“Láttuk csillagát napkeleten”

Mióta elindult a rendszeres kézműves foglalkozás a Plébánián, még inkább elhatalmasodott a gyűjtögetési – “jóleszezmégvalamire” – mániám, és ebben sokszor a szülők is segítségemre vannak. Hol úgy, hogy én kérem őket (pl. sajtosdoboz) gyűjtésre, de már rögtön az elején voltak önkéntes felajánlások. Az utóbbinak köszönhető, hogy kb. 200 kidobásra szánt CD van a birtokomban, amik időről időre megihletnek.

A legtöbbször úgy találok rá valamilyen kézműves ötletre, hogy egy az egyben “szembejön” velem. Ez a gyakoribb. De olyan is előfordul, hogy csak egy alapötletet kapok, amit aztán “híd-tanosítok”. Így jött az ihlet a CD-ből mozaikozáshoz is…

Még karácsony előtt a vasárnapi kézműves keretében szerettem volna ezt megvalósítani, de a műsor miatti készületek minden időt felemésztettek, így majdnem egy hónapig mellőzni kellett a kézműves foglalkozásokat. De talán jobb is volt így, hogy kisebb keretek között valósítottam meg ezt az ötletet, mert CD-t feldarabolni…hát nem egyszerű feladat.

CD-csillag

 

Az elkészítés tehát a következő: végy egy CD-t, ami már használhatatlan és kidobásra ítélt. Egy erős, éles ollóval vágd kisebb darabokra. Na, ez a rész egy gyerek számára felér egy szentségtöréssel. Nyilván otthon azt hallja a szüleitől, hogy a CD-ket, DVD-ket óvatosan kell kezelni, mint egy hímes tojást. Erre mit csinál a tanítónéni?! Felszabdalja a CD-t!!! Miután túllendültetek ezen a problémán, vágjátok ki az előrerajzolt NYOLCÁGÚ csillagot. A hagyomány szerint a betlehemi csillag nyolcágú, így bármennyire is kardoskodnak a gyerekek, hogy Dávid-csillagot kell rajzolni, először is magyarázd el: amit ő lerajzolt, még ha azt is mondja rá, hogy ez Dávid-csillag, ez “csak” egy ötágú csillag. 😛 Aztán nyugtasd meg őket, hogy a rajzra, amit készítenek, bőven jó lesz az ötágú, hatágú, sőt a tizenkét-ágú csillag is. De azért te rajzolj nyolcágú csillagot. 🙂

Én először NEBULÓ folyékony ragasztóval próbáltam felragasztani a mozaikdarabokat, de nem tartotta meg, száradás után simán lehullottak a CD-darabkák. A stift-ragasztó viszont elég jónak bizonyult.

Ága kijelentette, hogy a nővérétől azt tanulta: “A kevesebb több”, így ő ehhez tartja magát.

A kevesebb több

 

Az órát egyébként úgy kezdtük, hogy kiterítettem egy nagy ív natúr csomagolópapírt, és megengedtem a gyerekeknek, hogy felüljenek az asztalokra (“Cipővel???” – annyira jól neveltek :-)). Mindenkinek adtam egy A/3-as papírt (“Úúúú mekkora papír!!!”) és egy filctollat (“Én zölddel írok…nem! Barnával!”). Aztán, hogy mindenki elférjen, én fejjel lefelé rajzoltam, ők pedig szépen másolták. Közben persze elmondtam nekik a történetet, hogy milyen ajándékokat vittek, és hogy a hagyomány szerint hogyan nevezzük a napkeleti bölcseket. Nagyon egyszerű figurákat rajzoltam, néha direkt kicsit “bénán”, hogy felül tudjanak múlni…Mondjuk a teve-rajzolás tényleg nem az erősségem.

