Egy kezdő hitoktató élményei
Ahogy ígértem, itt a nagyhét jelképei lapbook!
A Facebookon meghirdetett “játék” nyertese ti vagytok, immár 676-an, aminek én végtelenül örülök! Nagyon jó érzés, tényleg sok lendületet ad nekem! Alig 2 nap alatt több, mint száz új tag csatlakozott az oldalhoz! Isten hozott Titeket!
Nagyhét jelképei lapbook 2. PDF
Nagyhét jelképei lapbook 1. PDF
Félbehajtott kartonra vagy gyorsfűzős mappába is elkészíthető. Használjátok egészséggel! 🙂
Háááát igen, sajna én az a típus vagyok, akinek kevés saját ötlete van, viszont szereti kicsit a saját ízlésére formálni azokat az ötleteket, amiket másoktól “nyúlt le”. 😛 Ez az ötlet is egy ilyen “lopott” fajta. A Gyereketetőn találtam, és a hírlevélből le is töltöttem ezt a szupi kis füzetet. Kinyomtattam, aztán hirtelen felindulásból újra is rajzoltam. Egyrészt azért, hogy A/5-ös formátumú legyen, másrészt, hogy ne kelljen túl sok instrukciót adni a gyerekeknek a ragasztás miatt. Így minden oldalt csak ki kell vágni, színezni, és a végén én tűzőgéppel mindenkinek összetűztem.
Szóval íme (a képek minőségéért elnézést, már eléggé este van egy jó fotó készítéséhez):
Nem volt időm/energiám teljesen kiszínezni, a címlap mégis úgy megtetszett az egyik gyerkőcnek, hogy szinte 100%-os hűséggel másolta a színezési technikát. A végén én is elgondolkodtam egy pillanatra, hogy melyik az enyém és melyik az övé 🙂 Alapvetően sikert aratott a kis füzet, bár volt olyan fiú is, aki tüntetőleg szétnyirbálta az egészet aztán kijelentette, hogy ő nem csinálja meg (igen, ez az a bizonyos “nehéz eset” osztály, akikről már más fórumon szóltam). Hát mindegy. Remélem, ti azért nagyobb becsben tartjátok majd 🙂 Innen letölthető, nyomtatható.
Illetve innen letölthetitek még a nagy sikert aratott ÓRIÁS HÚSVÉTI SZÍNEZŐT, valamint a FELTÁMADÁS HABCSÓK receptjét:
Húsvéti feltámadás habcsók RECEPT
Korábbi NAGYBÖJTÖS bejegyzések a Híd-tanon:
Ezt meg csak úgy, mert találtam és cuki 🙂
A karácsony kicsit “bekavart” a Mózes témába, viszont készült két kis lapozó. Az első Mózes életéhez és fiatalkorához készült, de tulajdonképpen az egész küldetésének a lényegét is összefoglalja. Az ötletet ITT leltem. Kicsit “magyarítottam”, így bárki használhatja 🙂 Legalábbis itt, kishazánkban.
Saját használatra, a forrást megjelölve letöltheted innen: Mózes album
Ma pedig a tíz csapást vettük, és ehhez is készült egy kis lapozgató. A képes számokat emlékeim szerint a gyermekmisszio.com oldalon találtam, de sajna úgy látszik, ez az oldal már elköltözött vagy megszűnt 🙁 Ezért feltöltöm ide a képet.
A lapbook pedig így néz ki:
Még a hátuljára írunk majd egy kis összefoglalást, hogy ne pusztán a számok legyenek rajta. Mert a csapásokat szerintem sorrendben nem fogom visszakérdezni tőlük, hiszen a fő mondanivaló nem az, hogy most milyen csapások milyen sorrendben történtek. A legfontosabbra – az utolsóra – egyébként is külön órát szánok.
