A nagyokkal idén az ószövetségi üdvtörténetet vesszük, Ábrahámtól kezdve.
A kézműves rész elég hamar eszembe jutott, de egy bajom volt vele: homok kellett hozzá. Igen ám, de honnan vegyek homokot? Úgy ítéltem meg, hogy az elég bizarr jelenet lenne, ha bemennék egy játszótérre a gyerekek közé, egy dobozkába belelapátolnék egy kis homokot, aztán, mint aki jól végezte dolgát, eljövök onnan.
Szerdán délelőttönként egy általános iskolában hittanozok, s a sulitól nem messze van egy játszótér. Jöttem ki a suliból, néztem a játszóteret…és senki nem volt bent. Nemhogy nem homokozott ott gyerek, de az egész játszótér tök üres volt. Hordok magamnál egy fagyis dobozt, a plébánián kívüli helyszínekre abban viszem a gyertyát, gyertyatartót, táblafilcet, gyufát. Egy pillanat alatt mindezt beleszórtam a táskámba, beszaladtam a játszótérre, telelapátoltam a fagyis dobozt, és mint aki ott se járt, kijöttem. A tér körbe van kerítve, így kutyákkal nem mehetnek be. Bízom benne, hogy a homokozó tényleg csak homokot tartalmaz. A szerzeményt itthon kétszer átszitáltam, olyan selymes lett, legszívesebben egész nap benne kotorásznék! 😀
Készítettem egy mécsestartót: igazából egy befőttesüveget teljesen bevontam fekete kartonnal, amit előzőleg csillag formájú mintalyukasztóval kilyuggattam. A koncepció az volt, hogy majd a gyertyafény apró pontokat szór a terem falára és a mennyezetre, mintha tényleg csillagfényes éjszakában ülnénk. Na, ez nem sikerült, de egyébként hangulatos volt! Ebben a sötét, gyertyafényes hangulatban olvastam fel Ábrám meghívásának történetét.
A felolvasás után átbeszéltük a történetet, majd jöhetett a kézműves.
Mindenki kapott egy kék lapot. Az alsó felét beragasztóztuk, majd homokkal beszórtuk (takarító “nénink” nagyon boldog volt utána… :-P).
Amíg száradt a ragasztó, kivágták és kiszínezték Ábrahám alakját.
Végül (amiről már fotó nem készült) apró arany csillagokat ragasztottak az égboltra.