játék – Oldal 3

Buszjegyek és Vörös-tenger

Két hete volt az őszi nagy közösségi kirándulás. Mivel úgy volt, hogy kb. 170-en (!) megyünk, három buszt rendeltünk. Hogy könnyebben és kavarodás nélkül tudjunk majd felszállni a buszokra, megbeszéltük, hogy majd én színes kártyákat készítek, annyit, ahány hely van egy adott buszon. Így egy színt addig osztunk, amíg el nem fogy, s akkor tudjuk, hogy a busz betelt.

Az alapötlet tehát megvolt, rám várt a megvalósítás. Tulajdonképpen tömbjegyeket készítettem. Szövegszerkesztőben megszerkesztettem a jegyeket, majd perforáltam őket, hogy könnyen szakítható legyen: a kijelölt vonal mentén varrógéppel (természetesen cérna nélkül) “végigvarrtam” a papírt. Aztán felszeleteltem, és tűzőgéppel megtűztem.

Induláskor sajnos kiderült, hogy sokan lemondták az utat, így csak két busszal megyünk, de így is voltunk több, mint 130-an! A buszok megtöltése gyorsan és egyszerűen ment, mindenki “jegyet váltott” valamelyik buszra, s akik együtt szerettek volna utazni, azok egy sorba álltak be a jegyért.

Ami mindenkit megérintett, az az egyik néni története, aki feliratkozott a jelentkezők közé, hogy szeretne jönni a kirándulásra, de közben az Úr magához szólította, így már nem tarthatott velünk… Megrendítő volt szembesülni azzal, hogy valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát. Érte is imádkoztunk a keresztúton, amit rögtön az érkezés után mondtunk el.

Amit még szeretnék megosztani Veletek, az az egyik közösségépítő játékunk volt. Előrebocsátom, hogy nem az én briliáns ötletem 😛 Viszont nagyon jó 🙂

A játék neve (mi legalábbis így neveztük el): átkelés a Vörös-tengeren. Ami kell hozzá: sok-sok ember, teljesen mindegy, milyen korúak. Egy viszonylag nagy terület, és kartondobozokból kivágott panelek, amire 4-8 ember rá tud állni. A panelekre vastag filccel rajzoljunk rá különböző illesztési pontokat, így nem tud majd a csapat nyílegyenesen a túlpartra jutni, hanem csak úgy, ahogy a panelek engedik.

Igen ám, de ha az összes ilyen lapot letesszük, akkor sem ér el egyik parttól a másikig. Így egy idő után mindenkinek fel kell zsúfolódni a kartonokra úgy, hogy az utolsó panel szabaddá váljon. Azt előre kell adogatni, az ügyeletes Mózes pedig leteszi a sor elején, ahogy a rajz engedi. És zsúfolódunk tovább. A vízbe senki sem léphet.

Jó móka volt 🙂

Ma született bárány

Illetve tegnap született, és ajándékba lesz! 🙂

Egy kedves ismerősünknek hamarosan kislánya születik, és neki szántam ezt a méretes báránykát. Méretes, mert 66 cm hosszú!

Az alapanyag nem más, mint két, használtan vett babatakaró: az egyik plüss, a másik egyik oldalán mintás, másik oldalán fehér pamut. A töltelék tömőanyagként árusított flíz, illetve egy kis szárított levendula. Igyekeztem úgy varrni, hogy semmi gyerekre veszélyes dolog ne legyen rajta (pl. apró, leszakítható részek, gyöngyök, stb.)

A szemét és az orrát padlizsán-lila hímzőfonallal hímeztem ki (még látszódik a jelölés, amit illanófilccel rajzoltam meg, de az el fog tűnni).

Ez itt a farkincája, kézzel varrtam a helyére.

A mintás pamutból készült a hasa és a végtagok, illetve a füle belső fele.

