Ez most csak egy bekukucskáló poszt lesz, hogy mutathassak egy kis ízelítőt a táborból. Ígérem, hamarosan írok egy tisztességes bejegyzést is arról, mi minden volt Sirokon, de addig be kell érnetek ezzel 🙂
Mint tudjátok, minden évben választunk egy „logót”, amit helyénvalóbb lenne „mottónak” nevezni, de mi már csak logónak hívjuk. Szóval van a tábornak logója, meg Logó Dal is, mert Plébános atya már csak ilyen muzikális típus („előző” életében zenész volt). Minden évben ír egy dalt a mottó/logó témájában. Ezt aztán minden indokolt és indokolatlan helyzetben elénekeljük (pl. tavaly Győrben a Főtéren, vagy idén Sirokon a Községi Könyvtár előtt) hogy legyen közönség is, mert most már az is hagyomány, hogy koreográfiát is készítünk hozzá, és táncolunk. Tiszta musical 🙂 Sajna flashmob még nem született belőle, pedig az lenne az igazi!!!
Tehát van logó, van Logó Dal (hozzá logó tánc), és van persze logó zászló is. Mivel a dalíráshoz én nem értek, a rajzoláshoz meg Plébános atya, ezért ő foglalkozik a dallal, én a zászlóval, és ez így korrekt (ne akarja senki, hogy egyszer felcseréljük ezt a kettőt). A zászló mindig a tábor központi helyére kerül, ahol általában összegyűlünk imádkozni.
Az idei logó két dologra irányította a figyelmünket, a két legfontosabbra: az életünk és a hitünk védelmére. Mindkettő Istentől kapott ajándék, kegyelem, amit lehet valóban ajándékként fogadni és kezelni, de el is lehet tékozolni. Az életet is, a hitet is. Talán felmerül a kérdés, kell-e pl. alsó tagozatos gyerekeknek arról beszélni, hogy léteznek olyan dolgok is a világban, mint az abortusz vagy öngyilkosság vagy üldöztetés a hit miatt. Ezek komoly, véresen komoly témák. Én azon az állásponton vagyok, hogy lehet beszélni a kisebbekkel is erről, a maguk szintjén, elmagyarázva a lényeget. Hiszen azt, hogy „Ne ölj!”, már elsőáldozás előtt megtanulják. Benne van a Tízparancsban, tehát „muszáj” beszélni róla. És néha tényleg, valóban az az érzésem, hogy a kicsik sokkal-sokkal mélyebben megértik a dolgokat. Egy picit olyanok néha, mintha tényleg belátnának a Mennyországba egy kis apró lyukon 🙂
Mutatom a zászlót, ami ehhez a témához készült:
A teljes logó így szól: „Vigyázok, mint kincsemre: életemre és hitemre” Bármily meglepő, a kisfiú nem a Szentlelket tartja a kezében, az csak egy teljesen átlagos madárka akart lenni, de hogy a szöveg jól mutasson rajta, fehéren kellett hagynom. A madár szimbolizálja a két kincset: az életet és hitet, ami olyan, mint egy törékeny szárnyú kismadár. Védeni, óvni kell. Az életet nem lehet elpusztítani, a hitet nem lehet elpazarolni. Sem a magamét, sem a másokét. Hát ez volt az idei logónk 🙂