Nagyheti lapozó

Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges…aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne… De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛

Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra…és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába…hmm…)

Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.

E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.

Ht_nagyhetminibook001

Ht_nagyhetminibook002

 

Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.

Utolsó vacsora

Már nagyon régóta szerettem volna ezt a kézműves ötletet megvalósítani a gyerekekkel. Néha picit “irigykedem”, hogy ilyen egyszerű, mégis nagyszerű ötletek miért nem az én fejemből pattannak ki?! 🙂

Így húsvét környékén biztos akad néhány tojáskarton otthon. Nah, ha igen, akkor már nagyjából minden megvan ehhez a nagyheti kézműveshez.

Ht_utolsovacsora001

 

Az ötletet a CatholicIcing oldalon találtam, innen tölthetitek le a rajzokat és az elkészítéshez is találtok instrukciókat. A fenti és az alábbi képek már a mi alkotásunk. Egy közös modellt készítettünk, mert úgy ítéltem meg, hogy a színezéssel, vágással, ragasztással együtt ez egy elég hosszú folyamat lenne egy 7-8 éves gyermeknek. Nem szándékoztam két hittanórát áldozni ennek a projectnek. Főleg úgy, hogy a gyerekek akármilyen témából simán elkanyarodnak egy teljesen más téma felé. 🙂

Megnéztünk egy rövid diavetítést (egyesek kicsit nehezményezték, hogy csak egy “béna” diavetítést hoztam nekik, és nem valami mozgóképet…:-P), aztán nekiláttunk megeleveníteni da Vinci híres festményét az Oltáriszentség megalapításáról.

Ht_utolsovacsora002

 

Ht_utolsovacsora003

 

 

Ez már a nagyhét előszele…

Ma az oviban a jeruzsálemi bevonulást tanultuk. Oviban korábban (úgy értem ez előtt a csoport előtt) még nem tanítottam, de mostanra kezdek ráhangolódni, milyen fajta kézművesek valók nekik. Mert hát eleinte nem mindig éreztem rá erre 😛

Mivel nem akarok ollót adni a kezükbe, általában vagdosós részt már itthon előkészítem nekik. Tegnap este pl. kis ruhákat és faleveleket gyártottam. Nem egyenként, hanem a színes papírt meghajtogattam harmonika-szerűen, majd kivágtam a megfelelő formát, végül szétválasztottam őket. Így sok-sok különálló falevél és ruhácska lett az eredmény. Egy előrajzolt rajzlapra pedig ők is “leteríthették” köntöseiket és pálmaágaikat Jézus lába elé.

Ht_hozsanna001

 

Ht_hozsanna002

 

És a kedvencem: egy tetőtől talpig rózsaszín Jézus, egyik kislány keze munkája 😀

Ht_hozsanna003

 

A kép letölthető innen: Jézus bevonul Jeruzsálembe PDF

— ~oOo~ —

Az oldalon található képeket, dokumentumokat és diavetítéseket csak saját használatra töltsd le, és kérlek, mindenkor jelöld meg a forrást! Köszönöm!

Zöldcsütörtök

Pár éve a főiskolán hallottam, hogy a nagycsütörtököt “zöldcsütörtöknek” is szokás nevezni. Lehet, hogy ez másoknak evidens, nekem új volt. Ma rászántam magam, és utánanéztem, mitől is ZÖLD ez a csütörtök.

Zöldcsütörtök, ném. nyelvter-en Gründonnerstag, a lit. zöld színéből v. a grinen ‘sírni’ igéből. Galliában egykor a nagycsütörtök lit. színe a zöld volt. – Egyes lat. forrásokban a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliati-nak v. virides-nek (‘zöldelőknek’) mondták. Innen a nagycsütörtök neve: dies viridium. 

Ezen felül népi hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz: ilyenkor spenótpürét, vagy más, böjti zöldfőzeléket kell enni, ezzel utalva a keserű salátára, amit az utolsó vacsorán Jézus fogyasztott a tanítványaival. Ezért készült ma nálunk brokkolifőzelék (csak mert ezt mindenki szereti, nem úgy, mint a spenótot…pedig az is finom!).