Végül kapott egy nyakkendőt is, egy báránymintás szalagot. Eleinte biztos, hogy nagyobb lesz, mint a gazdája, de később akár párnaként is használható. Nagyon puha!!! 🙂

Kincskeresés

A 3-5. osztályosoknak egy “ütős” záró hittant szerettem volna, ezért egy kincskereső kalandot állítottam nekik össze. Az ihlet INNEN jött, ahol az alap ötlet egy nagyobb gyerekekre szabott húsvéti tojáskeresés.

A kaland tehát a következő: a gyerekek hitkutatók, a hit elrejtett kincseit kell megkeresniük. Először mindenki egy egyéni feladatlapot kapott, amin egy titkosírást kellett megfejteni. Nem bonyolult hieroglifákat, egyszerűen adtam nekik egy abc-t, amin minden betű mellé egy számot írtam. A rejtvényben csak a számokat adtam meg, nekik kellett kikeresni, hogy melyik számhoz melyik betű tartozik. Ebből a rejtvényből kiderült, hogy hol találják a térképet, és az is, hogy kikkel kerül egy csapatba.

A térkép a templom alaprajzát mutatja. Bejelöltem a főbb támpontokat is. Eleve sárgás színű papírra nyomtattam, majd a szélét megégettem, bekormoztam, majd jól összegyűrtem. Így már teljesen úgy nézett ki, mintha a kutya szájából húztam volna elő.

Két csapatot terveztem: piros és kék. Találtak tehát 1-1 kincsesládát.

Benne volt a térkép a csapat színének megfelelő szalaggal átkötve, illetve egy játékszabályos boríték. A kincsesládák fagyisdobozok voltak, bevontam őket dekor-kartonnal.

A borítékban a játékszabályok voltak, hogy miután megalakultak a csapatok, nélkülem tudják folytatni a kutatást. Ebben leírtam minden fontos instrukciót és jó tanácsot. Ebből egy okozott nehézséget: ne fuss, mert templomban vagy. Hát futottak, persze 😛

A levél közös elolvasása után nekiláttak a keresésnek. 10-10 darab “kindertojásbólasárgaműanyagtojás”-t rejtettem el a templom különböző zugaiban. Az egyszerűség kedvéért én kapszuláknak hívtam ezeket, de G. megjegyezte, hogy szerinte ez elég fura szó a tojásokra 😛

Volt, hogy alig bírták megtalálni a kapszulákat, pedig ott volt az orruk előtt! 😀 Ilyenkor ilyen instrukciókat adtam: “Nézzetek körül az Isten háta mögött is” (a főoltár, ahol az Oltáriszentséget őrizzük, körbejárható, és ezt nevezzük viccesen az Isten háta mögötti résznek); vagy: az egyik tojást úgy sikerült elrejteni, hogy a Szent Antal szobor előtti vázába, pont egy hatalmas fehér liliom kelyhébe pottyant. Úgy nézett ki, mintha ez lenne a virág bibéje. Ezt sem találták meg elsőre. Mondtam: “Ha a hitedet ápolod, akkor az kivirágzik” Ebből rögtön kitalálták, hogy valahol a váza környékén kell keresgélni.

Minden kapszulában egy puzzle darabja volt: egy belaminált kép szétvágva. Apa szerint akkor estem túlzásba, amikor a két kirakót úgy készítettem el, hogy az egyiknek kék, a másiknak piros háta volt 😛

Össze kellett gyűjteni mind a 10 tojást, majd ha ez megvolt, kinyitogatni őket és kirakni a puzzlet.

A végső feladat a képen található szentírási rész kikeresése volt. A játék kezdetekor jutott eszembe, hogy elfelejtettem átvinni a templomba két Szentírást. Kérdeztem a sekrestyést, hogy van-e itt helyben. Mondta van, pont kettő: az egyik kék, a másik piros kötésű 😀 Szóval ez a két szín mindenhol megjelent, szinte már giccses volt 😀

Nem volt eredményhirdetés, nem kiáltottunk ki senkit győztesnek, nem ez volt a cél, és a gyerekek nem is voltak csalódottak, hogy ez elmaradt. A játék után közös édességet ettünk, és mindenki örült a bárányvásáron szerzett portékáknak 🙂

Legeltesd juhaimat!

