Szent Erzsébet – forgatható köténnyel

Ezt a Szent Erzsébetet a hétvégi templombúcsúra készítettem, a kézműves foglalkozásra. Ezt készíthetik majd el a gyerekek az ünnepi szentmise után. Nagyon egyszerű, bár némi ügyességet igényel a pontos vágáshoz. A tárcsa forgatásával Szent Erzsébet kötényében a kenyerekből rózsa lesz!

Rózsacsoda PDF

 Kérlek, a logót és a Híd-tan Blog címét a nyomtatás után se távolítsd el a sablonról! Köszönöm, hogy megbecsülöd a munkámat! 🙂

Füves legelőkön nyugtat engem

Keresztény berkekben a bárányos ötletekből sosem elég, azt hiszem, úgyhogy ennek talán így Húsvét meg Jó Pásztor vasárnapja után is hasznát tudjátok majd venni…remélem 😛

Egy külföldi oldalon láttam hasonlót, de amikor legutóbb rákerestem, nem találtam meg (az elmentett link nem vezetett sehova), úgyhogy most bátran közlöm az én verziómat, ugyanis nem illetődtem meg most sem, amikor újra kellett rajzolnom valamit… 😉

Szükséges eszközök:

  • papír eszpresszó-kávés pohár
  • műszaki rajzlapra nyomtatott sablon Fekvő bárány sablon PDF
  • vatta
  • zöld karton
  • filctollak
  • cellux
  • ragasztó

Vágjuk ki a bárány alkatrészeit: a füleket ragasszuk a pohár belsejébe és hajtsuk kifelé. A testet ragasszuk fel a zöld kartonra. A pohárra rajzoljuk meg a bárány pofiját, majd egy kis cellux segítségével rögzítsük a testhez (ragasztóval nagyon hosszadalmas, mire megszárad, jól megragad, stb. Kétoldalú ragasztószalaggal is lehet dolgozni, talán az a legjobb) Vattával készítsük el a bárány gyapját. KÉSZ! 🙂

 

Szent Ágnes báránykája

Újévi fogadalom: többet írok a Blogra… Eddig nem teljesítek valami jól :-/

Ma Szent Ágnest ünnepeljük. Az ő jelképe azért lett a bárány, mert a latinul Agnes név és agnus = bárány szó nagyon hasonlít egymásra. Ehhez kapcsolódik egy érdekes szokás: ilyenkor újszülött bárányokat visznek a pápának megáldani, hogy majd a húsvét előtti birkanyírásból származó gyapjúból készíthessék el az új érseki palliumokat.

Ebből az alkalomból készítettünk vasárnap báránykákat a gyerekekkel a kézműves foglalkozáson.

A bárányka teste papír uzsonnás tasak (én a Müllerben vettem). A bárány fejét és lábait műszaki rajzlapra nyomtattam ki, a gyerekek kivágták, kiszínezték. Felragasztottuk a papírtasakra úgy, hogy a tasak száján be lehessen nyúlni, mint egy kesztyűbábba. A bari fejére sminklemosó vattakorongot ragasztottunk.

Itt a letölthető sablon, egy A4-es lapon kettő fér el, így gazdaságosabb fénymásolni.

Papírtasak bárány sablon PDF

 

Isten éltesse az Ágneseket! 🙂

Szent Erzsébet telepakolt köténye…

…ahol még Pikachu is elfér, a gyerekek nagy örömére 😛

A héten természetesen Szent Erzsébet volt a téma alsó tagozatban ill. oviban. Nagyon szeretem, amikor felcsillan a szemük arra a mondatra, hogy “ma egy igazi királylányról mondok történetet!”. Főleg a lányok szeretik ezt, de mostanában szinte minden csoportban megkaptam, hogy “És hercegről nem fogsz mesélni?”. Na igen, azért a kislányok már az oviban is a hercegre várnak, kár lenne tagadni.

ht_szterzsebet20161

Ez egy kettő az egyben kézműves, mert van benne színezni, vágni, ragasztani való, de van benne rejtvény is.

ht_szterzsebet20162

Letölthető innen:

Szent Erzsébet köténye “I SPY” PDF 1

Szent Erzsébet köténye “I SPY” PDF 2

Ilyen típusú rejtvényeket angol nyelven is kereshettek ezzel a mondattal: “I SPY WITH MY LITTLE EYES”. Minden témához lehet ilyet készíteni, egyszerűbbet is, komolyabbat is. Én csak simán “ÉN A KÉM” játéknak nevezem őket, szerintem nagyon jók.

