Jézus mennybemenetele

Most egyből két verziót is mutatok nektek: egy ovisat és egy alsó tagozatosat. Sajnos az utóbbit nem sikerült a gyerekekkel megvalósítani, de erről majd később. Nézzük előbb az első verziót!

Ht_mennybemenetel001

 

Ami szükséges:

  • kék papír
  • kozmetikai vattagolyó (ráérősek sima vattából is gömbölygethetnek)
  • egy kép a mennybe felemelkedő Jézusról
  • mindenféle árnyalatú zöld papír

Ht_mennybemenetel002

Azt hiszem, a feladat innentől magáért beszél: a talajhoz tépkedni kellett a zöld papírokból, a vattát Jézus köré kellett ragasztani, és Jézust kiszínezni. Kicsit a színkeverésbe is belementünk, hiszen rájöttek: ha a kék papírra citromsárga filctollal napot akarnak rajzolni, az bizony zöld lesz! 🙂

Ht_mennybemenetel003

 

~oOo~

A második verzió, mint mondtam, már iskolásoknak való. Sajnos, ezt nem tudtam velük elkészíteni, mert beteglátogatóba mentünk a csoporttal a törött lábú plébános atyához, így a kézművesre már kevés idő maradt. De azért megmutatom itt, hátha valakinek jól jön ez az ötlet 🙂

Ht_mennybemenetel006 Ht_mennybemenetel007 Ht_mennybemenetel008

Igen, igen, Jézus cérna segítségével emelkedik a mennybe!

A titka nagyon egyszerű, igazából nem is titok: két lyuk kell a kék kartonra. Jézust ragasztószalaggal a zsinórhoz erősítjük…

Ht_mennybemenetel004

…majd befűzzük a lyukakba a cérna két végét…

Ht_mennybemenetel005

…és Jézus már emelkedik is a felhők közé 🙂 Annyira jó, sajnálom, hogy nem tudtuk megcsinálni.

Péter hajója – recycling #1

Nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy mostanában mindegyik csoportban valami újrahasznosítós kézművessel vezettük le a hittanórát. Ez azért is érdekes, mert hétfőn lesz a Föld napja, s bár nem tartom számon ezt a napot, most mégis sikerült olyan feladatokat találnom, ami kapcsolódik (még ha erre külön nem is hívtam fel a figyelmet).

A kicsikkel tulajdonképpen csak ismételtünk, hiszen előző nap, vasárnap az evangélium ugyan erről szólt: vagyis, hogy a feltámadott Jézus megjelent a tó partján a tanítványoknak. A kézműveshez az alap ötletet ITT (sablon) találtam, de én csak a csónak sablonját használtam fel.

Ht_peterhajoja001

Jah, az újrahasznosítás pedig eképpen történt: a csónakokat kartondobozból készítettük el, az árboc lehet fa kávékeverő pálcika (Mekiből) vagy simán hurkapálca. A vitorlát két perccel hittan előtt firkantottam és fénymásoltam le, úgyhogy arról sablon nem készült. Kell még egy kis gyurma, tűzőgép, maradék dekorgumi, ééés, ami nekünk kimaradt: gyümölcsös háló. Tudjátok, az a műanyag háló, amiben pl. a mandarint szokták adni.

Vágjuk ki a hajóformát kartondobozból. Hiperekben tornyokban szokott állni a csomagolásból megmaradt kartondoboz. Csak bátran tessék válogatni! 🙂 Vonalzó mentén kicsit karcoljuk meg a hajtásvonalakat ollóval. Hajtogassuk meg a hajót, és tűzőgéppel rögzítsük!

Ht_peterhajoja002

 

Vágjuk ki a vitorlát fehér papírból, ragasszuk a pálcikára. Kis darab gyurmát tegyünk a csónakba, ebbe nyomjuk az árbocot. Maradék dekorgumiból készítsünk kis halakat. Ezeket tehetjük a hajóba is, vagy a gyümölcshálóból vágjunk ki egy kis darabot és abba ragasszuk bele a halakat.

Ht_peterhajoja003

 

A vízre bocsátást nem ajánlom, de a polcon a papír pohár halacska mellett jól fog mutatni. 🙂

Nagyheti lapozó

Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges…aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne… De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛

Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra…és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába…hmm…)

Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.

E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.

Ht_nagyhetminibook001

Ht_nagyhetminibook002

 

Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.

