Mi? Jah! Hogy elkéstem? Igen, igen, tudom…Bocsánat. De talán így is hasznosnak találjátok majd és elraktározzátok jövőre. Igazság szerint ismét nem találtam fel a spanyolviaszt, hanem egy régi és jól bevált ötletet bújtattam új ruhába. Befőttes üveg fedele. Ismét. Ez úgy kezdődött, hogy péntek este jöttem rá, hogy a szombat szünnap. Merthogy Mindenszentek. És ez rendben is van, csak én nem számoltam vele, és elkényelmesedett városi hátsó felem arra számított, hogy ráér szombaton beszerzőkörútra indulni…
Így hát abból kellett gazdálkodni, ami van. És fedő volt itthon még régebbről, meg karton is, meg most kaptam sok-sok hulladék-maradék öntapadós fóliát, amiben találtam ezüst és arany színűt is. Meg voltak felvarrható műanyag ékkő-szerűségeim is (szintén kaptam valakitől), így született meg ez a mécsestartó. Illetve ez itt konkrétan Bernié 🙂
A fólia és a kövek szépen csillognak a gyertyafényben.
Itt pedig készül egy példány. Mellette figyel a “LÉNY”, akiről (amiről?) nem tudtuk megállapítani, hol állhat az állatvilágon belül… 😛
Most, hál’ Istennek, hogy túl vagyok a főiskolás zárógyakorlatomon, picit fellélegezhettem. Illetve csak annyira, hogy most már a szabad energiáimat a karácsonyba fektethetem: ajándékok gyártása, karácsonyi műsor próbája, plakátrajzolás, díszítés…Unatkozni minden esetre nem fogok. Szerencsére a roráték miatt korábban kelek, így a napom is hamarabb indul, talán kicsivel több idő jut ezekre.
Szombaton este relaxálásnak quillingeztem. Elég szöszmötölős, de kikapcsolódásnak jó, én legalábbis nagyon jól elvagyok vele 🙂 Két teamécsestartót készítettem ajándékba. Alapvetően nem bonyolult, tényleg csak annyi baja van, hogy időigényes, nem kimondottan “dobjunk össze valamit” ajándék 😛
Legutóbb a vasárnapi kézművesen mécsestartót készítettünk, gondolva már a közelgő halottak napjára, de akár a Fény Éjszakája kezdeményezéshez csatlakozva is elkészíthető.
Szükséges eszközök:
pauszpapír (mi fehéret és halványsárgát is használtunk)
zöld színű papír
Mackó-sajtos doboz
Úgy érzésre kivágtam egy sziromformát, ami alapján a gyerekeknek elkészítettem néhány sablont. Sajnos digitalizált forma (még) nem készült. Nagyjából 10-11 levél éri körbe a sajtosdobozt.
Általában az van, hogy én elkészítem egy módon, elmondom, hogy így kell elkészíteni, aztán a gyerekek tök máshogy, de végeredményben sikeresen megoldják a feladatot. Én így készítettem:
Egy akkora zöld csíkot, ami körbeéri a doboz peremét (ez egy A/4-es papír hosszabbik oldala meg még pár centi) levágtam, majd erre ragasztottam rá a szirmokat. Amikor ez elkészült, szirmostul felragasztottam a csíkot a dobozra.
És íme, ahogy a gyerekek gondolták, hogy kell elkészíteni:
Először felragasztgatták a szirmokat a dobozra (van, aki kívülre, van, aki belülre), majd ez után ragasztották rá a méretre vágott zöld papírt.
A végeredmény ugyan az lett: egy szép mécsestartó.
Közeledik az október vége, és ilyenkor általában az elmúlás, halál, örök élet, a szentek közössége a téma a hittanokon. Viszont most, hogy egyre divatosabb a Halloween “ünneplése”, muszáj ezzel is foglalkozni. Főleg az alsósoknál tartom ezt fontosnak, mert róluk tudom, hogy mindegyikük önkormányzati iskolába jár, és sok helyen már Halloween-party-t is tartanak a suliban. Alsós tanítónéni barátnőm is elszörnyedve mesélte, hogy az ő iskolájukban is szokás ez, ráadásul nem is október végén tartják, hanem valamikor az őszi szünet után. S hogy milyen bizarr élmény volt egy 10 évest halott menyasszony jelmezben látni…
Szóval a gyerekekkel (2-3. osztály) erről beszélgettünk tegnap. Mármint a Halloweenről. Azt már tudták, hogy ez egy angol szokás, s én elmondtam nekik, hogy ilyenkor az emberek azokat a lelkeket várják, akik még itt bolyonganak a világban, mert nem tudtak továbblépni. Megbeszéltük, hogy a lélek valóban halhatatlan, de ha már a Mennyei Atyához jutott, akkor nincs szüksége arra, hogy itt a földön bolyongjon. Hiszen Istenhez jutva a lélek hazatalál és végtelenül boldog. Nincs olyan, hogy a lélek megreked a földön, hiszen mindenképpen Isten elé kerül.