Elkészítése nagyon egyszerű, és nem csak zöldcsütörtökön ehető 🙂

Egy liter zöldségleves-alapot felteszünk főni (kockából), majd ha felforrt, beletesszük főni a körülbelül 80 dkg brokkolit (én ma zöldborsót is tettem bele, nem rontotta el :-)) Rántást készítünk egy kis olajjal és két púpos evőkanál liszttel, majd apránként a levesalapból hígítjuk, végül átkanalazzuk a megfőtt brokkolit is. Másfél-két dl főzőtejszínnel krémesítjük, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel. Kicsit még “felrottyantjuk”, és kész is 🙂 Bármilyen feltéttel jó, amit általában főzelékhez adni lehet. Én ma főtt keménytojást adtam mellé, mert legalább ennyi emlékeztessen arra, hogy eredetileg spenótot terveztem 😛

Közben kikerült az ajtóra az ünnepi koszorú. Szándékosan próbálom kerülni a nyuszis mintákat, mert keresztényként alapvetően a bárányt tartom húsvét jelképének. Persze nem zárkózom el a nyusziktól sem (ékes példa erre egy polár nyuszi, ami a héten született), de az alap “koncepció” a bárány. Ezért is került ez a kis falemezből (nem általam) kifűrészelt bárány a koszorúba:

A barka a virágvasárnapot, a piros szalag a szenvedést és a kiontott vért, a bárány pedig a megdicsőült Krisztust jelképezi.

Bár azt valljuk, hogy a szentmiseáldozat vér nélkül újítja meg Krisztus áldozatát, a mai nap mégsem múlt el “véráldozat” nélkül, ugyanis egyik kis ministránsunknak a ministránspróba közepén kiesett az egyik tejfoga 😀 Már szinte pánikba estem, de Nonó olyan higgadtan kezelte a helyzetet, hogy szerintem én izgatottabb lettem ettől az eseménytől, mint ő maga. 😛

Húsvét második vasárnapja az Isteni Irgalmasság ünnepe. Ehhez kötődik az Isteni Irgalmasság kilenced. Egy ideje minden évben végigimádkozom. Nagypénteken kell elkezdeni és az Irgalmasság vasárnapja előtti szombatig tart. Lehet kapni kis imafüzetet, de interneten is megtalálható, például ITT. Minden napnak külön imádsága van, illetve ehhez kapcsoltan az Irgalmasság Rózsafüzérét is el kell imádkozni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy imádkozza végig, felajánlva elhunyt vagy gondokkal küzdő szeretteiért.

Plakát a templomba

Mivel a hittanterembe csak a közösség egy kisebb része jár be rendszeresen, és igazán hely sincs arra, hogy a gyerekek munkái ott kiállításra kerüljenek, nem is készítünk túl gyakran olyan dolgokat, amit utána közszemlére teszünk. Ha mégis, akkor ezek a tárgyak, képek, stb. a templomi hirdetőtáblára készülnek. Így adódott, hogy a nagyobbakkal rákaptam a plakátkészítésre, mondván: aki “csak úgy” betéved a templomba, az is tudja, mi pl. a Nagyböjt vagy a Nagyhét lényege.

Így készült el ez a plakát:

Virágvasárnap és a Szent Háromnap látható rajta, a képeket, szövegrészleteket a gyerekek válogatták szét, aztán megbeszélésre kerültek az egyes részletek. Mindegyik kép alá először az oda vonatkozó szentírási idézeteket ragasztottuk, alább pedig az aznapi liturgia fontosabb elemeit, jellemzőit. Érthető módon Nagyszombathoz nem került sok információ. Mint ahogy korábban említettem már, idén a nagyheti témakörben nem beszéltünk a húsvétvasárnapi eseményekről. Úgy gondolom, a nagyböjt maradjon meg nagyböjtnek, húsvét és pünkösd között bőven lesz még idő és lehetőség a feltámadás öröméről is beszélgetni. A célom inkább az volt, hogy a gyerekek érezzék át Jézus értünk vállalt szenvedését, amennyire ezt gyerekfejjel át lehet érezni. Különben is nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy nagyszombaton nem történik SEMMI, ha egyszer este már ünneplünk 🙂

Viszont azt, hogy a harangok elmennek Rómába, nem hagyhattam ki. Kis-ministránsként (meg most is) ez az egyik kedvenc pillanatom, amikor a harangok “elmennek”, illetve amikor “visszajönnek”. Mondtam a gyerekeknek is, hogy ilyenkor nincs déli harangszó, egyáltalán nem szólnak a harangok – kivéve Rómában, mivel ott van ilyenkor mindegyik. Erre az egyik srácom összeráncolta a szemöldökét és megkérdezte: “És a mi harangjainkat is lecsavarozzák?!” 🙂

Mindenkinek áldott Nagyhetet!

 

Nagyhét jelképei – #2

Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛

Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.

A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.

Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…

Csipesz-Jézus

Amikor rábukkantam ERRE az ötletre, azt gondoltam, hogy ez azért túlzás: ruhacsipeszből korpuszt készíteni…! De aztán csak vissza-vissza tértek a gondolataim a csipesz-feszülethez, s minél többet nézegettem, annál jobbnak tűnt. A végén már kimondottan tetszett. Végül odáig merészkedtem, hogy vettem három csipeszt egy hobby-boltban. Majd rájöttem, hogy a TESCO-ban majdnem negyvenet adnak annyi pénzért, amennyiért hobby-boltban csak 20-at tudtam volna venni (ez persze csak akkor szempont, ha több kereszt készül) 😀 Szóval vettem három darab csipeszt és kipróbáltam, hogyan is működik ez. Az egésznek a vége az lett, hogy a mai kézműves foglalkozáson ezt készítettük.