Ez már a nagyhét előszele…

Ma az oviban a jeruzsálemi bevonulást tanultuk. Oviban korábban (úgy értem ez előtt a csoport előtt) még nem tanítottam, de mostanra kezdek ráhangolódni, milyen fajta kézművesek valók nekik. Mert hát eleinte nem mindig éreztem rá erre 😛

Mivel nem akarok ollót adni a kezükbe, általában vagdosós részt már itthon előkészítem nekik. Tegnap este pl. kis ruhákat és faleveleket gyártottam. Nem egyenként, hanem a színes papírt meghajtogattam harmonika-szerűen, majd kivágtam a megfelelő formát, végül szétválasztottam őket. Így sok-sok különálló falevél és ruhácska lett az eredmény. Egy előrajzolt rajzlapra pedig ők is “leteríthették” köntöseiket és pálmaágaikat Jézus lába elé.

Ht_hozsanna001

 

Ht_hozsanna002

 

És a kedvencem: egy tetőtől talpig rózsaszín Jézus, egyik kislány keze munkája 😀

Ht_hozsanna003

 

A kép letölthető innen: Jézus bevonul Jeruzsálembe PDF

— ~oOo~ —

Az oldalon található képeket, dokumentumokat és diavetítéseket csak saját használatra töltsd le, és kérlek, mindenkor jelöld meg a forrást! Köszönöm!

Vak Bartimeus

Messze nem akarom elkiabálni, de hála Istennek, 100%-os növekedést jegyezhetek az 1-2. osztályos csoportomban, ugyanis tegnap már dupla annyian voltunk, mint év elején.  A Szentlélek működik, na 🙂 Bár Dorka állította, hogy igazából háromszor annyian vagyunk, mert három új gyerek jött év elejéhez képest, és ezért háromszor többen vagyunk. 😀 Ennyi. Ezen felül Gézu azt is megállapította (egyetlen férfiemberként a csoportban), hogy két embert leszámítva mindenki egy oviba járt annak idején. Ebbe a két kivételbe én is beletartozom 😛

Miután kiörvendeztük magunkat, nekiláttunk az aznapi feladatoknak. A nekiLÁTTUNK most kimondottan érdekesen hat… Csodás magyar nyelv 🙂 Szóval, valószínűleg minden felnőtt őszinte felháborodására lesz a most következő információ, hogy felültünk az asztalokra. A padokat középre összetolva rendeztük el még korábban, így egy hatalmas asztalfelületet nyertünk. Ide ültünk fel, körben. Három ajándéktasakot vettem elő. (“De jó, ez azoknak lesz, akik év eleje óta járnak hittanra?” – “Hmmm…NEM.”)

Mindegyikben egy-egy “valami” volt. Nem nézhettek bele, csak a kezüket dughatták a tasakba. Szó nélkül adták tovább egymásnak, mindenki “megtapizva” a tasakban lapuló “valamit”.

“Húúú! Már csak arra vagyok kíváncsi, milyen színű!!!” – mondta izgatottan egyikük. Mindegyik tasakot egyenként adtam körbe, majd minden kör végén megbeszéltük, hogy mit éreztek, milyennek tapasztalták a tárgyat, és kitalálják-e, mi ez. A három tárgy a következő volt: egy pompom, amit korábban a teniszlabda-testű csibe fejéhez használtunk; egy dugóhúzó; és egy maroknyi plüss bárány (mi más, ugyebár… :-))

Elmondtam nekik, hogy ma már egy olyan ember is képes olvasni és írni, sőt, munkát találni, aki nem lát semmit, tehát vak. Körbeadtunk egy gyógyszeres dobozt is, amin dombornyomással, braille-írással is rajta van a gyógyszer neve. Megbeszéltük, hogy ez nagy segítséget jelent egy olyan ember számára, aki a szemével nem tud olvasni, mint ők. Azt is elmondtam nekik, hogy Jézus korában nem tartották teljes értékű embernek az ilyen súlyos fogyatékossággal élőket, és azt gondolták, hogy Isten bünteti őket ezzel. Ez utóbbit nagy felháborodással fogadták a kicsik.

Majd elmondtam nekik Bartimeus történetét, illetve megbeszéltük az ide kapcsolódó dolgokat (a hittel való kérést, és hogy csak olyanokat kérjünk imáinkban, amelyek a hasznunkra válnak.)

Óra végén pedig megrajzoltuk a boldog Bartimeus arcát, amihez az alapot INNEN vettem. Az angol szöveget átírtam.

Egyikük hosszú hajat rajzolt Bartimeusnak. Amikor a többiek kérdezték, hogy miért, jött az evidens válasz: “Vak volt!!! Hogy vágta volna le a haját, ha egyszer vak?!”