ht_szterzsebet20163

Saját felhasználásra letölthető. Kérlek, mindig jelöld meg a forrást! 😉

 

 

Szent Ferenc

Most kivételesen megmutatom előre a holnapi kézművest. Holnap Assisi Szent Ferenc ünnepe lesz, ezért az ő személyének szentelem a holnapi feladatot. Igazából egy nagyon egyszerű, színezős-ragasztós kézművesről van szó. Nincs másra szükség, mint műszaki rajzlapra és a sablonra, ami ingyenesen letölthető. (Az alap ötlet lehet, hogy nem az enyém, de a rajz 100%-ban az én bűnöm ;-))

hid-tan_szentferenc2015

Assisi Szent Ferenc sablon PDF

A test mindkét oldalát ki kell színezni, ugyanis a “fonákja” lesz tulajdonképpen a hasa, így mindkét oldal látszódik.

hid-tan_szentferenc20153

Ezt a sablont követve és átalakítva tulajdonképpen bármelyik szent megalkotható, és kezébe “tehető” az ő attribútuma. Szent Ferenc kezébe természetesen egy farkas került. Ha nem ismernétek a történetet, íme:

Gubbió városában „egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta” – olvasható Assisi Szent Ferenc Virágoskertjében. A városiak gyakran mentek ki az erdőbe felfegyverkezve, „mintha háborúba indultak volna, de még így is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele.” Amikor Ferenc ellátogatott a városba, megszánta az embereket, akik elmesélték neki a történetet. Egyetlen társával kiment az erdőbe, hogy találkozzon a fenevaddal. Amikor a farkas megpillantotta őt és társát, azonnal nekik támadt vicsorgó fogakkal. Ferenc azonban keresztet vetett a farkas elé, aki erre azonnal megtorpant. „Gyere ide, farkas testvér!” – mondta Ferenc. A farkas engedelmeskedett. „Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bántsál.” Majd prédikálni kezdett a farkasnak, amiért irgalom nélkül pusztította Isten teremtményeit, és megígértette vele, hogy többé nem bánt egyetlen állatot vagy embert sem. A farkas fejbólintással jelezte beleegyezését. Ferenc ekkor magával vitte a fenevadat a városba, és prédikációt tartott az embereknek és a farkasnak egyaránt, mindkét felet arra kérve, ne háborgassák egymást. Az emberek szóval fejezték ki helyeslésüket, a farkas pedig jobb mancsával esküdött. Attól a naptól kezdve a farkas és az emberek megtartották a Ferenc által kötött egyezséget.

(Összefoglalás: Szent Ferenc jó útra téríti a gubbiói farkast.- in:Assisi Szent Ferenc virágoskertje, Fioretti – Bécs, 1989.)

hid-tan_szentferenc20152

Olajmécses

A Facebookon már mutattam egy kis ízelítőt a táborban elkövetett kézművesből. Levegőn száradó gyurmából készítettünk olajmécsest, bár a tavalyi balsorsú batikolás óta a nagyobbak közül többen húznak engem, hogy mikor batikolunk legközelebb. De csak mert tudják, hogy agyvérzés-közeli állapotba kerülök már csak a batikolás említésétől is 😛 Az olajmécses ennél sokkal barátságosabb kézművesnek bizonyult, egyetlen hibája az volt, hogy nem a legjobb kanócot választottam, így maga az égési idő nem volt túl sok.

hid-tan_mecses2015

 

A mécsesek több ponton is csatlakoztak a tábor témájához. Egyrészt, Jézus korában is ilyen, vagy ehhez hasonló, növényi olajjal “működő” mécseseket használtak. Másrészt, maga a mécses törékeny, tehát vigyázni kell rá, mint az életünkre, ami szintén törékeny. A lángok pedig hamar kialudtak, ha nem figyeltünk, vagy ha nem megfelelően bántunk a kanóccal – mint a hitünk.

Az interneten sok leírást lehet találni az ilyen mécsesek elkészítéséhez, én az alap ötletet mégis egy könyvből vettem: Lois Rock – Jézus világa (Harmat Kiadó). Szuper kis könyv, csak ajánlani tudom! 🙂

Ht_olajmecses004

 

Az olajmécsesek levegőn száradó gyurmából készülnek. Egy nap száradást igényel, könnyű vele dolgozni, lényegében, mint az agyaggal. Amikor megszárad, hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy kiégetett cserép. Több színben is kapható, én terrakottát vettem, mert ez valóban úgy néz ki száradás után, mint az égetett agyag.

