Aranyat, tömjént, mirhát

Szokás szerint kicsit elmaradva közlöm a vízkereszthez készített ÚJ ovis feladatlapot. De gondolom, már hozzászoktatok 😛 Az oviba amúgy sem szoktam sokat variálni, általában ugyan az a feladat: ragasztás, színezés. Többre nagyon nincs lehetőség. De ezt a két műveletet a végtelenségig lehet variálni velük, és nem reklamálnak, hogy már megint ez a feladat?!

Az alábbi feladatlap kis előkészületet igényel a hitoktatótól, ha nem akar ollót adni a gyerekek kezébe. Ez nálam sajna így van, és nem csak azért, mert annyira vegyes a korosztály (4-6 éves korig vannak vegyesen mindegyik ovis csoportomban), hanem olyan lírai okai vannak, mint pl. nincs annyi ollóm, az ovik pedig nem biztosítanak az üres termen kívül semmit. De igazából főleg a vegyes korosztály nálam a döntő, mert nincs lehetőségem azzal foglalkozni, hogy ki hogyan aprítja fecnikre a feladatlapot, és szórja szét ezeket a csoportszobában.

A feladatlap szabadon letölthető PDF formátumban, a forrás megjelölésével átvehető. Ha kérdezik, hol találtad, nyugodtan mondd meg, hogy itt 🙂 Ez ismét saját rajzolmány, már csak ezért is kérem, hogy becsüld meg 🙂

Napkeleti bolcsek_OVI_2015_Hid-tan

Itt pedig a tavalyi napkeleti bölcsekhez tartozó feladatlap:

Napkeleti bölcsek feladatlap

ht_bolcsek002

A kereszt titka

Az alap ötletet EZ a bejegyzés adta, csak én átültettem egy kicsit egyszerűbb, 20 állandóan mozgó és rohangálni vágyó ovis igényeire. Úgy indult, hogy van itthon egy hatalmas, 200×80 cm-es kartonom, ami egy asztallap csomagolója volt. És nem engedtem kidobni. Kerülgettük, rakosgattuk, de nem voltam hajlandó kidobni. Ma eljött az ő ideje! Kivágtam belőle egy nagy keresztet.

20140408_140434

Vettem szív alakú POST-IT (öntapadós) jegyzettömböt. Horror ára van. De a muszáj nagy úr, és ez volt a legeslegegyszerűbb megoldás.

20140408_140447

 

Ez után szó szerint felvettem a keresztemet, hogy keresztülbugizzak a városon.

20140408_140552

 

A gyerekeknek adtam egy-egy filctollat, többnyire sötétebb árnyalatúakat válogattam össze (fekete, barna, lila, sötétzöld, sötétkék). Megkérdeztem őket, volt-e már, hogy megbántották anyát vagy apát; vagy hogy egymást bántották, verekedtek; vagy hogy nem fogadtak szót az óvónéninek. Addig soroltam ezeket a dolgokat, amíg nagyjából mindenki “találva” érezte magát. Én is mindegyiknél feltettem a kezem, hogy érezzék, nem csak ők hibáznak olykor-olykor, hanem a felnőttek is. Még én is. 😛

Aztán mondtam, hogy most rajzoljanak a filctollal sötét foltokat a keresztre. Jézus minden hibánkat, rosszalkodásunkat felvette a keresztre.

20140408_161438 20140408_161445 20140408_161527

 

Amikor befejezték, kérdeztem, hogy hogyan lehetne ezeket leszedni a keresztről. Végül kihoztuk, hogy ezt bizony nem lehet leszedni. Nekünk legalábbis nem. Egyedül Isten tud a bűnökkel valamit tenni. Méghozzá a szeretetével “eltakarja”, befedi a mi hibáinkat. Megbocsát nekünk. Ekkor adtam nekik a szív alakú post-itből, hogy fedjük be a rosszaságok, bűnök okozta sötét foltokat.

20140408_161924 20140408_162244

Utána egy tavaly már bevetett kézművest készítettünk: krepp-papír galacsinokkal kirakni egy kereszt sziluettjét.

20140408_162921

 

20140408_162927 20140408_164249

Zakeus

Az új ovis csoportom, akiket pár hete vettem át, egy érdekes kis csapat, mert nagy részük most kezdett el hittanra járni. Ergo: nincs sok hittanos múltjuk, szinte a nulláról kezdünk mindent. Viszont nem csaphatok rögtön bele a közepébe azzal, hogy Jézus meghalt értünk, miközben nincs meg hozzá az előismeretük. Kis túlzással azt se tudják, kicsoda Jézus – és máris kezdjem a halálával???

Szóval ilyen kis alap dolgokkal kezdünk: amiről már lehet tapasztalatuk, vagy ami nem igényel nagyobb “előképzettséget”. Az első hittanozós alkalommal ezért vettük Zakeus történetét: így rá lehet vezetni a gyerekeket, hogy ahogyan Zakeus is, úgy mi is szeretnénk Jézussal találkozni. Csak nekünk nem a fára kell felmászni, hanem hittanra járni, templomba menni.

Először is (mivel sok az apró, 3-4 éves), mozgásosan adtam elő nekik a történetet. Amit lehetett, a történet elmondása közben mozgással kísértünk (pl. Zakeus alacsony volt, akkor guggolva járjunk egy kicsit; felmászott egy fára, csináljunk úgy, mint amikor létrára mászunk; keresi, hol van Jézus, akkor látványosan nézzünk körbe, stb.)