A hosszú hajú

 

Másik leányzó kackiás bajuszt rajzolt, és ez a divatirányzat majdnem mindenkit megérintett 🙂

Kackiás bajusz

Ht_bartimeus003

Ht_bartimeus004

 

Úgy látszik volt, aki azt gondolta, hogy jó-jó, Jézus visszaadta a látását, de azért egy szemüveg azért nem árt 🙂

 

 

Vihar lecsendesítése #2

Az 1-2. osztályos csapattal ma vettük a vihar lecsendesítését. Mivel ez a csoport összesen 4 fős, itt könnyen bevethetem a nagyobb előkészületeket igénylő kézműveseket is. Az ötletet ITT leltem. Tenger az üvegben!

Tenger az üvegben

 

Hozzávalók:

  • Kisebb méretű flakon (én 3 dl-es Kubus flakont használtam. Most van itthon kb. 1 liter gyümipüré :-D)
  • Víz
  • Pár csepp (tényleg csak néhány csepp!) kék ételfesték
  • Étolaj
  • Csillámpor
  • Dekorgumi
  • Lehet még apró kavicsokat, kagylókat is a vízbe dobálni

Ht_vihar04

A vizet keverjük el az ételfestékkel. Kb. a feléig öntsünk a kék “tengervízből” a flakonba. Most jöhet bele a csillámpor. Egy csapott mokkáskanálnyinál nem kell több. Beletehetjük most a kagylókat, kavicsokat is. Dekorgumiból vágjunk ki egy hajóformát, illetve ha szeretnénk, kis halakat is készíthetünk. Ezeket is tehetjük a vízbe. A maradék részt töltsük föl étolajjal. Erősen csavarjuk rá a kupakot, akár pillanatragasztóval is megerősíthetjük, nehogy kinyíljon vagy kiszivárogjon belőle az olajos víz. Ha oldalra döntjük és kicsit megrázzuk, olyan, mintha vihar kavarogna az üvegben!

Viharos üvegek

 

Itt elég zavaros a víz, mert a kicsik össze-vissza rázogatták. Viszont ha leülepszik, szépen szétválnak a rétegek.

Hullámok

 

 

Az üvegre egy, a szentírási történetre utaló címkét is ragasztottunk.

Jezus_lecsendesiti_a_vihart_CIMKE

 

 

A vihar lecsendesítése

Az ovis hittant mindig azzal kezdem, hogy leülünk körben (általában a földre, mert ott nincsenek olyan korlátok, mint a székek száma), és megkérdezem tőlük, hogy mi történt velük a héten, ami szerintük említésre méltó. Ilyenkor általában minden szóba kerül, de ha már belelendültek az élménymegosztásba, könnyebben átvezethetem őket egy olyan témakörbe, ami az aznapi foglalkozáshoz kapcsolódik. Ma például félelmekről (szőrös pókokról és rossz álmokról) beszélgettünk.

De a beszélgetést hamar elunják, legalábbis még nem képesek sokáig egymást figyelni, mert csak az a fontos, amit ők maguk mondanak… A mai témakör remek lehetőséget adott a dramatizálásra: Jézus lecsendesíti a vihart. Először röviden elmondtam nekik a történetet, majd gyorsan berendeztük a színt: egy kispadra sorba-ültünk, ez volt a csónak. Ketten egy nagy kék kendőt kaptak: ez volt a víz. Két kislány pedig saját ötletként jelentkezett, hogy ők lesznek a vihar. S amikor feltámadt a szél, ők ketten körbe-körbe rohangáltak a “csónak” körül.

A kézműves ma sem maradhatott el. 🙂

Ht_vihar001

 

Az alap egy papírtányér, amire előrajzoltam egy egyszerű csónakmintát. Színes papírháromszögeket ragaszthattak vitorlának, kék krepp-papírból készült a víz, amit maradék dekorgumiból kivágott halacskákkal díszíthettek. Jézus alakját egy korábbi kézművesből mentettem át (A 12 éves Jézus a templomban) annyi különbséggel, hogy szakállat rajzoltam Neki 🙂 A tányérokra ráírtam, hogy mit ábrázol a kép, hiszen ez nem csupán egy kreatív foglalkozás terméke, hanem ez a “jegyzet”, az óra lenyomata, amiből a szülő is tudja, miről volt szó.

Ht_vihar002

 

Ht_vihar003

A legkisebb manó alkotása

 

 

Kánai menyegző

A kicsikkel új témakörbe kezdtünk, és Jézus csodáival fogunk foglalkozni. Elsőként a Kánai menyegzőt vettük. Ez a történet nem ismeretlen a gyerekeknek, hiszen talán két hete vasárnap az evangéliumban már hallhatták. Most az órán azt próbáltam kihangsúlyozni, hogy  a csoda nem bűvésztrükk és nem varázslat, illetve hogy a csoda minden esetben Isten műve.

A kézműves ötletet egy nagyon régi könyv adta, aminek lapjain szó szerint megelevenedik Csipkerózsika meséje.

