kereszt – Híd-Tan

Kereszt színező

A festegetés nem az én bizniszem, már ami a kézműves foglalkozásokat és hittanórákat illeti. Nagyon maszatolós, takarítani pedig nem szeretek, illetve azt se akarom, hogy a szülők kiakadjanak a festékes gyerekek és ruhák miatt. Szóval nagy ritkán vetemedem festésre. Még korábban találtam egy versikét egy nagyböjti imádsághoz, amit zselébabokkal (Jelly Beans) lehet mondani. A magyar verziót a gyereketeto.hu oldalon találjátok. Mi nem használtunk zselébabokat, viszont összedobtam hozzá egy színezőt.

A kereszt mintáját valahol Pinteresten találtam, már az eredeti forrást nem tudom. A kereszt mellé leírtam a verset, kiszíneztem a szíveket, és így színesen fénymásoltam. A gyerekeknek kikészítettem a megfelelő színeket, és mindegyik színhez egy fültisztító pálcikát tettem. Ebben semmi készségfejlesztői hátsószándék nincs, egyszerűen nincs annyi ecsetem. Így viszont készségfejlesztőnek is elmegy 🙂

(Bocsánat, mobillal készült kép, nem túl jó minőségben)

A feladatlap letölthető innen:

Kereszt kifestő PDF

A kereszt titka

Az alap ötletet EZ a bejegyzés adta, csak én átültettem egy kicsit egyszerűbb, 20 állandóan mozgó és rohangálni vágyó ovis igényeire. Úgy indult, hogy van itthon egy hatalmas, 200×80 cm-es kartonom, ami egy asztallap csomagolója volt. És nem engedtem kidobni. Kerülgettük, rakosgattuk, de nem voltam hajlandó kidobni. Ma eljött az ő ideje! Kivágtam belőle egy nagy keresztet.

Vettem szív alakú POST-IT (öntapadós) jegyzettömböt. Horror ára van. De a muszáj nagy úr, és ez volt a legeslegegyszerűbb megoldás.

Ez után szó szerint felvettem a keresztemet, hogy keresztülbugizzak a városon.

A gyerekeknek adtam egy-egy filctollat, többnyire sötétebb árnyalatúakat válogattam össze (fekete, barna, lila, sötétzöld, sötétkék). Megkérdeztem őket, volt-e már, hogy megbántották anyát vagy apát; vagy hogy egymást bántották, verekedtek; vagy hogy nem fogadtak szót az óvónéninek. Addig soroltam ezeket a dolgokat, amíg nagyjából mindenki “találva” érezte magát. Én is mindegyiknél feltettem a kezem, hogy érezzék, nem csak ők hibáznak olykor-olykor, hanem a felnőttek is. Még én is. 😛

Aztán mondtam, hogy most rajzoljanak a filctollal sötét foltokat a keresztre. Jézus minden hibánkat, rosszalkodásunkat felvette a keresztre.

Amikor befejezték, kérdeztem, hogy hogyan lehetne ezeket leszedni a keresztről. Végül kihoztuk, hogy ezt bizony nem lehet leszedni. Nekünk legalábbis nem. Egyedül Isten tud a bűnökkel valamit tenni. Méghozzá a szeretetével “eltakarja”, befedi a mi hibáinkat. Megbocsát nekünk. Ekkor adtam nekik a szív alakú post-itből, hogy fedjük be a rosszaságok, bűnök okozta sötét foltokat.

Utána egy tavaly már bevetett kézművest készítettünk: krepp-papír galacsinokkal kirakni egy kereszt sziluettjét.

“Pucér!”

Sok mindenre számítottam a mai kézműves végén, de erre a kijelentésre nem. 😀

Nagy nehezen szültem meg ezt az ötletet, aztán meg úgy jártam, hogy most alig voltak a Közösségi Délelőttön. Talán a jó idő, meg az óraátállítás is közrejátszott, de nagyon családiasra sikeredett.

Még régebben kaptam sok-sok CD-t, ez lett az alap, amit zöld papírral vontunk be. Kaptam még filc virágokat is így készen. A nyomtatható, kivágható, színezhető képet pedig ITT találtam. Itt több húsvéti, nyomtatható papírmakett található.