Ht_olajmecses002

 

Enyhén (!) nedves kézzel kell dolgozni, így könnyen formázható, simítható. Persze volt, aki eláztatta, és ilyenkor leragadt, összeesett a gyurma. Tényleg nem kell csurom vizesen dolgozni, csak nedves legyen a kéz.

Ht_olajmecses003

 

Jó időnk volt, így valóban hamar megszáradtak. Ez után régi lepedőből csíkokat téptem, bevezettem a mécsesekbe a kanócot, majd annyi olíva-olajat öntöttem beléjük, hogy a textil jól átitatódjon. Sajna ez a fajta kanóc nagyon hamar elégett, így folyamatos piszkálást igényelt volna, de 40-50 mécsesnél ezt nem tudtam megoldani (Szentségimádáson gyújtottuk meg őket). Valami rendes, kanócnak való kanóc kellett volna… De azért így is szép látvány volt, még ha nem is tartott sokáig 🙂

Ht_olajmecses001

Minyon őrület!!!

Ha valaki még nem tudná, hogy a minyonokat nem csak enni lehet, akkor gyorsan nézze meg a GRU 1. és 2. részét. 🙂 Kötelező darab, mert aaaaaaaaaannyira cuki, hogy belehalooook!!! 😀

Én magam is nagy minyon-rajongó vagyok, nem tagadom, nem szégyellem! 🙂 És ezt mások is tudják rólam. Egyrészt, mert ilyenekkel szüttyögök:

hid-tan_minion05

 

És mert nem titok a rajongásom, ilyen tortát kaptam idén:

hid-tan_minion04

 

Egy ehető minyon, de nem olyan picike, mint egy átlagos ehető minyon 😛 Hatalmas volt és citromos (nem banános, pedig az aztán igazán stílusos lett volna :-D) Ennél jobban már csak Sherlock Holmesért rajongok, de ez még nem jutott el túl sok emberhez… Hupsz 🙂

Szóval visszatérve a minyonokhoz…

hid-tan_minion00

 

Igeeeen! Felkelnek! Többé kevésbé… 😀 Ami kell hozzá:

  • Kindertojás sárga belseje (most komolyan: nincs erre valami egyszerűbb kifejezés???)
  • Gipsz
  • Maradék fekete és kék papír
  • Rezgő szemek (A hobbyboltban kijavítottak, hogy az mozgó szem. Hát legyen az.)
  • Ragasztó

Az eredeti ötletet ITT leltem. Kipróbáltam, kettő darab 100 Ft-ossal is működik, de erre nem terjedt ki a költségvetés. Csak a rezgő szemeket vettem hozzá, a többi mind volt kéznél.

A tojás aljába kell egy kevéske gipsz. Tényleg nem kell sok, még a feléig sem kell érnie. Nem lesz olyan szuper, hogy teljesen fektéből is felkeljen, de azért billeg 🙂

hid-tan_minion01

Még minyonos Tic-tac is volt! 🙂

hid-tan_minion02 hid-tan_minion03

 

És működés közben:

Ne feledjétek! Működik a GALÉRIA!!! ——->

 

Tábori kézműves – avagy ember tervez…

Visszatértünk az idei hittanos plébániai táborból. Hála Istennek, egy nagyon jó kis hét áll mögöttünk, ahol azt érezhettük mi, szervezők, hogy megérte a sok fáradság, mert a programok jól sikerültek, a gyerekek szép élményekkel lettek gazdagabbak.

Minden táborban van legalább egy kézműves program is. Idén a batikolást választottuk. Mit ne mondjak, ötven gyerekkel/fiatallal nem annyira lazulós program, legalábbis azoknak nem, akik levezetik a foglalkozást (“Mennyi telt el két perc óta”, ugyebár…aki érti, az érti :-)) Aztán a végén persze mindenki boldog (mi is, mert végre az utolsó póló is a szárítókötélen, és a gyerkőc is, mert szép lett a végeredmény). És akkor jön az a rész, hogy “Isten végez”… És hatalmas özönvíz-szerű eső, jégeső és szélvihar zúdul a táborhelyre pont akkor, amikor a győri városnézős napról buszozunk vissza a szálláshelyünkre… A csodaszép pólók a földön, a sárban landolnak, majd összegyűjtjük őket és egy sarokba levágjuk az összeset, hiszen a házat is elönti lassan a víz. Szóval a frissen festett, még sérülékeny pólók szinte kivétel nélkül tönkrementek, de legalábbis összefogták egymást, és kioldódott a színük. 🙁

De mutatok pár képet még a friss, csodaszép és épségben lévő pólókról. Legalább ennyi megmaradt belőlük 🙂IMG_1873 IMG_1879 IMG_1910 IMG_1911 IMG_1940 IMG_1945

Őszi ablakdekoráció

Kicsit gondban voltam, mert nem igazán tudtam, mi legyen a vasárnapi kézművesen. Voltak ötletek a fejemben, de időhiányban nem tudtam jól kidolgozni egyiket sem. Aztán PUFF! Virág oldalán szembejött velem az ötlet! ITT nézhetitek meg, ők hogyan valósították meg, illetve ha feliratkoztok a Gyereketető hírlevelére, a sablonokat is letölthetitek.