Kicsi Csipkerózsika

 

A képek minden oldalon térbeliek, és némelyik figura mozgatható is. Itt például az ablakban előtűnnek a tündérek:

Tündérek

 

Ez adta az inspirációt. Csak nálunk nem a tündérek bukkantak elő, hanem a víz borrá változott. 😛

Tegyétek meg, amit mond!

 

Az előrajzolt képen a kancsók sziluettjét sniccerrel kivágtam. Hogy kialakuljon a zseb, egy ugyan akkora papírt ragasztottunk a hátára, ügyelve, hogy a jobb oldalon nyitott maradjon.

Készítettünk egy csíkot, amit felváltva, piros és kék színnel kiszíneztünk.

Ht_mennyegzo003

 

Ha oldalt elhúztuk a kis fület, a víz lassan borrá változik…

Ht_mennyegzo004

 

Ta-damm! 🙂

“Mert a gyerekek mind jók”

Tegnap Lukács evangéliumából vettük azt a részt, amikor Jézushoz gyermekeket visznek, de a tanítványok elküldik őket.

Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. “Hagyjátok – mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.” (Lk 18,15-17)

Ismétléshez

 

A történet átbeszélése után ismétlésként felrajzoltam a néhány figurát. Nekik most nem kellett rajzolni, már csak azért sem, mert az egyik csemete szánalommal megkérdezte: “Te hanyas voltál rajzból?” Teljes megrökönyödést váltott ki, amikor azt mondtam, hogy ötös…Szóval nem rajzoltak, csak én firkáltam.

Először Jézust rajzoltam fel, majd ők mondták, hogy rajzoljak neki lábat is, meg egy rendes szakállat bajusszal, mint amilyen a Plébános atyának is van. Majd felrajzoltam a gyerekeket (itt jött az ominózus kérdés a rajztehetségemről), majd jelezve, hogy az apostolok először elküldték a kicsiket, odarajzoltam egy STOP táblát. Majd Jézus kérésére le is töröltem onnan, hogy a gyerekek szabadon mehessenek 🙂

Megkérdeztem, szerintük Jézus hogyan értette azt, hogy csak az jut a Mennybe, aki olyan, mint egy gyermek. “Akkor én már nem is juthatok a mennybe?” – kérdeztem. “De, mert te jó vagy!” – jött a válasz 🙂 Majd tovább firtattam: “Miért mondta vajon azt Jézus, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek?” “Mert a gyerekek mind jók!” – vágták rá. Abszolút szerények, és nem is vitattam el ezt tőlük 😀 Persze végül kilyukadtunk oda, hogy mindenkinek úgy kell bíznia a Mennyei Atyában, mint ahogy a gyerekek bíznak a szüleikben.

A kézműves egy nagyon egyszerű technikán alapult: az emberformájú papírgirlandon. Kivágták a harmonikára hajtogatott emberfigurát, s amikor szétnyitották, egy sor kisemberkét kaptak. Ezt ragasztották rá az alábbi alapra:

Jezus_gyermekek_Hidtan2013

A kis figurák arcát, ruháját maguk rajzolhatták meg, Jézust pedig kedvükre színezhették (amikor Ága kijelentette, hogy neki van “testszínű” ceruzája, egyikük részéről felmerült a kérdés, hogy Jézus vajon fehér ember volt-e :-P)

Jézus és a gyermekek

 

Az óra végén kicsit gyakoroltunk a farsangi bálra, mert lesz egy közös produkciónk 🙂

12 éves Jézus a Templomban

A gyerekek általában így kezdik a hittant: “Ma mit fogunk csinálni?” – és itt arra gondolnak, hogy mit fogunk kézműveskedni. Nincs mese, kreatívkodni kell 🙂

Az 1-2. osztályosokkal a 12 éves Jézus történetét abból a szempontból néztük meg, hogy Jézus, mint valóságos ember, kis csecsemőként jött közénk, de mint minden normális ember, ő is növekedett. E mellett azt is megbeszéltük, hogy bár ismerjük Szent Józsefet, aki Mária férje volt, de valójában nem ő Jézus édesapja, hanem a Mennyei Atya. Végül, miután kiderült, hogy Jézus miért maradt ott a Templomban, mindenki beszámolt arról, hogy ő maga miért szeret a templomban lenni.

Mindezt egy kis “bütykölde” koronázta. A Templom rajzát ITT találtam, a gyermek Jézus alakját én rajzoltam.

12-year-old-Jesus

 

A fenti templom-rajzon annyit módosítottam, hogy a kaput szögletesre rajzoltam át. Ja, igen, és eltüntettem a színeket. A gyerekek a képeket kiszínezték, az ajtót kivágták és hátulról odaragasztották Jézust.

Ht_templom001

 

Kukucs! :-)