Mózes – Híd-Tan

Mózes vizet fakaszt a pusztában

Valamiért az, hogy Mózes miért nem léphet be az Ígéret Földjére, kimaradt a tankönyvi anyagokból. Viszont a gyerekeket meg érdekelte a dolog, hogy de mégis miért, ezért belevettem. Sajnos, az ószövetségi tanterv annyira sűrű, hogy képtelenség ezt egyetlen tanév alatt végigvenni (pedig elvileg úgy kéne). Szerintem még úgy se menne, ha heti két óránk lenne, és sose egy sem maradna el, vagy sose semmi másra (pl. aktuális ünnepek) nem térnénk ki. Úgyhogy mérlegeltem, és Bálám szamarát kipenderítettem, és Mózes bűnét belevettem a tananyagba. A teljes kép (ti. pusztai vándorlás) megértéséhez talán fontosabb az utóbbi, mint Bálám.

Másrészt még egy nagyon jó hitoktatói segédanyagot is találtam a KETETÉKA oldalán (remélem, meg tudjátok nyitni, nekem jelenleg nem sikerül…) A tananyaghoz különböző feladatok is tartoznak, én ezt választottam:

Mózes bűne – katetéka

Látványos, a lényeg is rajta van, és ezzel a korosztállyal (4-5. osztály) ~~simán~~ elkészíthető. Egy minta és a hajtogatásban való segítés nem árt azért 🙂

Ha az összehajtott képet kinyitjuk, úgy tűnik, mintha a víz kijönne a sziklából.

Mózes kőtáblái

Folytattuk a Szövetség Ládája projectet, méghozzá a kőtáblák elkészítésével. Elég sok mindent kellett belezsúfolni ebbe a hittanórába (farsangi előadás gyakorlása, új téma, plusz még hozzá való kézműves), de sikerült! 🙂

A kézműves részéhez igazság szerint nem kell más, mint egy csomag levegőn száradó gyurma. Mindenkinek adtam egy kis papírtálcát, amire előrajzoltam a két kőtábla formáját, és kezükbe nyomtam a (borzasztóan büdös) gyurmát. A gyerekek lapigatták, formázgatták a gyurmát, amíg el nem érte a kívánt formát. Majd egy fogvájóval karcolhatták bele a számokat a “kőbe”.

Mostanában az egyik hittanosom ovis húga is bent szokott ülni az órán, így végül is jó helyen van, anyuka meg addig tud foglalkozni a szülők farsangi előadásán a szomszéd teremben. Adtunk neki színezőt, sok-sok ceruzát, és ő buzgón neki is állt a munkának. Mikor a nagyok elhelyezkedtek, gyertyát gyújtottunk, én pedig kértem, hogy kapcsolják le a villanyt. Sötét is lett egy pillanat alatt, és a terem mélyéről egy méltatlan hang szólalt meg: “Hééééé! Így nem tudok színezni!!!” 🙂

Végül adtam neki is egy darab gyurmát, alkosson valamit ő is az utókornak. Ez lett belőle, 20 perc gyömiszkélés után:

És ha nem látnátok, mi ez, akkor elárulom: pálcikás krumplikompót. Ugye, hogy ugye???

Szövetség ládája

Ez egy többfelvonásos project lesz a nagyobbakkal. Mindenki elkészíti a saját szövetség ládáját, benne a kőtáblával és a többivel. Ha lenne egy “felesleges” óra ezzel a csoporttal, akkor ezt egyszeri nekifutásra is meg lehetne csinálni, de a sok téma nem enged meg ilyen luxust, hogy egy egész hittant áldozzunk egy kézművesnek. Sajnos.

Ma eddig jutottunk: papírból elkészítettük magát a ládát és rajta a kerubokat.

Átkelés a Vörös-tengeren

Folytattuk a választott nép történetét a nagyokkal. Az ehhez tartozó kézműves nagyon egyszerű, de mégis szemléletes. Két A/4-es papírlap kell hozzá: egy halványabb barna nyomtatópapír, és egy kék, műszaki rajzlap minőségű karton (mindkét oldalán színes).

A barna papírra én egy feladatlapot nyomtattam úgy, hogy 3,5 cm-es margót hagytam a két hosszabbik oldalán. Ezt a két margót befelé hajtottuk a szöveg felé. A kék kartont hosszában kettévágjuk úgy, hogy hullámokat formázunk. A barna papír behajtott füleit kívül beragasztózzuk, és ráragasztjuk a kék kartonokat úgy, hogy a hullámvonalak nagyjából a barna papír felezővonalába essenek.

Amint látjátok, kívülről krepp-papírral és dekorgumiból kivágott halakkal díszíthették a gyerkőcök.

A tizedik csapás

Erre az órára nem kézművessel, hanem játékkal készültem. Előkészületként natúr csomagolópapírt rögzítettem a hittanterem ajtajának udvar felőli oldalához. Minkét oldalra 6-6 téglalap körvonalát rajzoltam fel vastag filccel.

A feladat a következő volt: pont 12-en voltak aznap a gyerekek, így két, hatfős csapatot tudtam alkotni. Választottunk két családfőt (vagyis csapatkapitányt). A két csoport két oszlopban felállt az ajtófélfákhoz. Az első a családfő, közvetlenül az ajtónál áll, az utolsónál pedig a húsvéti bárány vére és az izsóp – vagyis egy kis tányérban piros tempera, és egy ecset.

A játék így zajlik: az utolsótól kezdve előreadogatják a festékbe mártott ecsetet. A családfő elkezd kifesteni egy téglalapot. Ha kész eggyel, vagy ha elfogy a festék, a családfő hátraszalad, átveszi a festékes tálat és ismét előreadogatják az ecsetet annak, aki az ajtóhoz legközelebb áll – és így tovább. Egészen addig, míg mind a hat téglalap kifestésre kerül.

Kimondottan hangulatos volt, hogy már sötét volt, amikor játszottuk, így tényleg olyan volt a hangulat, mintha az Úr átvonulására készülnénk.

Mózes és a tíz csapás lapbook

A karácsony kicsit “bekavart” a Mózes témába, viszont készült két kis lapozó. Az első Mózes életéhez és fiatalkorához készült, de tulajdonképpen az egész küldetésének a lényegét is összefoglalja. Az ötletet ITT leltem. Kicsit “magyarítottam”, így bárki használhatja 🙂 Legalábbis itt, kishazánkban.

Saját használatra, a forrást megjelölve letöltheted innen: Mózes album

Ma pedig a tíz csapást vettük, és ehhez is készült egy kis lapozgató. A képes számokat emlékeim szerint a gyermekmisszio.com oldalon találtam, de sajna úgy látszik, ez az oldal már elköltözött vagy megszűnt 🙁 Ezért feltöltöm ide a képet.

A lapbook pedig így néz ki:

Még a hátuljára írunk majd egy kis összefoglalást, hogy ne pusztán a számok legyenek rajta. Mert a csapásokat szerintem sorrendben nem fogom visszakérdezni tőlük, hiszen a fő mondanivaló nem az, hogy most milyen csapások milyen sorrendben történtek. A legfontosabbra – az utolsóra – egyébként is külön órát szánok.