Az egyik kicsi lány úgy gondolta, biztosabb, ha apára bízza a makett elkészítését, és ő közben egyéb fontos dolgokkal (ugrálás, bogarak vizsgálása) foglalkozik. Amikor apukája elkészült, a kislány megnézte a keresztet, Jézusra mutatott és szinte nevetve felkiáltott: “PUCÉÉÉR!” 🙂 Később azért elárult nekem valamit: “Tudod, Jézus fent van a mennyben!”

Tanévkezdés

Hamar elszaladt ez a nyár is – akkor is így van, ha ez elég közhelyesen hangzik. Az új tanévet a nyáron szünetelő kézműves foglalkozások újraindításával kezdtük. E mellett kicsit elővételeztük Szent kereszt felmagasztalásának ünnepét (szept. 14.)

Nem titkolom, régen bajlódtam ennyit kézművessel: valahogy nem akarta az igazat az a minta, amit eredetileg szerettünk volna megvalósítani, akárhogy variáltam, nekem valahogy nem ment…hát ilyen is van :-/ Ezért egy jóval egyszerűbb, ám azért mégis látványos mintát kerestem. E mellett (mint mindig) bennem volt a frász, hogy vajon elég lesz-e az a mennyiség az alapanyagokból, amit előkészítettem, mert első ránézésre keveselltem…

Ezeket a műanyag tűket a Müllerben vettem. Hátránya, hogy vastagabb, mint egy rendes hímzőtű, viszont biztonságosabb egy olyan közegben, ahol kisebbek is kúsznak másznak és bizony felszedegetik a lepotyogott dolgokat a földről. Ilyenfajta egyszerű papírhímzéshez teljesen jó.

A mintát előre kilyuggattam itthon. A keresztet előrajzoltam egy négyzethálós papírra, majd egy vastagabb hímzőtű lyukas végét beletoltam egy parafadugóba – így van rajta fogás, könnyebb vele lyuggatni. A karton alá tettem egy hungarocelldarabot, és a minta segítségével kiszurkáltam.

A varrás nagyon egyszerű: minden szélső lyukból a közepe felé kell vezetni a fonalat.

A színek váltogatásával még látványosabb, a végén pedig dekor-ollóval szép keretet vághatunk neki.

Anya segítségével még a legkisebbek is boldogultak 🙂

Kereszt – recycling #2

Ahogy ígértem – bár kicsit lassan -, de itt az újrahasznosítós bejegyzéseim második része. Ezt a legnagyobbakkal valósítottam meg.

Ami szükséges hozzá:

egy darab kartondoboz (ez benne az újrahasznosítás)
gipszes géz
festékek
víz

Vágjunk ki egy kereszt-formát a kartondobozból.

A gipszes gézt vágjuk keskenyebb csíkokra, majd pár másodpercre mártsuk vízbe, hogy a gipsz átnedvesedjen. Ez után tekerjük körbe a kartonkeresztet.

Fessük ki kedvünk szerint. Nem szükséges megvárni, amíg megszárad, már így, nedvesen is ráfesthetünk.

Hagyjuk megszáradni. A víztől a karton eleinte átázik, de ha a gipsz megköt, egészen stabil lesz.

Krepp-papír kereszt

Az oviban egy klasszikus, nagyjából minden témához felhasználható kézművessel dolgoztuk fel Jézus kereszthalálát: krepp-papír galacsinokat ragasztottunk. Mindenki kapott egy lapot, rajta egy kereszt sziluettjével.

Mindig van valaki, aki ott felejti a hittanra kijelölt teremben a munkáját…általában ezeket a kóbor példányokat fotózom le, mint kész alkotást.

Quilling

Mindig szeretek új technikákat kipróbálni. Úgy igazán egyiknek sem leszek a megszállottja, hanem mindig azt veszem elő, amihez éppen kedvem, hangulatom – és alapanyagom – van.

