Egy kezdő hitoktató élményei
Valamiért mostanában az motoszkált az agyamban, hogy baglyot kéne készíteni a vasárnapi kézművesen. Végül megtaláltam a tökéletes feladatot ITT. Annyira pofon egyszerű és olyan cuki a végeredmény! 🙂
Színezni…
Vágni…
Végül hajtogatni kell. A részletes elkészítést és a nyomtatható sablont a forráshonlapon találjátok.
Egy igazán színes és egyedi darab egy ovis kezéből:
És egy minimalista példány a Plébános atya kezéből:
Valamint egy csoportkép:
Tök helyesek, nem? 🙂
Kicsit gondban voltam, mert nem igazán tudtam, mi legyen a vasárnapi kézművesen. Voltak ötletek a fejemben, de időhiányban nem tudtam jól kidolgozni egyiket sem. Aztán PUFF! Virág oldalán szembejött velem az ötlet! ITT nézhetitek meg, ők hogyan valósították meg, illetve ha feliratkoztok a Gyereketető hírlevelére, a sablonokat is letölthetitek.
Az egész tulajdonképpen a jól ismert papír hópehely elkészítésén alapszik. Talán nincs olyan ember a földön, aki még nem vágott ki papír hópelyhet! 🙂
Sajnos a mai délelőtt úgy alakult, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, így a készítési folyamatról nem készültek fotók – meg úgy egyáltalán, semmiről. Thomasznak hála, néhány mobilos kép készült, illetve a prototípust még itthon lencsevégre kaptam. Az ötletet Kátya találta, de sajna a forrás-blog jelenleg nem elérhető.
A sablon eredetileg színes, de én így, vonalrajzként nyomtattam ki a gyerekeknek, hogy úgy színezhessék ki az anyókát, ahogy őnekik tetszik.
Színezzük ki, majd vágjuk ki a részeket! Az anyóka testét hajlítsuk be kúpformába, és ragasszuk meg a jelölt helyen. A fején a pontozott vonalon kicsit nyomjuk össze és hajlítsuk hátra a csúcsos részt. Ehhez a kis fülhöz lehet majd hozzáragasztani a fejkendőt.
Kész az alap (Kingus szerint úgy néz ki, mint Bors néni. Igazat adtam neki, mert az én gyerekszobámból Bors néni kimaradt, így elképzelésem sincs, hogyan néz ki valójában :-P).
Ezek után Ősz Anyóka testét színes őszi falevelekkel fedjük be. Minden anyuka elcsodálkozott, amikor kiderült, hogy a faleveleket már kb. két hete szedtük, mégis még mindig olyan frissek és rugalmasak, mintha most szedtem volna őket össze az udvarról. A titok a mélyhűtő. Bezony! A faleveleket összeszedtük, megmostuk a sártól (mert természetesen nekem szakadó esőben jött meg a kedvem a levélgyűjtéshez…). Aztán fagyis dobozba vagy egyéb alkalmas tárolóba fektettem őket és sutty! Be a fagyasztóba. Amikor ma reggel kivettem a leveleket és kiterítettem a hittanterem asztalaira, olyan szép élénk színük volt, és ugyan olyan ruganyosak voltak, mintha tényleg öt perce sepertem volna fel az udvarról. Nem töredeztek, akár még rózsákat is lehet belőlük hajtogatni.
De térjünk vissza Ősz Anyóra. A levelek felragasztása után már nincs egyéb dolgunk, mint gyönyörködni a kész munkánkban. Egyik kis srác, amikor elkészült, felkiáltott: “KÉSZ A NYANYA!” …Hát igen… 😀
Fotóapparát hiányában tehát ezt a két…khm…”nyanyát” mutatom nektek:
Illetve megmutatom a prototípust is 🙂
A fenti kérdést ma kétszer is megkaptam: mindkét férfi családtag egymástól függetlenül, nagyjából öt percen belül szegezte nekem szó szerint ugyan azt a kérdést. Aztán pedig jött az újabb hozzászólás: “Miért nem szóltál, hoztam volna neked szalmakoszorút!” Az igazság az, hogy ha lett is volna itthon úgymond “rendes” koszorúalap, akkor is ezt a verziót választom, mert annyira megtetszett az ötlet, hogy muszáj volt megvalósítani.
A minap bukkantam rá a Kifli és Levendula blogra, és ezzel együtt egy csomó szuper ötletre. Eszembe se jutott volna pl. papírgurigákból koszorúalapot készíteni, a blog szerzője, Levendulalány azonban TÉNYLEG ebből kreált ajtódíszt a lakásba.
Sokat törtem a fejemet azon, hogyan, miből lehetne szép őszi témájú ajtódíszt készíteni. Sajnos érthetetlenül divatba jött a halloween kis hazánkban is, ami több szempontból is taszít engem: egyáltalán, de tényleg semmi köze a mi kultúránkhoz; másrészt egyáltalán, de semmi köze a kereszténységhez, egyszerűen összeférhetetlen a kettő.
Gondban voltam tehát, hogy milyen legyen az ajtódíszünk, ami hozza az őszi hangulatot, nem kell messzire menni az alapanyagokért (értsd erdőbe gesztenyére, csipkebogyóra, színes falevélre vadászni), és szigorúan csontváz és töklámpás-mentes. Tavaly gyűjtöttem én egy csokorra való erdei bogyót és levelet, de a koszorúkészítésig nem jutottam velük, és a karácsonyi lakásdekorálás során a család szigorúan kidobatta velem a fonnyadt piros- és narancssárga-bogyós gallyakat.
Ma délután azonban hirtelen ötlettől vezérelve nekiültem a “guriga-koszorút” elkészíteni. Magamhoz vettem még némi barna és sárgás-rózsaszínes batikolt papírt, néhány félbevágott parafadugót illetve dióhéjat. Kis plébániai kitérőm során pedig az udvarról elcsentem egy kb. 2 méter hosszú, apró leveles vadszőlő-indát. Szegény vadszőlő úgyis kiirtásra lett ítélve, ezen már nem múlik.
Először is elkészítettem a koszorúalapot:
A gurigák egyik felét összenyomtam, hogy egymásba illeszthetőek legyenek. Így rakosgattam sorba, amíg szabályos körré tudtam alakítani. Széles, erős celluxot tekertem köré, hogy szét ne csússzon:
Jó-jó, nem lett tökéletes kör, de a célnak megfelel 😛
Ez után kb. 3 centi széles csíkokat vágtam a batikolt papírból (krepp papír is lehet, az olcsóbb is, de nekem most ilyen volt itthon), és váltogatva a színeket körbetekertem vele az alapot, hogy teljesen befedje.
Erős barkácsragasztóval (de jó még a pillanatragasztó vagy forró műanyagragasztó is) felragasztottam a parafadugókat és dióhéjakat.
Picit hagytam száradni, majd gemkapocsból akasztót ragasztottam neki. Legvégül körbetekertem a vadszőlő indájával. Kész is!
Akár egy tokaji borospince ajtajára is elmehetne, de szerintem hangulatos lett 🙂