Másrészt megbeszéltük azt, hogy régen Halloweenkor az emberek a halál istenének áldoztak, félelemből. Beszélgettünk arról, hogy halálisten nincs, mert csak egy, igaz Isten van. S mióta Jézus eljött a földre közénk, nem kell félnünk a haláltól, mert az az örök élet kezdetét jelenti számunkra.
Harmadrészt beszéltünk a félelmekről is, illetve arról, hogy ha félünk, Jézusra kell tekintenünk, Őrá kell hagyatkoznunk.
Végül, mivel úgy érzem, már itt, kis hazánkban sem tudjuk kikerülni a Halloween jelképeit, töklámpást készítettünk, keresztény módra.
Krisztus a mi reményünk és világosságunk!
Az előrajzolt töknek ki kellett vágni a szemeit és a száját. Utána beragasztózták, és színezett dekor-homokkal beszórták. A végén ráírták a feliratot.
Sötét háttér elé téve jól látszódnak a kivágások.
Amerikában úgy gondolom, nehezebb dolga van egy keresztény családnak, hiszen ott aztán tényleg a kultúra része a halloweenezés. Az alábbi helyeken azonban nagyon jó kis ötletek vannak, amiket mi is bevethetünk, ha keresztény alternatívákat keresünk (a teljesség igénye nélkül, angol nyelven):
De természetesen a legfontosabb, hogy a saját szokásaink, kultúránk szerint emlékezzünk szeretteinkre és ünnepeljük meg Mindenszentek- és Halottak napját. Készíthetünk például mécsestartót.
Nem kell hozzá más, mint fekete tónuspapír, pauszpapír és egy befőttes üveg fedele. A fekete papírból és a pauszból vágjunk le két egyforma csíkot, ami körbeéri a fedőt. A fekete papírt harmonikaszerűen hajtogassuk meg, és vágjunk ki angyalformát úgy, hogy széthajtogatva egyben maradjon. Ragasszuk össze a pauszt és az angyalfüzért, majd az egészet palástszerűen a fedőre. Kész is a mécsestartó! Mi ezt két éve készítettük el a gyerekekkel. Temetőbe is kivihető.
Sajnálattal tapasztalom, hogy októberben minden tele egy olyan ünnep jelképeivel, amihez semmi közünk – igen, a halloweenre gondolok. Mindenféle kreatív ötlet, amivel megteremthetjük az “ünnep” hangulatát. A hétvégi Közösségi Délelőttre viszont valami olyat szerettem volna, aminek semmi köze nincs a hallowenhez, viszont annál több köze van az 1956-os forradalomhoz. Nemzeti ünnepünkhöz azonban semmilyen kézműves ötletet nem találtam. Tény, hogy a pókok, denevérek, fekete macskák, múmiák és faragott töklámpások sokkal izgalmasabb alapanyagok egy kreatív foglalkozás szempontjából, mint egy lyukas zászló…Na de kérem! Ez mégiscsak a MIÉNK!
Szóval kutattam, kutattam, majd egy késő délutáni kapucsínó mellett jött a heuréka élmény: mécsestartó.
A befőttesüveg-tetejű alappal rendelkező mécsestartó nem egy korszakalkotó ötlet a részemről, eddigi hitoktatói pályafutásom során már legalább négyszer elsütöttem, csak a “palást” változott az alkalomnak megfelelően. Itt a blogon is volt már egy hasonló, keresztutat készítettünk.
Az alap tehát egy befőttesüveg teteje. Erre most fekete kartonból egy olyan palástot ragasztottunk, ami nem éri teljesen körbe a tetőt.
Előrerajzoltam a lyukas zászlót, amit a gyerekek filctollal vagy ceruzával kiszínezhettek.
A lyukat ollóval kivágták.
Egy kis darab pauszpapírral befedtük a lyukat.
Végül, ahol a rést kihagytuk a paláston, oda illesztettük a lyukas zászlót.
Ezt a mécsest holnap kivihetik a megemlékezésekre.