Bölcsek

 

A Dávid-csillag csak miheztartás végett került a képre 🙂

Ajándékok

 

A teljes kép

 

Miután átbeszéltük és lerajzoltuk azt, amit fontos tudni a napkeleti bölcsekről, játszottunk. Elvittem az itthoni Betlehemünkből a kis Jézust, ami egy gyerektenyérben pont elfér, illetve vittem egy zseblámpát is. Egy gyerkőcöt kiküldtünk a teremből, a többiekkel pedig elrejtettük a kis Jézust. Lekapcsoltuk a villanyokat, így teljes lett a sötétség. Behívtuk a teremből kiküldött gyereket, kezébe adtam a zseblámpát, mondván, a bölcseknek is csak egy apró fényforrás segített a keresésben, a csillag. Ezek után a szokásos hideg-meleg-langyos utasításokkal irányítottuk a játékost, hogy megtalálja a kis Jézust.

 

Karácsonyra készülve

Múlt héten az ovisokkal egy nagyon egyszerű, de mégis bájos képet készítettünk, már Jézus születésének jegyében. Sok szempontot figyelembe kell vennem, amikor az oviba készülök.

Először is: sosem tudom pontosan, mennyi gyerkőc lesz. Amikor átvettem ezt a kis csoportot, a jelentkezési listán 19 név szerepelt, de ennyien még sose voltak. Vannak, akik bár feliratkoztak, de sosem jöttek még, és olyanok is vannak, akik nem iratkoztak föl, de egyszer-egyszer eljönnek. Könnyen megoldható, hiszen ovin belül maradunk, viszont így sosem tudom pontosan, hányan leszünk. A rendszeresen járó gyerekek száma kb. 9-10 fő, de mindig akad 2-3 manó, akik “hozzánk csapódik”, mert éppen olyan kedve van. Legutóbb például 15-en voltunk.

Másodszor: mindent alaposan elő kell készíteni még itthon, hiszen ott az oviban tulajdonképpen csak egy külön termet kapok, és az egyetlen dolog, amiben bízhatok, az a saját táskám. Nincs tehát az a biztonságérzet, mint mondjuk a plébánián, hogy ha mondjuk nincs elég papír vagy filc, legfeljebb kiveszem a szekrényből. Fagyis és sajtos dobozokba szétszortírozom tehát az eszközöket, és egy jókora táskában viszem magammal.

Harmadszor: számítani kell a gyerekek különböző képességeire. A csoporton belül vannak egész kicsi 4 évesek, és vannak iskola előtt álló 6 évesek is. Így van, aki már magától is simán megoldja a feladatot szinte segítség nélkül, másoknak viszont még mindenben segíteni kell, beleértve a ragasztó kupakjának levételét és mondjuk egy arc megrajzolását. Egy hónap után viszont kezdek ráérezni, hogy milyen feladatok valók nekik 🙂 A legjobb, amikor a végén megkérdezik: “Ezt haza lehet vinni?” S amikor azt mondom, hogy igen, persze, akkor mindig hihetetlen boldogak, és elkezdik sorolni, kinek fogják megmutatni az alkotásukat.

Na, de most lássuk, mit műveltünk legutóbb! Csupa olyan alapanyagokat használtam fel, amiket éppen megtaláltam itthon. Ami kellett hozzá:

Széna

Sárga transzparenspapír, még a Márton napi lámpásokból maradt. Ledaráltam iratmegsemmisítővel, így kaptam ezt a széna-szerű kupacot.

Jászol

 

Egy kartondobozból készült el a jászol: az egyik réteget lehúztam, hogy egy kicsit rusztikusabb, “fásabb” textúrát kapjak.

PólyaMikulásra mikulás-zsákot varrtam, ahhoz vettem egy turkálóban ezt az alpaka-sálat. Pont annyi maradt, hogy elég legyen a hittanra a kis Jézus bepólyálásához. Jó puha és kellemes tapintású.

IstenarcHalvány, “testszínű” kartonból kis korongokat vágtam ki, ebből lett a kis Jézus arca.

Csillagok, csillagok...Színes papírból mintalyukasztóval csillagokat gyártottam. Ezekből a részletekből, illetve egy kék nyomtatópapírból állt össze a kép.

Elmélyült alkotás

A kész kép

 

Ezzel a kézművessel búcsúztam el tőlük erre az évre, majd jövőre találkozom velük legközelebb 🙂