A quillinget tavaly fedeztem fel, és bár rablásnak éreztem azt az összeget, amit egy csomag quilling-papírért kértek, úgy ítéltem meg, hogy kezdésnek ez is jó lesz. Meg sajnos nem tudok ennyire egyforma széles papírcsíkokat gyártani magamnak. Beszereztem még egy pödrő-eszközt, és azóta tart a “szerelem”. Bár nem készítek minden nap ezzel a technikával képeket, mégis, amikor előveszem, nagyon élvezetes a munka. A papírcsíkok pödrése, tekergetése nem éppen az a változatos tevékenység, engem mégis valamilyen szinten kikapcsol, de legalábbis nem engedi, hogy nagyon másra koncentráljak. Egy mászkálós nap után igazi felüdülés egy ilyet elkészíteni. Kicsit egyszerűbb formában és mintákkal akár gyerekekkel is ki lehet próbálni.

Most egy diakónusszentelés kapcsán szedtem elő ismét a quillinges dobozomat. Egyik kedves ismerősömet a hétvégén szentelték diakónussá, hogy aztán jövőre pap lehessen belőle. Erre az alkalomra készítettem neki ezt a faliképet.

Sajnos a fotó nem igazán adja vissza a színeket, de alapvetően három színt variáltam: fekete, sötétzöld és barna. Minden elemet egyenként kell megpödörni, majd egy picit leragasztani a csík végét, végül formára nyomni. Ha minden eleme kész, egy akkora papír alapra ragasztottam a részeket, amely belehelyezhető egy képkeretbe. Mivel a papírcsík kidomborodik a kép síkjából, üveg nélkül. Nem nehéz, mégis mutatós. Szinte légies formát kapunk.

Kicsi régi, kicsi új

Már említettem, hogy igyekszem a nyuszit száműzni a húsvétból (úgy, ahogy a télapót Szent Miklós ünnepéből), de ezt a nyuszitojást nem hagyhattam ki, már csak azért is, mert ezt nem lehet mással megoldani. Egy nagyon-nagyon régi (talán ~~’96-os~~ 1999/március) Praktika magazinból vettem az ötletet. Akkor régen kimásoltam a szabásmintát az újságból és egy borítékban eldugtam, hogy majd egyszer megcsinálom… És halogattam, halogattam, azóta az újságot, amiben a leírás volt, kidobtuk (de legalábbis eltűnt). Csak a szabásminta élte túl az idők múlását és a selejtezéseket. De most VÉGRE megvarrtam 🙂

Még nem tudom, kinél fog landolni, de volt már olyan, hogy az elkészített ajándékot végül nem adtam oda a tervezett személynek, inkább adtam neki valami mást, mert annyira megszerettem az elkészült darabot, hogy sajnáltam kiadni a kezemből. Irigy csuka voltam, ez van 😛 Ez a nyuszkó is nagyon hozzám nőtt, nem hiszem, hogy idén bárkinek is odaadom 🙂

A következő darabot viszont elajándékoztam, illetve ODAADTAM annak, akinek eredetileg is szántam. Csoki kutyus egy valóban létező tacskó, gazdája viszont kiutazott Németországba, ahova Csoki bizony nem mehetett. De hogy a gazdi ne érezze hiányát kis kedvencének, megvarrtam neki vászonból (IKEA), és egy szuper kutyusos nyakörvet is kapott (Röltex). Nagy sikere volt, boldog vagyok, hogy ekkora örömöt szerezhettem vele 🙂

DE, hogy legyen valami híd-tanos dolog is mára, a tavalyi nagyböjt-projectet mutatom most Nektek:

Itt még félkész állapotban látható. Az alap egy vékony falemez, arra néhány üres gyógyszeres doboz és egy papírguriga került, majd mindezt kisebb-nagyobb darabokra tépkedett újságpapírral és tapétaragasztóval borítottuk, több rétegben. A legfelső réteg natúr csomagolópapír, így nem kellett festés előtt lealapozni. Egy hét állt rendelkezésére száradni, de igazából egy-két nap is elég neki. Ezután lefestettük.

