A mai hittant a pánik szülte. Nálam amúgy sem ritka, hogy utolsó pillanatban találok ki valamit, aztán pánikszerűen rajzolok, nyiszabolok, ragasztok, és feltúrom a fél házat, hogy időben elkészüljek, leteszteljem vagy elkészítsem az ötletet, aztán már rohanok is órát tartani. Persze ma tudtam, hogy akármit csinálok, az kútba fog esni, mert fájt a fejem, tehát valami légköri izé van…és ez tudjuk, mit jelent. A tanár totál nyomi, legszívesebben behúzódna egy sötét sarokba aludni, a gyerekek viszont iszonyatos szinten felpörögve ugrálnak mindenen, de főleg a tanáron. Szóval így mentem át az oviba, oldalamon diakónus atyával, aki úgy gondolta, tudok neki újat mutatni ovis hittan terén, hát jön és órát látogat.
Na, gondoltam, most úgyis sok szent jön majd egymás után (Szent Márton, Szent Erzsébet, Szent Miklós), nem lesz gond, ha még egyet “csatasorba” állítok. Amúgy is Szent Imre napja van, és milyen jó már úgy kezdeni egy hittanórát, hogy: “Ma egy hercegről fogok beszélni nektek!” Persze az egyik kislány rögtön megkérdezte, hogy “És királylányokról nem?!” Majd két hét múlva az is lesz 🙂
Ami a pánikot illeti: született egy feladatlap is. Ez csak ilyen ceruzával színezhető kis egyszerűség, mert többre nem volt időm. Ki kell díszíteni Szent Imre palástját.
Szent Imre herceg színező
Forrásmegjelöléssel letölthető, használható. Diakónus atya is nagyon lelkesen rajzolt, színezett, és legalább az ő asztalánál rend volt 😀
A glóriát direkt jelölöm csupán szaggatott vonallal. Egyszerűen egy olyan családból jövő gyermek, aki esetleg csak a hittanon találkozik a szentek ábrázolásával, nem tudja értelmezni, ha folyamatos vonallal jelzem a glóriát. Azt hiszik, hogy bura vagy buborék van a fejük körül. Persze azt így sem tudom kivédeni, hogy mondjuk ne kék hajat és zöld fejet színezzenek akár Jézusnak, vagy ne rózsaszínbe öltöztessék fel Szent Imrét. 😀 Ennyi művészi szabadságot azért hagyok nekik. 😛
