Karácsonyra készülve

Múlt héten az ovisokkal egy nagyon egyszerű, de mégis bájos képet készítettünk, már Jézus születésének jegyében. Sok szempontot figyelembe kell vennem, amikor az oviba készülök.

Először is: sosem tudom pontosan, mennyi gyerkőc lesz. Amikor átvettem ezt a kis csoportot, a jelentkezési listán 19 név szerepelt, de ennyien még sose voltak. Vannak, akik bár feliratkoztak, de sosem jöttek még, és olyanok is vannak, akik nem iratkoztak föl, de egyszer-egyszer eljönnek. Könnyen megoldható, hiszen ovin belül maradunk, viszont így sosem tudom pontosan, hányan leszünk. A rendszeresen járó gyerekek száma kb. 9-10 fő, de mindig akad 2-3 manó, akik “hozzánk csapódik”, mert éppen olyan kedve van. Legutóbb például 15-en voltunk.

Másodszor: mindent alaposan elő kell készíteni még itthon, hiszen ott az oviban tulajdonképpen csak egy külön termet kapok, és az egyetlen dolog, amiben bízhatok, az a saját táskám. Nincs tehát az a biztonságérzet, mint mondjuk a plébánián, hogy ha mondjuk nincs elég papír vagy filc, legfeljebb kiveszem a szekrényből. Fagyis és sajtos dobozokba szétszortírozom tehát az eszközöket, és egy jókora táskában viszem magammal.

Harmadszor: számítani kell a gyerekek különböző képességeire. A csoporton belül vannak egész kicsi 4 évesek, és vannak iskola előtt álló 6 évesek is. Így van, aki már magától is simán megoldja a feladatot szinte segítség nélkül, másoknak viszont még mindenben segíteni kell, beleértve a ragasztó kupakjának levételét és mondjuk egy arc megrajzolását. Egy hónap után viszont kezdek ráérezni, hogy milyen feladatok valók nekik 🙂 A legjobb, amikor a végén megkérdezik: “Ezt haza lehet vinni?” S amikor azt mondom, hogy igen, persze, akkor mindig hihetetlen boldogak, és elkezdik sorolni, kinek fogják megmutatni az alkotásukat.

Na, de most lássuk, mit műveltünk legutóbb! Csupa olyan alapanyagokat használtam fel, amiket éppen megtaláltam itthon. Ami kellett hozzá:

Széna

Sárga transzparenspapír, még a Márton napi lámpásokból maradt. Ledaráltam iratmegsemmisítővel, így kaptam ezt a széna-szerű kupacot.

Jászol

 

Egy kartondobozból készült el a jászol: az egyik réteget lehúztam, hogy egy kicsit rusztikusabb, “fásabb” textúrát kapjak.

PólyaMikulásra mikulás-zsákot varrtam, ahhoz vettem egy turkálóban ezt az alpaka-sálat. Pont annyi maradt, hogy elég legyen a hittanra a kis Jézus bepólyálásához. Jó puha és kellemes tapintású.

IstenarcHalvány, “testszínű” kartonból kis korongokat vágtam ki, ebből lett a kis Jézus arca.

Csillagok, csillagok...Színes papírból mintalyukasztóval csillagokat gyártottam. Ezekből a részletekből, illetve egy kék nyomtatópapírból állt össze a kép.

Elmélyült alkotás

A kész kép

 

Ezzel a kézművessel búcsúztam el tőlük erre az évre, majd jövőre találkozom velük legközelebb 🙂