Ez a játékom már megvan egy jó ideje, mégsem került bevetésre – eddig. A kis létszámú iskolai csoportoknak ez kétségtelenül előnye, hogy lehet velük akár társasozni is. És hogyan tanulunk a legjobban, ha nem játék közben? (Nem is értem, miért nem gyártottam még társasjátékot az államvizsgatételeimhez……)
Ez nem más, mint egy teljesen egyszerű, hagyományos memóriakártya. Az extrája abban rejlik, hogy ezt én készítettem, és tökéletesen katolikus 😛 A kártyák alapja nem más, mint a hobby-boltokban kapható natúr söralátét kártyák. Ezeken semmi minta nincs, mindkét oldala egyformán üres és semleges. És még sört sem kell fogyasztani hozzá 😀
Kitaláltam, mik legyenek a kártyákon, megrajzoltam őket, majd indigóval – hogy két teljesen egyforma rajz szülessen – átmásoltam egy-egy kartonra. Ezek után kézzel színeztem ki őket ritka unalmas pillanataimban. Végül, hogy tartósabb legyen, átlátszó öntapadós fóliával “lamináltam” a rajzos felületet.
Aztán sokáig, mint jokert tettem be néha a táskámba, hogyha valami miatt borul a terv, legyen nálam egy tartalék játék, de sose volt rá szükség. Most viszont, mivel már év vége meg minden más miatt mindenki kicsit fáradtabb, játszottunk vele egyet, és nagy sikere volt. Van, ami sosem megy ki a divatból, a memóriajáték is egy ilyen örök klasszikus.