Ami a szemnek láthatatlan

Arra már rájöttem, hogy minden témához érdemes valami “bütyköldével” készülni, mert akármennyire furcsa is, a gyerekek szeretnek ragasztani, vágni, kézműveskedni. Én ritkán tanítok például énekeket, bár tudom, hogy ez is fontos lenne. Viszont gyakran viszek nekik valami ügyeskednivalót.

Az elsőáldozás központi kérdése – egyértelműen – az Eucharisztia. A mai órán arra akartam a gyerekek figyelmét ráirányítani, hogy bár nem látjuk, Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Hiába látunk pusztán kenyeret és bort, ha azokat az atya a szentmisében átlényegítette, abban maga Krisztus van benne. Még akkor is, ha semmilyen különbséget nem látunk a szemünkkel. A szemünk nem látja, csak a lelkünk…

Húsvétkor az egyik Kinder-tojásban volt egy nagyon érdekes játék, ami tulajdonképpen a mai hittant is inspirálta. Egy piros, de átlátszó műanyag lap volt benne, és egy papír, ami tele volt rajzolva piros és narancsszínű virágokkal. Ha viszont fölé tartottuk a piros lapocskát, a virágok eltűntek, és láthatóvá vált a rejtett minta: bogarak, csigák, lepkék, madarak. Amikor szabad szemmel jobban megnéztük a lapot, látni lehetett, hogy halványzölddel a virágok közé vannak rajzolva ezek a figurák, de a sűrű piros vonalak között szinte alig észrevehető. Csak a piros üvegen keresztül “bújtak elő” a kis élőlények.

Így született meg a “Lelki szemüveg”, és a hozzá tartozó rajz, aminek segítségével felfedezhetik Jézust az Oltáriszentségben 🙂

A rajzon pirossal keresztény jelképek láthatók: hal, kenyér, búzakalász, szőlő. De ha felvesszük a “Lelki szemüveget”, akkor előtűnik a lényeg: Jézus!

A varázslatos képhez egy kis mappa is készült: a kelyhet öntapadós fóliából vágtuk ki, a szemüvegnek pedig zsebet ragasztottuk, hogy legyen hol tárolni. E mellé még egy rövid szövegkiegészítős feladat is tartozott.

A végén a kelyhet fényvisszaverős fóliával díszítettük.

A “varázskép” saját felhasználásra innen letölthető, piros előlapfóliát pedig egy jobb papír-írószer boltban lehet venni.

 

 

 

Nagyhét jelképei – #2

Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛

Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.

A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.

Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…

Nagyhét jelképei

Igaz, hogy még a Nagyhét egy kicsit odébb van, de addig már csak 2x (illetve most már csak egyszer) találkozunk – és ez egy sokkal fontosabb és nagyobb témakör annál, hogy egyetlen órába sűrítsük -, már most elkezdtük átbeszélni Jézus szenvedéstörténetét.

Ma Jézus szenvedésének főbb szimbólumait, tárgyait vettük át. 12 eseményt szedtem össze, amihez egy-egy tárgyat kapcsoltam.

  1. Jézus bevonulása Jeruzsálembe – BARKA
  2. Utolsó vacsora – KEHELY
  3. Lábmosás – TÁL és KANCSÓ
  4. Júdás árulása – 30 EZÜSTPÉNZ
  5. Jézus megostorozása – OSTOR
  6. Jézus kigúnyolása – TÖVISKORONA
  7. Veronika letörli Jézus arcát – KENDŐ
  8. Keresztrefeszítés – SZÖGEK
  9. Elosztják Jézus ruháit – DOBÓKOCKÁK
  10. Feje fölé táblát helyeznek – tábla I.N.R.I. felirattal
  11. Jézus meghal a kereszten – FESZÜLET
  12. Átszúrják Jézus oldalát – DÁRDA

Az udvarra körben elhelyeztem a tárgyakat. Igen, igazi tárgyakat szereztem: barkát (drágán), kelyhet, kancsót, tálat a templomból kölcsön, ezüstpénzt (külföldi, de nem drahma, sajnos :-P), dárdát, Veronika kendőjét (home-made, de hiteles)… stb. Lényeg, hogy mindegyikhez volt valami kézzel fogható tárgyunk.

Az udvaron, a kellemes tavaszi időben a gyerekek felolvasták Jézus szenvedésének (általam “gyerekre” fordított, rövidített) történetét, majd minden tárgynál megbeszéltük, hogy hol, mikor, hogyan kapcsolódott ez Jézus szenvedéstörténetéhez.

Ez után lapbookot készítettünk a megszemlélt jelképekről, illetve jövő héten még kiegészítjük a Szent Három Nap eseményeinek részleteivel.

A kis képeket én rajzoltam, nem szeretek internetről összehalászott képekkel dolgozni, így legalább olyan, amilyennek én elképzeltem.

Egyik kis hölgyikém fejjel lefelé ragasztotta fel a rajzokat, s miután megállapítottam, hogy nem baj, így is jó lesz, azt mondta: “Nem baj, újrakezdem, mert én a kihívások embere vagyok!” 😀 Kilenc évesen ez elég jó hozzáállás 🙂

 

 

 

 

Tízparancsolat lapbook

A lapbook fogalmáról először ezen a blogon olvastam. Sokáig forgattam a fejemben ezt az ötletet, hogy milyen témákat és hogyan lehetne ezzel a módszerrel feldolgozni, heti 1×1 órában egy 8 fős (állandóan izgő-mozgó :-)) csoporttal.

Tudomásom szerint a lapbook-gyártás itthon még nem divat, illetve csoportos foglalkozások keretében ritka. Inkább az otthonoktatást vállaló szülők (anyukák) dolgoznak fel így egy-egy témát gyermekeikkel. Minden esetre egy fél évet érleltem a gondolatot, s amikor oda értünk a kis-hittanos csoportommal, hogy 10 parancsolat: gondoltam, belevágunk – szó szerint. Hétről-hétre egy egy parancsolatot dolgoztunk fel így, lapbook-szerűen. Vágtunk, ragasztottunk, tűztünk, lyukasztottunk. És most értünk a végére. Minden lapbook egyedi, de tartalmában (tanításában) mégis egységes lett.

Minden oldalhoz tartozik egy “fejléc”, amit saját ízlésüknek, kedvüknek megfelelően a gyerekek átírhattak színes filctollal. Az adott parancsolat fő mondanivalóját valamilyen rejtvényben kapták meg, és minden parancsolathoz megkapták a megfelelő lelki-tükröt is.

Ezt a kis albumot aztán otthon elővehetik, átnézhetik, nem beszélve arról, hogy miközben vágták-ragasztották az album elemeit, már valamennyire rögzült is a fejükben a lényeg – legalábbis remélem 🙂

A rajzok, rejtvények többségét magam rajzoltam illetve állítottam össze a gyerkőcök szájízének megfelelően. Odavannak a titkosírásokért 🙂