Mire eljutottam oda, hogy belevágok ebbe a projectbe, olvastam egyaránt jó és rossz tapasztalatokat. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogyha valamiről már olvastam rossz véleményt is, akkor inkább hiszek annak, mint a sok pozitívnak… Ennek ellenére tettem egy próbát, és hál’ Istennek, sikerült megcáfolnom a negatívumokat. Teljes siker lett a spatula-karkötő.
A karkötőket már pár hete elkészítettem, és félretettem. Ez volt az S.O.S. tartalék, hogyha valamiért más ötlet nincs, vagy kudarcba fullad, ezek még ott vannak, és csak filctoll kell hozzá.
Szombaton nagy közösségépítő kirándulásra ment a plébániánk, s adott volt, hogy gyűjtünk majd őszi faleveleket. Több, mint száz ember egy pillanat alatt össze tud szedni egy kézművesre való falevéladagot. Egy dologgal nem számoltunk: hogy konkrétan ŐSZ csak egy hete van, már ami az időjárást illeti. És ebben a nyárias szeptemberben esze ágában sem volt a természetnek alváshoz készülődni – ergo, egy darab őszi színes falevél nem sok, annyit se találtunk. Ott álltunk a természet lágy ölén szombat este 6 órakor, és semmi alapanyag nem volt a kezünkben a másnapi Közösségi Délelőttre…
Ekkor jutott eszembe az ipari mennyiségű karkötővé hajlított spatula, ami egy fagyis dobozban várta a sorsát…
Így készült:
A spatulákat vízbe áztattam. Egy éjszaka minimum kell neki, de ha egy teljes napig áznak, az sem árt.
A megpuhult spatulákat szűk pohárba hajlítottam. A cél, hogy egy akkora kerületű kört kapjunk, ami egy kisgyermek kezére felmegy.
Napos helyen pár óra alatt teljesen megszárad.
Ilyen állapotban várták a lehetőséget, ami tegnap érkezett el. A díszítések rengeteg módja van: festés temperával, vagy csak egyszerűen színezés filctollal; körbetekerhetjük szalaggal, textilcsíkkal vagy fonallal; ragaszthatunk rá műanyag strasszköveket, gyöngyöket, flittereket; felnőttek akár pirogravírozással is díszíthetik.
Mi a filctollakat és a strasszokat választottuk.
Voltak, akik a kettőt kombinálták. Még a fiúk is lelkesen ragasztották a csillogós köveket (született egy BVSC és egy Real Madrid feliratú karkötő is, a csapat színeivel megegyező strasszokkal :-D). Nonó pedig a káplán atya csuklójára készített egy csilli-villi karperecet. Mondtuk is az atyának, hogy ezentúl ezt mindenhol hordania kell 😛
Természetesen a faleveles kézművesről sem mondtunk le, csak elhalasztottuk egy olyan hétvégére, amikor már a természet is felkészült erre a feladatra 😉