Végül rákerültek az épületek, fák (mini tobozok, amiket előrelátóan még a tavaly előtti nyári táborban gyűjtögettem) néhány kavics – egy nagyobb a sírbolt elé – és a három keresztfa.

A gyerekek kiélhették minden művészi ambíciójukat, mondanom sem kell, hogy három hétig könyékig voltunk a tapétaragasztóban és zöld festékben, de megérte. 🙂 Végül a kis makettet kiállítottuk a templomban, nagy sikere volt!

Csipesz-Jézus

Amikor rábukkantam ERRE az ötletre, azt gondoltam, hogy ez azért túlzás: ruhacsipeszből korpuszt készíteni…! De aztán csak vissza-vissza tértek a gondolataim a csipesz-feszülethez, s minél többet nézegettem, annál jobbnak tűnt. A végén már kimondottan tetszett. Végül odáig merészkedtem, hogy vettem három csipeszt egy hobby-boltban. Majd rájöttem, hogy a TESCO-ban majdnem negyvenet adnak annyi pénzért, amennyiért hobby-boltban csak 20-at tudtam volna venni (ez persze csak akkor szempont, ha több kereszt készül) 😀 Szóval vettem három darab csipeszt és kipróbáltam, hogyan is működik ez. Az egésznek a vége az lett, hogy a mai kézműves foglalkozáson ezt készítettük.

Mindig kell készítenem egy mintadarabot, ez ugyanis a “csali” 🙂 A diákmise végén a plébános atya felmutatja az aktuális prototípust, és hívja a gyerekeket és szüleiket, hogy jöjjenek be a hittanterembe, ahol el tudják készíteni a saját kis darabjukat. Persze a családok többsége olyan, hogy akármit készítünk, az mindegy – bejönnek, hívni sem kell őket 🙂 És természetesen ez benne a jó!

A legjobban azt szeretem a gyerekek által elkészített “példányokban”, hogy egyediek, mindegyik más egy picit, mindegyik tükrözi a készítője egyéniségét, életkorát, ügyességét. A mai kedvenc ez a szélesen mosolygó Jézus:

Ebben már benne van a feltámadás öröme is! 🙂

Az elkészítése nagyon egyszerű:

A kereszt lehet barna kartonból vagy dekorgumiból, amit egyben, rögtön kereszt formában is megkaphatnak a gyerekek, de lehet két részből is összeragasztani.
Egy korpuszhoz három darab fa ruhacsipesz szükséges: mindegyiket szedjük szét, a rugóra nem lesz szükség.
Két fél csipeszt fordítsunk szembe egymással, hogy az egyenes felük érintkezzen. Ez lesz a törzs. A másik két-két csipeszt pedig karnak ill. lábnak illesztjük a testhez. Ragasszuk fel a keresztre.
Vágjunk egy kis darab fehér vásznat, ami az ágyékot fogja takarni. Ragasztózzuk be és simítsuk rá a testre.
Filctollal rajzoljunk meg az arcot és a szent sebeket. A kereszt tetejére felírhatjuk az I.N.R.I. rövidítést is.

Kész is a feszület! 🙂

Áldott vasárnapot!

Mintha ólomüveg lenne

Sokat böngészek más blogokon, általában külföldieken, hátha beleakadok valami egyszerű, de mégis nagyszerű ötletbe. Az alap koncepció az, hogy fiúknak, lányoknak egyaránt izgalmas legyen, egy ovis is el tudja (kis segítséggel) készíteni, de egy nagyobb, 7-8. osztályos se tartsa dedósnak vagy “uncsinak”.

A fent látható ötletre ITT bukkantam rá. Nagyböjt első vasárnapján készítettük el a kézműves foglalkozás keretében.

A keresztet előrajzoltam sütőpapírra, amit selyempapír-mozaikokkal fedtünk be. Ez után a fekete kartonból keretet vágtunk ki, ráragasztottuk a színes alapra, s a felesleges sütőpapírt körben lenyírtuk.

Ugye, milyen szép? 🙂 Ha ablakra felragasztjuk, szépen átsüt rajta a nap, olyan, mint egy katedrális ablaka 🙂