A tanév utolsó témája liturgikából a szentmise részei volt. Sajnos hiába a tanterv, ha év közben módosulnak a dolgok, bizony megcsúszunk… Így tényleg csak nagy vonalakban vettük át a szentmise részeit, nem részleteztem, nem bonyolítottam. A lényegre törekedtünk 🙂 Hál’ Istennek, a csoportból MINDENKI ministrál, tehát nem akkor hallottak életükben először a dologról. Sőt, nagyböjtben a prédikációk katekézis-szerűen a szentmisével, a szentmise részeivel foglalkoztak. Ez a két hittanóra igazából “csak” ismétlés volt 😛
Két kis lapbook (szerűség) is készült: egyik az ige liturgiájához, másik az (ki nem találjátok… :-D) Eucharisztia liturgiájához.
Mindkettő egy hosszában félbehajtott színes karton. Kis füleket alakítottunk ki, erre ragasztották a formákat. Igyekeztem olyan sziluetteket kitalálni, amelyek valahogyan utalnak az adott részre.
(a narancssárga formába “Átváltoztatás”-t írtunk, csak N. pont egy olyan színű tollal írta, ami szinte nem is látszódik :-))
Az óra elején minden részhez összeszedtük-megbeszéltük a fontosabb dolgokat, ezeket felírtam a táblára majd a lapozó elkészítése során a gyerekek beírták a fülecskék alá.
A mai óra lesz az utolsó, erre valami különlegeset terveztem nekik 😉
Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges…aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne… De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛
Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra…és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába…hmm…)
Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.
E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.
Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.
Mint azt korábban már írtam, elkezdtünk egy lapbookot a pápaválasztásról.
Vettem citromsárga mappákat, ez volt az alap. Mondjuk arra a mai napig nem tudtam rájönni, hogy az amúgy azonos funkciójú és minőségű, sőt egyformán sárga mappák egyike miért került kevesebb, mint 90 Ft-ba, a másikért meg miért kértek el több, mint 200 Ft-ot. Egyedül a gyártó volt más… na mindegy. Mivel az olcsóbb fajtából nem volt egyszerre annyi, kénytelen voltam két drágábbat is a kosárba dobni.
Mivel a pápa lapbook eredetije egy angol nyelvű oldalon található, először is magyarítottam a nekünk szükséges részeket. A végeredmény nem lett egy adatoktól és minibookoktól hemzsegő mappa, de az éppen lényeges dolgok belekerültek. Íme az egyik:
Láthatjátok, hogy a jobb oldalon hagytunk helyet az új Szentatya nevének. Remélhetőleg ide már mindenki beírta, hogy FERENC PÁPA.
Beragasztottuk azt a kis füzetet is, amit még korábban készítettünk.
Még tavaly készítettük el a 10 parancsolat lapbookot az akkori harmadikosokkal, s abba készült el az alábbi Lelki Tükör.
Úgy döntöttem, hogy most teljes terjedelemben elérhetővé teszem Számotokra. Az idei farsang úgyis olyan rövid, hipp-hopp és itt a Nagyböjt. Mivel én nagyobb csoportnak készítettem, minden oldalon három egyforma lelki tükör van. Hetente egy-egy parancsolatot vettünk, mindegyikhez külön lelkiismeret-vizsgálat tartozik. Ezeket kivágtuk, összetűztük és az aktuális parancsolatot összefoglaló rajzlapra ragasztottuk. Természetesen egyetlen füzetté is összefogható. A lelkiismeret-vizsgálat értelemszerűen halad végig a parancsolatokon, a 6. és 9. parancsot, ill. a 7. és 10. parancsot egyben vettük, a legvégén pedig a 8. parancsolat áll.
Kérlek, hogy csak saját célra használd, és mindig jelöld meg, hogy honnan töltötted le! A lelkiismeret-vizsgálat szempontjai természetesen nem az én kitalációim, csak a kivitelezés az én munkám.
Arra már rájöttem, hogy minden témához érdemes valami “bütyköldével” készülni, mert akármennyire furcsa is, a gyerekek szeretnek ragasztani, vágni, kézműveskedni. Én ritkán tanítok például énekeket, bár tudom, hogy ez is fontos lenne. Viszont gyakran viszek nekik valami ügyeskednivalót.