Az 1-2. osztályban legutóbb Péter küldetéséről és utódáról, a pápáról volt szó. Ehhez kapcsolódóan játszottunk egy tavaly már jól bevált játékot, amelyet ITT találtam. Hihetetlen egyszerű és könnyen megvalósítható, mégis zseniális ötlet! És persze – bárányos.

Ami kell hozzá: néhány teniszlabda; zöld filc vagy “dekorációs textil” (Pantonban találtam ilyet); hulahoppkarika és természetesen plüss bárányok minden mennyiségben. Egyébként egy egyszerű célba-dobós játékról van szó.

A fűcsomók – ahogy már kitalálhattátok – zöld textilbe csomagolt teniszlabdák.

Nagy sikere volt, még Plébános atya is beszállt egy körre.

Csámpás kacsa

Hiába gyertyaszentelés, hiába balázsolás, ha egyszer nem talál az ember megfelelő kézműves ötletet ezekhez az alkalmakhoz. Így egy teljesen semleges, semmihez sem köthető foglalkozást tartottunk. Az ötletet az alábbi könyv adta:

Vékony, könnyen vágható, háromrétegű hullámkartont vettem. Ez azért jó, mert van tartása, nem hajlik el, viszont könnyen vágható még egy kisgyerek számára is. Alább láthatjátok a könyv leírását.

Mi hegyes fogpiszkálót használtunk, illetve szerencsére még korábban kaptam az egyik szülőtől egy nagy adag bőrmaradékot, amit most végre bevethettem 🙂 A foglalkozáson a tappancsokat én illesztettem be késsel a parafadugóba, a gyerekek pedig szépen sorban-álltak 🙂

Ember tervez…

…és a gyerekek is terveznek, és közben a Jó Isten is tervez. Ebből az lesz, hogy semmi sem úgy lesz, ahogy azt a hitoktató tervezte 😛

Plébániai hittanon nehéz olyan jutalom-rendszert kialakítani, ami ösztönzi is a gyerekeket, meg persze értelme (értsd: eredménye) is van mind az én részemről, de főleg a gyerekek részéről.

Kezdtem azzal, hogy nem jutalmaztam, nem büntettem, egyszóval semmilyen jutalmazási rendszerem nem volt. Mentségemre szóljon, ez még az első hitoktatós félévemben volt, amikor még örültem, hogy ezzel a főiskolai gyakorlatomat letudtam.

Aztán pöttyöztem. A kicsiknek. A nagyoknak nem, mert milyen már az. A pirospont az dedós. Végül ez sem jött be, sem a nagyoknál, sem a kicsiknél. A kicsiknél azért, mert a füzetbe írtam a pontokat, s ha a füzet otthon maradt (márpedig otthon maradt!), akkor hiába volt a gyerkőc nagyon ügyes és okos és szorgalmas, a pontok elszálltak a semmibe, mert nem tudtam feljegyezni.

Rövid időn belül rájöttem, hogy egyrészt: a nagyokat is kéne jutalmazni; másrészt: ők még annyira sem hordanak magukkal füzetet, mint a kicsik. Így plakát lett belőle. Mindenkinek felírtam a nevét egy nagy-nagy kartonra, és SÁRGA pontokat gyűjtöttek, amit öntapadós fóliából vágtam ki. Azért sárga, mert az mégsem piros, és ezzel a “dedós”-nak titulált pirospont-gyűjtést kiküszöböltük. Illetve csak félig, mert a ministrálásért piros öntapadós pötty járt, ami dupla sárgát ért. Így tavaly már mindkét csapatom lelkes pontgyűjtésben volt.

Aztán elkészült a bélyegző. Rajzoltam egy bárányt, amiből kerek, öntintázó bélyegzőt készíttettem. Itt már nem foglalkoztam azzal, hogy a bárány egy hatodikosnak ciki-e vagy sem: mindenki bárányt gyűjtött a saját, névre szóló kártyáján. Ezt a kártyát minden óra elején kiosztom, majd bélyegzek, ha jár a bárány, aztán hazaviszem magammal. Így van jutalmazás, és maximum az én hibám lehet, ha a kártyák vagy a bélyegző otthon marad.