Ht_oszikoszoru001

 

Az egész tulajdonképpen a jól ismert papír hópehely elkészítésén alapszik. Talán nincs olyan ember a földön, aki még nem vágott ki papír hópelyhet! 🙂

Ht_oszikoszoru002

Ht_oszikoszoru003

Ht_oszikoszoru004

 

Táboros kézműves – nemez, nem az

Idén sokat agyaltam a hittantábor kézműves foglalkozásán, nagyon nehezen jött a “megvilágosodás”. Egy táboros kézműves legfőbb szempontja, hogy olyan legyen, amit itthon, a vasárnapi Közösségi Délelőtt keretében nem tudunk megvalósítani (pl. idő hiányában, vagy mert túl “maszatos”). És nem utolsó sorban: legyen izgalmas. Tavaly magasra tettük a mércét, mert külsőst hívtunk a kézműves levezetéséhez, így tudtunk agyagozni, korongozni. Na már most, ha ezt nem is tudom űberelni, legalább alulról súrolni kéne azt a lécet!

Táborunk jelmondata ez volt: “GYERE, LÉGY IGAZI BÁRÁNY!” Addig addig forgattam ezt a bárány dolgot a fejemben, amíg beugrott: GYAPJÚ. És akkor már tudtam, hogy nemezelni fogunk. Sikerült is találnom egy olyan helyet, ahol kilós kiszerelésben is lehet nemezgyapjút venni. Rendeltem hát 2 kg-ot (ezt kb. 60 főre számoltam ki, de végül is nem kézműveskedtek annyian, ebbe ugyanis tényleg MINDENKIT beleszámoltam, nem csak a gyerkőcöket).

A legegyszerűbb nemezelési “gyakorlatot” választottam: a labdakészítést. Nem vagyok egy gyakorlott nemezelő, de egy nemezlabda-készítést nagyjából bárki le tud vezényelni (kis túlzással). A szappanos-vizes nemezelésnek ez az alfája.

Ht_koveskal006 Ht_koveskal004

 

Szappan, meleg víz és nemezgyapjú. Ennyi eszköz kell. Persze nem árt, ha udvaron, 40 fokban látunk hozzá, mert úgy még izgalmasabb! 🙂

  1. Alapnak natúr színű gyapjút használtunk. Kezdésnek tépkedjünk egy jó maréknyi gyapjút, majd még száraz kézzel gömbölygessük egy csomóba. Nyomjuk egy pillanatra a vízbe, és enyhén szappanos kézzel kezdjük formálni a golyót. Egy idő után érezzük, hogy a gyapjú kezd összeállni, filcesedni, tömörödni. Nem baj, ha még inkább hasonlít egy “mókusagyhoz” (értsd: még egyenetlen a felülete), mert később ez még alakul.
  2. Ht_koveskal002Itt látszódik, a gyerekek mennyi szappant használtak. Nem kell 😛 Nem a szappantól áll össze, hanem a gyúrástól és gömbölygetéstől, a szappan csak a könnyebb formázáshoz szükséges. Ha már viszonylag jól összeállt az alap gombóc, tépjünk egy vékony, hártyaszerű réteget a száraz gyapjúból, és simítsuk a labdánkra. Újabb relaxáló gömbölygetés következik. Persze a gyerekek nehezen veszik be, hogy türelem és kitartás kell ehhez a munkához.

    Mókusagy
    Mókusagy
  3. Ha már szépen ránemezelődött a hártya a labdára (tehát nem “mászik le”, nem csúszkál, hanem eggyé vált az alappal), akkor vagy újabb natúr gyapjúfátyollal hizlaljuk a golyót, vagy színes gyapjút simítunk az alapra. Ismét gömbölygetjük, tömörítjük. Rugalmasnak, de nem összenyomhatónak kell lennie. Ht_koveskal005
  4. A tűző napon hamar megszárad 🙂 Kész. Egy délelőttnek a nyakára léptünk! 😀

Jövőre mást kell kitalálni…bár amennyi gyapjú maradt, még a következő táborra is elég lenne! 😛