minibook

Nagyheti lapozó

Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges…aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne… De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛

Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra…és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába…hmm…)

Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.

E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.

Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.

Fekete vagy fehér?

Tegnap az 1-2. osztályos csoporttal is – mi másról, mint – a konklávéról beszélgettünk. Ehhez két dolog is készült: egy minibook és egy kémény. Igen, ahogy mondom: kémény! 🙂 Méghozzá cserélhető füsttel! Az ötlet INNEN. Szerintem fergeteges 🙂

A minibookot és a magyar felirattal ellátott füstöt saját felhasználásra letölthetitek innen:

A konklávé végén, amikor felszáll a fehér füst, a gyerekek is kicserélhetik a kéményben a feliratot. A minibook meghajtogatásáról ITT találtok képes instrukciókat.

Rá kellett jönnöm, hogy a plébániai hittan nem az a foglalkozás, ahova a gyerkőc elhozza a füzetét. Ezért olyan módszert kellett keresnem, ahova nem kell a füzet, de mégis maradandó nyoma van a foglalkozásnak. Ezért kezdtük el pl. a Tízparancsolat-mappát (lapbookot). Érthetetlen módon – bár az ellenkezőjére kisebb összegben mertem volna fogadni – a mappák minden alkalommal eljutottak a hittanórákra, legalábbis többnyire. Még azok is rendszeresen elhozták, akik amúgy a füzetet soha.

Sajna minden témából nem csinálhatunk lapbookot, főleg, ha egy rövidebb, ismétlő jellegű dologról van szó. A kis-csoportom egy része most lesz elsőáldozó, és bár korábban már volt szó a bűnbocsánat szentségéről, most ismét elő kellett venni, frissítésképpen. A gyakorlati gyónást majd a plébános atyával fogják tanulni az elsőáldozóknak szóló vasárnapi hittanon, nekem úgymond teológiailag kellett ezt megalapoznom, hogy tudják, miért ajándék számunkra gyónáshoz járulni. Szóval egy nagy lapbook elkészítése most nem jöhetett szóba, így jött a minibook ötlete.

A minibook nem más, mint egy A/4-es lap, jelen esetben 8 részre hajtva, mint egy kis leporelló. A gyerekek is így nevezték 🙂

Minden kis blokkban kb. 1-2 mondat szerepel, néhány behelyettesítendő hellyel. Ehhez kellettek a nagy szókártyák. Az óra első felében szóban átbeszéltük a fontosabb részeket, majd kitettem a szókártyákat, a gyerekek pedig behelyettesítették a minibook hiányzó szavait. Végül meghajtogattuk, és aki szerette, kiszínezhette a kész minibookot.