A félévek végén (a karácsonyi ill. a nyári szünet előtti utolsó alkalommal) pedig “Bárányvásárt” tartunk. Itt lehetőség van mindenféle édességre és tárgyi ajándékra beváltani a bárányokat.

Minden megkezdett tíz bárányért egy ajándék jár. Tehát pl. 12 bárányért már két ajándék választható. Az édességeknek általában nagyobb sikere van, mint a maradandó tárgyaknak. Mindig figyelem őket, hogyan dilemmáznak. 🙂 Van ugyanis néhány csavar!

Vannak megnevezett ajándékok, amik pl. nagyobbak vagy értékesebbek. Ezekért azonban két választási lehetőséget kell beáldozni, tehát eggyel kevesebb ajándék birtokosai lehetnek. Illetve vannak olyan nem megnevezett tárgyak, amik automatikusan plusz egy édességet vonzanak maguk után. Ezek általában “vallásos” tárgyak (rózsafüzér, szentet ábrázoló szobrocska, stb.). Van olyan gyerek, aki már rájött erre a szisztémára, és direkt választ egy rózsafüzért, mert tudja, hogy ahhoz ingyen cukorka jár. Van, aki képes áldozatot hozni, és inkább lemond egy ajándékról, csak hogy az értékesebbet tudhassa magáénak. És van olyan is, aki egész féléves munkájának gyümölcsét – minden báránykáját – édességre váltja.

Ami pedig az emberkéimet illeti:

Hittanon nem kerültek bevetésre 🙁

A kicsik kerek-perec kijelentették, hogy ők nem szeretnek társasozni. Pedig még az időjárás is a hittanteremben ücsörgést szorgalmazta, hiszen szakadt az eső. De nem, nem. Nem akarnak társasozni. Pedig a fenti emberkék e miatt készültek: bábuk, társashoz.

E helyett kitalálták, hogy a nyári esőtől párás, szűk hittanteremben TWISTER-ezni akarnak. Nem értem, miért jobb lehetetlen pózokban támaszkodni a földön, de hát ha egy csapat 9-10 éves gyerek azt mondja, hogy ez jó, akkor biztosan az 🙂 Én nem vitatkozom.

A nagyoknál pedig jó idő volt, és ebből egyenesen következik a ping-pong. Így velük sem társasoztunk. Pedig már nagyon kíváncsi voltam, hiszen ezúttal nem saját gyártású játékot hoztam, hanem egy teljesen (számomra is) vadi újat.

Nemrég ugyanis úgy döntöttem, meglepem magam ezzel a társassal: ÚTON, ÚTFÉLEN. Azóta itthon a családdal már leteszteltük, és nagyon elnyerte a tetszésünket! Felnőtt fejjel is nagyon élveztük, gyerekekkel pedig kimondottan jó lehet. A hittanos táborba biztos visszük magunkkal 🙂

Kis emberkék

Merre tartanak, hova készülnek ezek a kis emberkék? 🙂

Holnap egészen pontosan kiderül, mert bevetésre készen várják a hittanórát ezek a kis égethető gyurmából készült figurák.

Ördögi teke

Októberben megkezdődik a Hit Éve, ennek előfutáraként beszélgettünk ma egy kicsit a gyerekekkel a hitről: mi is az, miben, Kiben hiszünk, mi hitünk alapja, és miben van segítségünkre az Istenbe vetett, szilárd hit. Ezt megerősítendő, ördögtekét játszottunk az óra második felében. Az udvaron most lehetőség volt felállítani egy lengőteke-állványt, ezt kihasználva “megideologizáltam” a játékot.

