koszorú – Híd-Tan

Zseb adventi koszorú és plakát

Idén több “külsős” helyre is kell mennem hitoktatni, vagyis olyan iskolákba, ovikba, ahol nem feltétlenül van helyben adventi koszorú. Ezért kellett egy “mobil” koszorút készítenem, amit nyugodtan hurcolászhatok. Szereztem hát egy nagyjából tenyérnyi kicsi, mohás koszorút. Négy sima, fehér teamécsest is vettem, amihez maradék viaszt és színes zsírkrétát olvasztottam, hogy a mécses tetejére öntve megszínezzem. Erős ragasztóval erősítettem a mécseseket a koszorúra. Pont elfér egy 12×12 cm-es jégkrémes dobozban, tök jól hordozható. Zsebkoszorú 🙂 A célnak megfelel!

Plébániai hittanon a kicsikkel egy templomi plakátot készítettünk. Igazából nem volt nagyon időm komolyan felkészülni az órára, de mivel úgyis az adventről beszélgettünk volna, úgy gondoltam, az óra nagy részét rászánjuk erre a plakátra. A végén olyan jól sikerült, hogy magam is meglepődtem, mennyire mutatós 🙂

Az előkészület: itthon mindenféle árnyalatú és mintájú zöld papírt behajigáltam a táskámba. Ennyi. 😛 A hittanteremben volt még lila és rózsaszín karton, illetve korábbi kézműves akcióimból egy kartondoboz-darab.

A gyerekek fejenként 3 tenyérsziluettet vágtak ki: világos, sötét és mintás papírból. Én addig kivágtam egy nagy kört a doboz kartonjából, és egy másik kört lila papírból.

Az alapra felragasztottuk körben a zöld “leveleket”.

Papírból gyertyákat ragasztottam még rá.

A közepébe még beírtam: Ó jöjj, Üdvözítő. És kitűztem a templomi faliújságra. Jó nagy egyébként, ezen a képen nem is érezhető annyira, de tényleg mutatós 🙂

Őszi ablakdekoráció

Kicsit gondban voltam, mert nem igazán tudtam, mi legyen a vasárnapi kézművesen. Voltak ötletek a fejemben, de időhiányban nem tudtam jól kidolgozni egyiket sem. Aztán PUFF! Virág oldalán szembejött velem az ötlet! ITT nézhetitek meg, ők hogyan valósították meg, illetve ha feliratkoztok a Gyereketető hírlevelére, a sablonokat is letölthetitek.

Az egész tulajdonképpen a jól ismert papír hópehely elkészítésén alapszik. Talán nincs olyan ember a földön, aki még nem vágott ki papír hópelyhet! 🙂

Nyár van!

Igen, nyár van, és meleg, és fagyi és…papír napernyők! Már ahol adnak. Ma pl. azt láttam egy cukrászdában, hogy potom 20 forintért biggyesztenek a fagyis kehelybe ilyen csillámlós bóbitát vagy ernyőt (csak úúúgy már nem adnak). Kisgyerekként nagyon szerettem ezeket a bigyókat, egyet még ma is őrzök. Gyűjteni nem gyűjtöttem, pedig milyen jól jött volna most! Találtam ugyanis egy nyári hangulatú ajtódíszt! A június eleje viszont elég gyatra volt időjárás szempontjából, egyáltalán nem volt fagyizós-napernyős hangulatom, így csak most, a nyári napforduló estéjén készítettem el és akasztottam ki ezt a hangulatos díszt 🙂

Nyári szülinapra, fagyizós buliba is jó dekoráció 🙂 Gyűjtögetni is lehet, de egyszerűbb szupermarketbe venni 10-15 darabot. Jó hűsölést! 🙂

Nagyböjti ajtódísz

Bár a nagyböjti időszakra jellemző, hogy semmilyen díszítés nincs a templomban, és a virágok helyett tövis és júdáspénze van a vázákban, itthonra én mégis készítettem egy kis ajtódíszt. A hobby-boltban ugyanis megihletett az alapból lilán kínált vesszőkoszorú, s mivel a nagyböjti idő liturgikus színe a LILA, adta magát, hogy ebből nagyböjti ajtódísz lesz. Meg már nagyon várom a tavaszt… 🙂

A koszorút lila és fehér művirággal díszítettem. Nem kellett ragasztani, egyszerűn csak beletűztem a koszorú fonatai közé a virágok szárát. Kis darab dróttal rögzítettem a kész díszt az ajtóra.

Természetesen nem kell aggódni, ha nincs lila vesszőkoszorú, mert (gondolom) a natúr színűt is be lehet festeni. Én pl. batikfestékkel vagy fapáccal próbálkoznék…nem tudom, működne-e, lehet, majd egyszer kikísérletezem 🙂

Áldott nagyböjti készületet!