Az elsőáldozás központi kérdése – egyértelműen – az Eucharisztia. A mai órán arra akartam a gyerekek figyelmét ráirányítani, hogy bár nem látjuk, Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Hiába látunk pusztán kenyeret és bort, ha azokat az atya a szentmisében átlényegítette, abban maga Krisztus van benne. Még akkor is, ha semmilyen különbséget nem látunk a szemünkkel. A szemünk nem látja, csak a lelkünk…
Húsvétkor az egyik Kinder-tojásban volt egy nagyon érdekes játék, ami tulajdonképpen a mai hittant is inspirálta. Egy piros, de átlátszó műanyag lap volt benne, és egy papír, ami tele volt rajzolva piros és narancsszínű virágokkal. Ha viszont fölé tartottuk a piros lapocskát, a virágok eltűntek, és láthatóvá vált a rejtett minta: bogarak, csigák, lepkék, madarak. Amikor szabad szemmel jobban megnéztük a lapot, látni lehetett, hogy halványzölddel a virágok közé vannak rajzolva ezek a figurák, de a sűrű piros vonalak között szinte alig észrevehető. Csak a piros üvegen keresztül “bújtak elő” a kis élőlények.
Így született meg a “Lelki szemüveg”, és a hozzá tartozó rajz, aminek segítségével felfedezhetik Jézust az Oltáriszentségben 🙂
A rajzon pirossal keresztény jelképek láthatók: hal, kenyér, búzakalász, szőlő. De ha felvesszük a “Lelki szemüveget”, akkor előtűnik a lényeg: Jézus!
A varázslatos képhez egy kis mappa is készült: a kelyhet öntapadós fóliából vágtuk ki, a szemüvegnek pedig zsebet ragasztottuk, hogy legyen hol tárolni. E mellé még egy rövid szövegkiegészítős feladat is tartozott.
A végén a kelyhet fényvisszaverős fóliával díszítettük.
A “varázskép” saját felhasználásra innen letölthető, piros előlapfóliát pedig egy jobb papír-írószer boltban lehet venni.
Rá kellett jönnöm, hogy a plébániai hittan nem az a foglalkozás, ahova a gyerkőc elhozza a füzetét. Ezért olyan módszert kellett keresnem, ahova nem kell a füzet, de mégis maradandó nyoma van a foglalkozásnak. Ezért kezdtük el pl. a Tízparancsolat-mappát (lapbookot). Érthetetlen módon – bár az ellenkezőjére kisebb összegben mertem volna fogadni – a mappák minden alkalommal eljutottak a hittanórákra, legalábbis többnyire. Még azok is rendszeresen elhozták, akik amúgy a füzetet soha.
Sajna minden témából nem csinálhatunk lapbookot, főleg, ha egy rövidebb, ismétlő jellegű dologról van szó. A kis-csoportom egy része most lesz elsőáldozó, és bár korábban már volt szó a bűnbocsánat szentségéről, most ismét elő kellett venni, frissítésképpen. A gyakorlati gyónást majd a plébános atyával fogják tanulni az elsőáldozóknak szóló vasárnapi hittanon, nekem úgymond teológiailag kellett ezt megalapoznom, hogy tudják, miért ajándék számunkra gyónáshoz járulni. Szóval egy nagy lapbook elkészítése most nem jöhetett szóba, így jött a minibook ötlete.
A minibook nem más, mint egy A/4-es lap, jelen esetben 8 részre hajtva, mint egy kis leporelló. A gyerekek is így nevezték 🙂
Minden kis blokkban kb. 1-2 mondat szerepel, néhány behelyettesítendő hellyel. Ehhez kellettek a nagy szókártyák. Az óra első felében szóban átbeszéltük a fontosabb részeket, majd kitettem a szókártyákat, a gyerekek pedig behelyettesítették a minibook hiányzó szavait. Végül meghajtogattuk, és aki szerette, kiszínezhette a kész minibookot.
Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛
Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.
A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.
Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…