Mindig kell készítenem egy mintadarabot, ez ugyanis a “csali” 🙂 A diákmise végén a plébános atya felmutatja az aktuális prototípust, és hívja a gyerekeket és szüleiket, hogy jöjjenek be a hittanterembe, ahol el tudják készíteni a saját kis darabjukat. Persze a családok többsége olyan, hogy akármit készítünk, az mindegy – bejönnek, hívni sem kell őket 🙂 És természetesen ez benne a jó!

A legjobban azt szeretem a gyerekek által elkészített “példányokban”, hogy egyediek, mindegyik más egy picit, mindegyik tükrözi a készítője egyéniségét, életkorát, ügyességét. A mai kedvenc ez a szélesen mosolygó Jézus:

Ebben már benne van a feltámadás öröme is! 🙂

Az elkészítése nagyon egyszerű:

  1. A kereszt lehet barna kartonból vagy dekorgumiból, amit egyben, rögtön kereszt formában is megkaphatnak a gyerekek, de lehet két részből is összeragasztani.
  2. Egy korpuszhoz három darab fa ruhacsipesz szükséges: mindegyiket szedjük szét, a rugóra nem lesz szükség.
  3. Két fél csipeszt fordítsunk szembe egymással, hogy az egyenes felük érintkezzen. Ez lesz a törzs. A másik két-két csipeszt pedig karnak ill. lábnak illesztjük a testhez. Ragasszuk fel a keresztre.
  4. Vágjunk egy kis darab fehér vásznat, ami az ágyékot fogja takarni. Ragasztózzuk be és simítsuk rá a testre.
  5. Filctollal rajzoljunk meg az arcot és a szent sebeket. A kereszt tetejére felírhatjuk az I.N.R.I. rövidítést is.

Kész is a feszület! 🙂

Áldott vasárnapot!

Nagyhét jelképei

Igaz, hogy még a Nagyhét egy kicsit odébb van, de addig már csak 2x (illetve most már csak egyszer) találkozunk – és ez egy sokkal fontosabb és nagyobb témakör annál, hogy egyetlen órába sűrítsük -, már most elkezdtük átbeszélni Jézus szenvedéstörténetét.

Ma Jézus szenvedésének főbb szimbólumait, tárgyait vettük át. 12 eseményt szedtem össze, amihez egy-egy tárgyat kapcsoltam.

  1. Jézus bevonulása Jeruzsálembe – BARKA
  2. Utolsó vacsora – KEHELY
  3. Lábmosás – TÁL és KANCSÓ
  4. Júdás árulása – 30 EZÜSTPÉNZ
  5. Jézus megostorozása – OSTOR
  6. Jézus kigúnyolása – TÖVISKORONA
  7. Veronika letörli Jézus arcát – KENDŐ
  8. Keresztrefeszítés – SZÖGEK
  9. Elosztják Jézus ruháit – DOBÓKOCKÁK
  10. Feje fölé táblát helyeznek – tábla I.N.R.I. felirattal
  11. Jézus meghal a kereszten – FESZÜLET
  12. Átszúrják Jézus oldalát – DÁRDA

Az udvarra körben elhelyeztem a tárgyakat. Igen, igazi tárgyakat szereztem: barkát (drágán), kelyhet, kancsót, tálat a templomból kölcsön, ezüstpénzt (külföldi, de nem drahma, sajnos :-P), dárdát, Veronika kendőjét (home-made, de hiteles)… stb. Lényeg, hogy mindegyikhez volt valami kézzel fogható tárgyunk.

Az udvaron, a kellemes tavaszi időben a gyerekek felolvasták Jézus szenvedésének (általam “gyerekre” fordított, rövidített) történetét, majd minden tárgynál megbeszéltük, hogy hol, mikor, hogyan kapcsolódott ez Jézus szenvedéstörténetéhez.

Ez után lapbookot készítettünk a megszemlélt jelképekről, illetve jövő héten még kiegészítjük a Szent Három Nap eseményeinek részleteivel.

A kis képeket én rajzoltam, nem szeretek internetről összehalászott képekkel dolgozni, így legalább olyan, amilyennek én elképzeltem.

Egyik kis hölgyikém fejjel lefelé ragasztotta fel a rajzokat, s miután megállapítottam, hogy nem baj, így is jó lesz, azt mondta: “Nem baj, újrakezdem, mert én a kihívások embere vagyok!” 😀 Kilenc évesen ez elég jó hozzáállás 🙂