Adventhez közeledve…

Bár advent csak vasárnap kezdődik, és ezzel ez az időszak teljesen december hónapba szorul, a kicsikkel mi már tegnap adventeztünk. Szeretem ugyanis, ha a gyerekek úgy lépnek be egy ünnepbe, hogy már tudnak róla ezt-azt. Így majd vasárnap, ha látják, hogy minden lilába öltözött, már tudni fogják a jelentőségét. Persze, ha addig el nem felejtik 😛

Szóval tegnap már picit adventeztünk, s a kézműves rész is erről szólt: papírtányérból koszorút készítettünk.

Az egyszerűség kedvéért a gyertyákat én készítettem elő, a gyerekek “csak” ragasztottak.

Az elkészítés egyébként roppant egyszerű:

Vágjuk ki a papírtányér közepét, hogy egy gyűrűt kapjunk.
Lila kartonból vágjunk ki három téglalapot, illetve rózsaszín kartonból egyet. Az alját hajtsuk be, hogy fel tudjuk majd ragasztani.
A gyertyák lángja nálunk méhsejtpapírból készült, de lehet ez is meggyűrt krepp-papírból vagy egyszerűen csak sárga kartonból. Én azért választottam a méhsejtpapírt, mert véletlenül találtam még egy kisebb darabot az egyik irattartóban 😛
Zöld krepp-papírból tépkedjünk kis darabokat és enyhén gyűrjük meg. Így ragasztgassuk körbe az alapot. Lehet egész sűrűn is, a gyerekeknek most ennyire volt igényük.

Szerettem volna már most adventi énekeket tanulni velük, de közbeszólt a nátha és minden, ami ilyenkor ezzel jár, úgyhogy énekhang híján ezt elhalasztottuk. Remélem, jövő héten már ezzel sem lesz gond 🙂

Mit csinálsz? Adventi koszorút?!

A fenti kérdést ma kétszer is megkaptam: mindkét férfi családtag egymástól függetlenül, nagyjából öt percen belül szegezte nekem szó szerint ugyan azt a kérdést. Aztán pedig jött az újabb hozzászólás: “Miért nem szóltál, hoztam volna neked szalmakoszorút!” Az igazság az, hogy ha lett is volna itthon úgymond “rendes” koszorúalap, akkor is ezt a verziót választom, mert annyira megtetszett az ötlet, hogy muszáj volt megvalósítani.

A minap bukkantam rá a Kifli és Levendula blogra, és ezzel együtt egy csomó szuper ötletre. Eszembe se jutott volna pl. papírgurigákból koszorúalapot készíteni, a blog szerzője, Levendulalány azonban TÉNYLEG ebből kreált ajtódíszt a lakásba.

Sokat törtem a fejemet azon, hogyan, miből lehetne szép őszi témájú ajtódíszt készíteni. Sajnos érthetetlenül divatba jött a halloween kis hazánkban is, ami több szempontból is taszít engem: egyáltalán, de tényleg semmi köze a mi kultúránkhoz; másrészt egyáltalán, de semmi köze a kereszténységhez, egyszerűen összeférhetetlen a kettő.

Gondban voltam tehát, hogy milyen legyen az ajtódíszünk, ami hozza az őszi hangulatot, nem kell messzire menni az alapanyagokért (értsd erdőbe gesztenyére, csipkebogyóra, színes falevélre vadászni), és szigorúan csontváz és töklámpás-mentes. Tavaly gyűjtöttem én egy csokorra való erdei bogyót és levelet, de a koszorúkészítésig nem jutottam velük, és a karácsonyi lakásdekorálás során a család szigorúan kidobatta velem a fonnyadt piros- és narancssárga-bogyós gallyakat.

Ma délután azonban hirtelen ötlettől vezérelve nekiültem a “guriga-koszorút” elkészíteni. Magamhoz vettem még némi barna és sárgás-rózsaszínes batikolt papírt, néhány félbevágott parafadugót illetve dióhéjat. Kis plébániai kitérőm során pedig az udvarról elcsentem egy kb. 2 méter hosszú, apró leveles vadszőlő-indát. Szegény vadszőlő úgyis kiirtásra lett ítélve, ezen már nem múlik.

Először is elkészítettem a koszorúalapot:

A gurigák egyik felét összenyomtam, hogy egymásba illeszthetőek legyenek. Így rakosgattam sorba, amíg szabályos körré tudtam alakítani. Széles, erős celluxot tekertem köré, hogy szét ne csússzon:

Jó-jó, nem lett tökéletes kör, de a célnak megfelel 😛

Ez után kb. 3 centi széles csíkokat vágtam a batikolt papírból (krepp papír is lehet, az olcsóbb is, de nekem most ilyen volt itthon), és váltogatva a színeket körbetekertem vele az alapot, hogy teljesen befedje.

Erős barkácsragasztóval (de jó még a pillanatragasztó vagy forró műanyagragasztó is) felragasztottam a parafadugókat és dióhéjakat.

Picit hagytam száradni, majd gemkapocsból akasztót ragasztottam neki. Legvégül körbetekertem a vadszőlő indájával. Kész is!

Akár egy tokaji borospince ajtajára is elmehetne, de szerintem hangulatos lett 🙂