, hogy nekem ilyen is van. Sok helyről kapok könyveket, segédanyagokat, nem győzöm tárolni őket, és legtöbbször csak elsúvasztom, meg sem nézem pontosan, mi az. A Jézus Szíve Nővérek kiadványait viszont, ha kezembe akadnak, mind elöl is hagyom, mert mindig találok benne valami újat (vagy olyat, amit még én kaptam meg, mint hittanos, és akkor nosztalgiázom picit).

A plébániai külön hittanon idén liturgikát tanítok a kiskamaszoknak. Kicsit előre készülve már a NEK 2020-ra, meg a többségük lelkes ministráns. Mivel nincs külön ministráns foglalkozás, itt a hittanon vesszük át a fontosabb, elméleti tudnivalókat. Néha ugyanis az az érzésem, hogy ott vannak, lelkesek, de nem igazán értik, mi történik pontosan, illetve itt van lehetőség az egészen apró részletekre is felhívni a figyelmet.

Ehhez találtam most egy nagyon jó kis illusztrációt Fogassy Judit nővértől, ez alapján készült egy újabb padlós szemléltető (csak ez most nem kör alakú, úgyhogy nem tudom, milyen nevet adjak neki :-D)

Ezt a képet vettem alapul. Nagy fehér kartonjaim vannak, egy gyárból kaptam őket, valami csomagolási kellék volt. Tulajdonképpen egy óriási kirakót készítettem belőle. Ezt részenként megbeszélve raktam egymás mellé a földre, majd óra végén összekevertem, és a gyerekek sorba tudták újra rakni.

(Bocsánat, ez panorámakép, ezért nem lett túl jó a minősége)

Itt már a gyerekek dolgoznak rajta.

Nincs most nyomtatható verzió. Egyrészt, nagyon nagyok az egyes elemek, nem tudnám beszkennelni. Másrészt nagyon egyszerű kis rajzokat használtam, Judit nővér rajza alapján.

Tiszteld atyádat és anyádat!

A cselekedve szemléltetés nem igazán az én asztalom (ebben Plébános atya a mester), néha azért sikerül nekem is. Ez most nem kézműves lesz, csak egy apró ötlet. 😉

6. osztályban mi a tízparancsolatot vesszük – kisebb-nagyobb sikerekkel. A 4. parancsolathoz kinyomtattam egy fotót anyukámról. Óra elején mindenféle technikai dolgok megbeszélésére hivatkozva kábé teleírtam a táblát, de a törlőszivacsot még az óra előtti szünetben eldugtam – direkt.

Mondtam, hogy ma a tiszteletről lesz szó, volt néhány bevezető feladat, fogalomgyűjtés, stb. Aztán megmutattam a gyerekeknek a fényképet édesanyámról. Megnézegették, dicsérték, ahogy azt kell…mondom okés, haladjunk tovább… kéne nekem a tiszta tábla… de hol a szivacs? A gyerekek persze nem tudták, hogy én dugtam el.

És itt jött a szemléltetés: kezemben volt a fénykép anyukámról. Mondom, mint akinek most jut eszébe, hogy nem baj, ha nincs szivacs, letörlöm a táblát ezzel – és nekiálltam ledzsaszatolni a táblát anyukám fotójával.

Waaaa! Lett nagy felháborodás!!! A gyerekek kiakadtak, hogy képzeled ezt Janka néni!!! Én megvontam a vállam: “Most mit izgultok, ez csak egy darab papír, le lehet ezzel is törölni a táblát, nem?” Na erre volt, aki odarohant, és a saját ruhája ujjával kezdte törölni a táblát, hogy inkább azt koszolja össze, de anyukám fotóját hagyjam békén. Más pedig anyukám telefonszámát követelte, hogy felhívhassa és elmondhassa neki, hogyan bántam én a fényképpel!

Szóval elértem a kívánt hatást. 😉 A tisztelethez ugyanis az is hozzátartozik, hogyan bánunk a szeretteinkhez köthető tárgyakkal – akár egy fényképpel. Bár valóban, csak egy darab papír, de fontos, akit ábrázol.

És… Bocsi, Anyu 😉