Minden évben tanul valami újat az ember, ami talán hagyománnyá válhat a következő években. Gyerekkoromban a húsvétot (beleértve a szent három napot is) mindig vidéken, nagymamáknál töltöttük, így az ottani hagyományokat, szokásokat követtük. Az elmúlt tíz évben ez a szokás, hogy nagymamáknál húsvétozunk, elmaradozott. Köszönhető ez annak, hogy már túl nagyok voltunk a nyuszitojás-kereséshez, és elkezdtünk ministrálni is. Így a szent három napon és húsvét vasárnap is a templomban teszünk szolgálatot. Viszont húsvéti szokások nélkül maradtunk, hiszen városban, emeletes házban nehéz (nehezebb) ugyan azokat a hagyományokat ápolni, mint egy kertes házban. Ki kellett hát alakítani a saját hagyományainkat.
Tavaly akkora sikert aratott a Feltámadás zsemle, hogy már nem is kérdés: idén is megsütjük.
Ebben az évben lépten-nyomon belebotlottunk egy másik, angol hagyományokból származó péksüteménybe: ez a hot cross buns. A Képmás 2013/03 számában külön cikket szenteltek a “meleg keresztes-bucinak”. Innen idézek:
“A kereszténység előtt Eostre istennő tiszteletére készítették és fogyasztották a kis bucikat. Sokan úgy gondolják, hogy a kereszt a holdnegyedeket szimbolizálja. “Eostre” valószínűleg a húsvét – “easter” – szó eredete.
I. Erzsébet, Anglia uralkodója rendeletével (1592) megtiltotta a “meleg keresztes-zsemle” és más fűszeres kenyér árusítását, kivéve temetkezéskor, nagypénteken és karácsonykor. A rendelet megsértésének büntetése az volt, hogy valamennyi tiltott terméket a szegények között kellett szétosztani.”
A kereszténység megjelenésével vált tehát ez az ősi angol péksütemény a húsvét (illetve a szent három nap) csemegéjévé. Az eredeti recept szerint mazsolát és kandírozott gyümölcsöt is kevertek a tésztájába. Én ettől eltekintettem, mivel nem rajongok különösebben a mazsoláért…mondjuk ki: ki nem állhatom.
Mi este 10 körül fogtunk hozzá, mert mindennel együtt (nagycsütörtöki szertartás, Jeremiás siralmai, stb.) ekkor ért mindenki haza. Így mi nem a templomban, hanem a sütő mellett virrasztottunk (a sütő mellett mindenképpen melegebb van).
Íme a recept:
TÉSZTA (12 bucihoz)
- 210 ml tej
- 1 db közepes tojás
- 450 g liszt
- 1,5 teáskanál mézeskalács fűszer (vagy ánizs, kardamom és szegfűszeg keveréke)
- 0,5 tk. fahéj
- 0,5 tk. só
- 50 g kristálycukor
- 50 g vaj
- 1,5 tk. instant élesztő
- Kandírozott gyümölcsök, mazsola (na ez az, amit én NEM tettem bele)
KERESZTHEZ
- 50 g liszt
- 25 g vaj
- 1 tasak vaníliás-cukor
- víz
MEGKENÉSHEZ
Elkészítés: mi a buci hozzávalóit kenyérsütő gépben dagasztottuk illetve kelesztettük. Ez esetben figyeljünk kenyérsütő gép használati utasításaira (fontos, hogy hozzávalókat milyen sorrendben tesszük a gépbe. Azon kuncogtam tegnap, hogy ez kicsit olyan, mintha valami szertartás vagy bájital lenne :-D). Természetesen kézzel is összegyúrható. Kenyérsütő gépen válasszuk a kelt tészta programot. Amíg a gép elintézi magának a tésztát, készítsük el a kereszthez a masszát. Annyi vizet tegyünk hozzá, hogy nyomózsákból ne túl folyós, de azért kezelhető dolgot kapjunk. Közben szörnyülködjünk, hogy már éjfél van!
A kész tésztát osszuk 12 egyforma darabra és formázzunk belőle helyes kis zsemléket. A fűszerkeveréktől kicsit karácsony lesz a hangulat, de azért ez ne zavarjon minket 🙂 A masszát töltsük valami adagolóba, és rajzoljunk kereszteket a zsömik tetejére.
Előmelegített sütőben 200°C-on süssük 20 percig, amíg aranybarnára pirulnak. Próbáljunk meg ébren maradni.
A még forró bucikat kenjük meg cukros tejjel.
Nem kell megijedni, nem lesz durván mézeskalács íze. Nagyon kellemes, nem túl édes zsemléket kapunk, ami pont illik a nagypénteki böjtbe. Reggelire, tea-vajjal megkenve kiváló!