A kicsikkel azt a kincskeresős játékot játszottuk, amit tavaly a nagyobbakkal vetettem be először. Mivel anno jól sikerült, gondoltam akkor a másik csapattal is menni fog. És valóban 🙂 Szerencsére elég jó állapotban tettem el tavaly, így most igazság szerint minimális előkészülettel sikerült lebonyolítani. Nem is volt baj, mert egy megfázásnak hála lázas voltam, és ilyenkor az ember nem túl életképes…
Először ugyebár mindenki kitöltött egy egyszemélyes tesztet, ami megmutatta, hol a bázis, a kincsesláda, és hogy kikkel kerül egy csapatba.
A csapatok megalakulása után el kellett olvasni a játékszabályokat, valamint megtalálták a térképet, ami az elrejtett kincseket jelölte.
Ezek a kincsek. Ugye, ránézésre is hihetetlenül értékesek? 😀 Mindegyikben egy puzzle darabka volt.
A kirakott képen pedig egy-egy szentírási idézet helye, amit kikereshettek a kitett Szentírásból.
Utána következett a plébánián az év végi bárányvásár. De közben jól rám rontottak, az első tized másodpercben meg is fordult a fejemben: “Mit keresnek ők itt?! Nem lehet már egy nyugis órát sem tartani???” Ez tényleg csak egy tizedmásodpercig jutott eszembe, mert aztán kiderült, mire ez a nagy merénylet:
Tortát kaptam! 🙂 Bezony! Szülinapra! Ugye, milyen cukker??? Bárányfej torta!!! Itt találjátok a Facebookon a torta alkotóját: KANGA SÜTIK
A 3-5. osztályosoknak egy “ütős” záró hittant szerettem volna, ezért egy kincskereső kalandot állítottam nekik össze. Az ihlet INNEN jött, ahol az alap ötlet egy nagyobb gyerekekre szabott húsvéti tojáskeresés.
A kaland tehát a következő: a gyerekek hitkutatók, a hit elrejtett kincseit kell megkeresniük. Először mindenki egy egyéni feladatlapot kapott, amin egy titkosírást kellett megfejteni. Nem bonyolult hieroglifákat, egyszerűen adtam nekik egy abc-t, amin minden betű mellé egy számot írtam. A rejtvényben csak a számokat adtam meg, nekik kellett kikeresni, hogy melyik számhoz melyik betű tartozik. Ebből a rejtvényből kiderült, hogy hol találják a térképet, és az is, hogy kikkel kerül egy csapatba.
A térkép a templom alaprajzát mutatja. Bejelöltem a főbb támpontokat is. Eleve sárgás színű papírra nyomtattam, majd a szélét megégettem, bekormoztam, majd jól összegyűrtem. Így már teljesen úgy nézett ki, mintha a kutya szájából húztam volna elő.
Két csapatot terveztem: piros és kék. Találtak tehát 1-1 kincsesládát.
Benne volt a térkép a csapat színének megfelelő szalaggal átkötve, illetve egy játékszabályos boríték. A kincsesládák fagyisdobozok voltak, bevontam őket dekor-kartonnal.
A borítékban a játékszabályok voltak, hogy miután megalakultak a csapatok, nélkülem tudják folytatni a kutatást. Ebben leírtam minden fontos instrukciót és jó tanácsot. Ebből egy okozott nehézséget: ne fuss, mert templomban vagy. Hát futottak, persze 😛
A levél közös elolvasása után nekiláttak a keresésnek. 10-10 darab “kindertojásbólasárgaműanyagtojás”-t rejtettem el a templom különböző zugaiban. Az egyszerűség kedvéért én kapszuláknak hívtam ezeket, de G. megjegyezte, hogy szerinte ez elég fura szó a tojásokra 😛
Volt, hogy alig bírták megtalálni a kapszulákat, pedig ott volt az orruk előtt! 😀 Ilyenkor ilyen instrukciókat adtam: “Nézzetek körül az Isten háta mögött is” (a főoltár, ahol az Oltáriszentséget őrizzük, körbejárható, és ezt nevezzük viccesen az Isten háta mögötti résznek); vagy: az egyik tojást úgy sikerült elrejteni, hogy a Szent Antal szobor előtti vázába, pont egy hatalmas fehér liliom kelyhébe pottyant. Úgy nézett ki, mintha ez lenne a virág bibéje. Ezt sem találták meg elsőre. Mondtam: “Ha a hitedet ápolod, akkor az kivirágzik” Ebből rögtön kitalálták, hogy valahol a váza környékén kell keresgélni.
Minden kapszulában egy puzzle darabja volt: egy belaminált kép szétvágva. Apa szerint akkor estem túlzásba, amikor a két kirakót úgy készítettem el, hogy az egyiknek kék, a másiknak piros háta volt 😛
Össze kellett gyűjteni mind a 10 tojást, majd ha ez megvolt, kinyitogatni őket és kirakni a puzzlet.
A végső feladat a képen található szentírási rész kikeresése volt. A játék kezdetekor jutott eszembe, hogy elfelejtettem átvinni a templomba két Szentírást. Kérdeztem a sekrestyést, hogy van-e itt helyben. Mondta van, pont kettő: az egyik kék, a másik piros kötésű 😀 Szóval ez a két szín mindenhol megjelent, szinte már giccses volt 😀
Piros csapatKék csapat
Nem volt eredményhirdetés, nem kiáltottunk ki senkit győztesnek, nem ez volt a cél, és a gyerekek nem is voltak csalódottak, hogy ez elmaradt. A játék után közös édességet ettünk, és mindenki örült a bárányvásáron szerzett portékáknak 🙂