Ördögfigurát rajzoltam, piros papírra fénymásoltam és kivágtam 9 példányt, minden tekebábura egyet-egyet. Bluetech-kel, illetve cellux-szal rögzítettem a figurákat, elég strapabíróak lettek. Hosszú távon persze érdemes lenne lamináltatni az ördögöket, de természetesen ez az ötlet is az utolsó pillanatban ugrott be, úgyhogy ilyenre nem volt időm. A tekegolyóra pedig szintén egy papírcsíkot ragasztottam, amire öntapadós betűkkel felírtam, hogy HIT (sajnos ez a fotón nem látszódik, de higgyétek el :-))

Ha tehát elég erős a hitünk, akkor legyőzhetjük a sátánt. Ezt próbáltam szemléltetni ezzel a szuper kis játékkal. 🙂

A szabályok egyszerűek: 9 bábu van, 8 egyforma, és egy “király”, középen. Három lökésből minél nagyobbat kell tarolni. Ha a király középen egyedül marad állva, az 12 pontot ér, ha csak a királyt sikerül “kikapni” középről úgy, hogy a többi 8 bábu állva marad, az 24 pontot ér. Egyéb esetben minden baba 1-1 pont. Meg lehet egyezni, hogy pl. 10 körből áll egy meccs, és az győz, akinek a végén több pontja van. Nagyon szórakoztató és izgalmas nyári játék, egyetlen hibája, hogy minden borítás után magunknak kell talpra állítani a bábukat. 😛

“Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.” (Ef 6,16)

Újabb társas – nem csak pünkösdre

A nagyoknak nem kézművessel készültem Pünkösd előtt, bár mint kiderült, ők is jobban szeretik a “bügyköldét”, mintha csak úgy “simán tanulunk”. Viszont még a kézművesnél is jobban szeretnek társasozni, ezért most egy pünkösdi társassal leptem meg őket.

Ha ismerős a játéktábla, akkor már játszottál LOGOSZ-t, az alap ötletet ugyanis ez a játék adta, ennek is az Ószövetség része. 🙂 A táblát egy nagy papírra (kb. A/2-es méret) megrajzoltam, ez volt talán az izzasztóbb része a dolognak. A kis kártyákra csupa Szentlélekkel kapcsolatos szavak kerültek: a 7 ajándék, a 7 szentség, a három isteni személy és három olyan bibliai esemény, ahol a Szentlélek kiemelkedően is megjelenik. Így összesen 20 kártyát kaptam. Legyártottam ezen kívül kicsit több, mint ötven kvízkártyát.

A játék szabályai egyszerűek: minden játékos egy szürke négyzetből indul, és a dobott számnak megfelelően bármely irányba haladhat. Ha piros pöttyre lép, húz egy kérdést. Helyes válasz esetén lelépheti a kérdés után zárójelben feltüntetett számot, illetve felhúz a tábláról egy kártyát a húszból. Rossz válasz vagy passz esetén a birtokában lévő kártyákból egyet vissza kell tenni a játéktáblára. Ha egyik játékos kiüti a másikat, a kiütött játékos a fekete mezőre kerül (onnan folytatja a játékot), aki pedig kiütötte, elzsákmányolja a kiütött játékos összes kártyáját. A játék akkor ér véget, ha mind a 20 kártya elfogyott a tábláról (vagy amikor becsöngetnek a szülők, hogy vége az órának :-)). A nyertes az, akinél a játék végén a legtöbb kártya van.

Játék a Gyereketetőben :-)

Rendszeres olvasója vagyok Virág blogjának, a Gyereketetőnek. Ezen a blogon olvastam először a lapbookról, mint módszerről, s a blogon most is egy lapbookos játékra hívja az olvasókat 🙂 Juppí! A tét egy húsvét lapbook!

A játékszabályok, amit ITT is olvashatsz:

1. Legyél rendszeres olvasóm, tehát iratkozz fel a jobb oldalon a “Rendszeres olvasók” közé. Egy kattintás az egész. 🙂

2. Oszd meg a facebook-on ezt a posztot, vagy tedd közzé a blogodon, avagy mindkét helyen.

3. Hagyj itt egy hozzászólást, hogy játszani szeretnél.

Én pedig drukkolok, hogy te nyerd meg. 🙂

Mivel Facebook-böjtön vagyok, ott most nem osztom meg 😉