levegőn száradó gyurma

Modern Szentcsalád szobor

Az alábbi blog szintén az egyik nagy kedvenceim közé tartozik, fáj a szívem, hogy csak nagyon kevés dolgot tudunk megvalósítani az itt talált ötletekből…

THAT ARTIST WOMAN

A modern Szentcsaládot is itt találtam. Na nem kell megijedni, nem rossz értelemben vett “modern”, hanem inkább minimalista, szerintem nagyon kifejező kis szobrocskák. Íme az egyik, általunk elkészített darab:

A leírást, képes útmutatóval ITT találjátok. Mi nem agyaggal dolgoztunk, hanem levegőn száradó gyurmát vettem. Két hittanórát szántunk rá, így volt egy hét a száradáshoz (egyébként 1-2 nap elég). Temperával festettük le, persze akrillal, utána lelakkozva sokkal jobb lett volna, de erre voltak lehetőségeim.

Szerintem ZSENIÁLIS. Én 7-8-9. osztályos lányokkal csináltam meg, pici segítséggel nagyon ügyesen el tudták készíteni. A lényeg, hogy minden figura egymásba illeszthető legyen: a kis Jézus férjen el Mária “ölében”, József pedig mindkettejüket átöleli.

Tudom, hogy késői, bár Szent Család ünnepére még elkészíthető…sajna Advent utolsó hete teljes őrültek háza volt nálam/nálunk, már egy picit úgy is voltam vele, hogy túúúúúl hosszú ez az advent (egyébként a leghosszabb volt, ami csak lehetséges). Szóval fogadjátok ezt így utólag 🙂

Áldott Karácsonyt!

Olajmécses

A Facebookon már mutattam egy kis ízelítőt a táborban elkövetett kézművesből. Levegőn száradó gyurmából készítettünk olajmécsest, bár a tavalyi balsorsú batikolás óta a nagyobbak közül többen húznak engem, hogy mikor batikolunk legközelebb. De csak mert tudják, hogy agyvérzés-közeli állapotba kerülök már csak a batikolás említésétől is 😛 Az olajmécses ennél sokkal barátságosabb kézművesnek bizonyult, egyetlen hibája az volt, hogy nem a legjobb kanócot választottam, így maga az égési idő nem volt túl sok.

A mécsesek több ponton is csatlakoztak a tábor témájához. Egyrészt, Jézus korában is ilyen, vagy ehhez hasonló, növényi olajjal “működő” mécseseket használtak. Másrészt, maga a mécses törékeny, tehát vigyázni kell rá, mint az életünkre, ami szintén törékeny. A lángok pedig hamar kialudtak, ha nem figyeltünk, vagy ha nem megfelelően bántunk a kanóccal – mint a hitünk.

Az interneten sok leírást lehet találni az ilyen mécsesek elkészítéséhez, én az alap ötletet mégis egy könyvből vettem: Lois Rock – Jézus világa (Harmat Kiadó). Szuper kis könyv, csak ajánlani tudom! 🙂

Az olajmécsesek levegőn száradó gyurmából készülnek. Egy nap száradást igényel, könnyű vele dolgozni, lényegében, mint az agyaggal. Amikor megszárad, hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy kiégetett cserép. Több színben is kapható, én terrakottát vettem, mert ez valóban úgy néz ki száradás után, mint az égetett agyag.

Enyhén (!) nedves kézzel kell dolgozni, így könnyen formázható, simítható. Persze volt, aki eláztatta, és ilyenkor leragadt, összeesett a gyurma. Tényleg nem kell csurom vizesen dolgozni, csak nedves legyen a kéz.

Jó időnk volt, így valóban hamar megszáradtak. Ez után régi lepedőből csíkokat téptem, bevezettem a mécsesekbe a kanócot, majd annyi olíva-olajat öntöttem beléjük, hogy a textil jól átitatódjon. Sajna ez a fajta kanóc nagyon hamar elégett, így folyamatos piszkálást igényelt volna, de 40-50 mécsesnél ezt nem tudtam megoldani (Szentségimádáson gyújtottuk meg őket). Valami rendes, kanócnak való kanóc kellett volna… De azért így is szép látvány volt, még ha nem is tartott sokáig 🙂

Papszentelési ajándék

Tavaly mutattam itt egy quilling-technikával készült keresztet, amit egy diakónusszentelésre készítettem. Most ezt az ismerősömet pappá szentelték (DEO GRATIAS!), és erre az alkalomra újabb ajándékkal készültem. Még nem adtam át, úgyhogy még nem tudom, mit szól hozzá az újdonsült atya 🙂

Egyik nap kipattant a fejemből, hogy egy Szent Erzsébet szobrot kéne készíteni neki. Most nagyon népszerű alapanyag a levegőn száradó gyurma, és már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom. Vettem is egy csomaggal.

Az első próbálkozásom – már ami a szobrot illeti – nem járt nagy sikerrel. Mit szépítsük, nem vagyok szobrász, és sajna egy elég csúnyácska Erzsébet került ki a kezeim közül. Legalábbis az arca nem éppen támasztja alá a “magyar lányok a legszebbek” mondást. Mindenfélét mondtak rá: “Nem csúnya, csak rémisztő”; “Ha erre P. atya éjszaka félálomban ránéz, tuti szívrohamot kap”; “Gülüszemű Erzsébet”; “Törd le a fejét és csináld újra”; “Úgy néz ki, mintha keresztezték volna Voldemortot egy zombival”… és ehhez hasonlók. Hát ezért Titeket sem sokkollak a látvánnyal, és P. atyának is új Erzsébetet készítettem. 😛

Az internetet böngésztem inspiráció után, meg persze néhány technikai fogást is el szerettem volna lesni az arcformázás terén. ITT találtam az inspirációt, és ITT a leírást az archoz. És ez született belőle:

Az alap meglepő alapanyagokból készült: műanyag üdítős flakon, alufólia, drót és egy hungarocell gömb. Itt még elég bizarr a kinézete 😛

Papírmasé technikával alakítottam ki a testet: matt újságpapírt (én bevallom, egy Keresztény Életet tépdestem csíkokra) és dekupázsragasztót használtam.

Hagytam megszáradni. Ez után jött az arc megformálása gyurmából (FIMO Air). Ami tapasztalatom, hogy – bár ezt a használati utasítás nem írja – érdemes enyhén nedves kézzel dolgozni.

2-3 nap száradás után fehér akrillal lealapoztam az egészet, hogy egységes legyen. Majd jöhetett a színezés, szintén akrilfestékkel.

A legvégén jött a rózsák megfestése, ami nem volt egyszerű feladat. ITT egy videótutorial hozzá. Egy kis gyakorlást igényel, nyilván a videót készítő hölgy sem aznap kezdte, nekem viszont nem álltak rendelkezésre évek, hogy tökélyre fejlesszem a technikát, meg az ecsetem sem volt a legjobb. Így sikerült 🙂

A legvégén lelakkoztam az egészet, most már csak csomagolásra és az átadásra vár. Ő az én – kicsit extravagáns – Szent Erzsébetem 🙂