A kézműves egyszerű, kiegészítős-ragasztós volt: egy üres tájképbe kellett a jó helyre beragasztani Zakeust és Jézust. Direkt két különböző formába tettem a két alakot, hogy könnyebb legyen a helyére illeszteni.

20140401_124221 20140401_124238 20140401_124317 20140401_124339

 

Utolsó vacsora

A legnagyobb misztériumról beszélni ovisoknak? Háááááát, szinte lehetetlen küldetés. Persze azért próbálkozik az ember lánya. Érdekes látni, hogy egyik-másik ovis csoportban mennyire másként “ülepszik” a mondandóm. Az egyikben például sportot űznek abból, hogy a legváratlanabb pillanatban fennhangon benyögje valaki: “Ez engem nem érdekel!” És én megfeszülhetek, akkor se érdekli… Ilyenkor általában a kézművesben bízok, hogy talán az majd valamennyire ráirányítja a figyelmét a mondókámra…

Ht_vacsora001

Az utolsó vacsorához készített kézművesem most kicsit több előkészületet igényelt. A gyerekek általában ugyan azt a feladatot kapják: ragasztás, színezés. De pont ezért valamit mindig muszáj variálnom, hogy – bár a feladat mindig ugyan az – mégis változatosnak tűnjön.

Ht_vacsora003

 

Ez ilyen “háromdés” kép. Az asztal a tanítványokkal és Jézussal külön került fel az alapra. Itt a titok nyitja:

Ht_vacsora002 Ht_vacsora004

Nem árt kicsit segíteni a helyes felragasztásban, mert a kicsiknek ez nem annyira egyértelmű. Viszont látványos a végeredmény.

Update: a letölthető sablont ITT találjátok.

A naimi ifjú…

…vagy kis átalakítással Jairus lánya is lehet 🙂 Oviba rajzoltam az alábbi kis kreatívkodni-valót.

IMGP3647

UPDATE! Letölthető a feladatlap! 🙂

Naimi ifjú PDF

Mint látható, a hordágyon fekvő fiú fel tud ülni, s ha félbehajtjuk a lapot a szaggatott vonal mentén, olyan, mintha az özvegyasszony és Jézus mellette állnának. A hordágyon bejelöltem azt a kis részt, amit be kellett ragasztózni (azt, és CSAK azt a részt engedtem), így a fiút elég volt csak ráfektetni a hordágyra. Azt azért még nem ártott elmondani, hogy a feje a párnán legyen. Biztos, ami biztos.

IMGP3633

 

A ragasztás után lehetett színezni.

Tegnap volt az első alkalom az új ovis helyszínen. Az egyik kisfiú pár perc után nekem szegezte a kérdést: “Hol van a pap?”
“Ő most nem jön” – feleltem.
“És akkor ki fog nekünk Jézusról mesélni?!” – kérdezte a fiúcska megrökönyödve.
“Majd én!” – válaszoltam, nem kevésbé meglepve. Ezen az órán persze még nem tanultunk semmi hittanosat, csak ismerkedtünk, játszottunk, rajzoltunk. “És ma nem is mesélsz Jézusról?” – kérdezte csalódottan ugyan az a kisfiú a hittan végén. Egy újabb kis csalódás…na nem baj, jövő héttől már csak Jézusról fogok “mesélni” 🙂 Csak a végén meg ne unja 😀

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)

“Ügyes vagy!”

Ezt egy 6 éves mondta nekem tegnap, és talán nem is kaphattam ennél nagyobb elismerést. Újabb ovis hittancsoportom lett, s tegnap voltam bemutatkozni a szülőknek és a gyerekeknek. A tájékoztató végén néhányan még maradtak, nekik egy egyszerű színezős-rajzolós feladatot vittem, a lent látható színező egyszerűbb változatát.

Jézus és a gyermekek

 

A kicsik rajzolgattak is, végül az egyik kisfiú kérte, hogy a neve mellé rajzoljam fel a jelét is. “Mi a jeled?” – kérdeztem. “Mozdony” Uhhh…hát mozdonyból sosem voltam jó, de azért rajzoltam valamit. Elégedett volt. Majd egy másik, nagyobbacska fiú is közölte velem, hogy ő is mozdony. Jajj, mondom, muszáj lesz megtanulnom mozdonyt rajzolni…

“Megtanítsalak?” – kérdezte a nagyobbik “mozdonytulajdonos”.
“Igen, az jó lenne.” – mentem bele a játékba. Annyira csodás a gyerekek közvetlensége, nem is értem, hol veszítjük el ezt, melyik életszakaszban… Szóval rajzolt nekem egy mozdonyt.
“Most te is próbáld meg! Ott van papír, a kosárban.” – adta ki a feladatot a kis mester.
Rajzolgattam…”Még kell egy gőzkieresztő kémény is. Egy kis félkör, oda.” (ahhoz képest, hogy ilyen gőzmozdonyokat már én is csak múzeumban láthattam, elég precíz volt a kis srác :-D)
“Kész! Jó lett?”
“Igen, ügyes vagy!” – szólt az ítélet. Mindig tanul valamit az ember 🙂 Ez itt az én példányom. Büszke vagyok magamra 😀

IMGP3649

Gyerekszáj és a keresztút

Ma volt az idei nagyböjt első közös keresztútja. Nálunk minden héten más-más kisközösség vezeti a keresztutat. Ez azt jelenti, hogy mindig az aktuális közösség tagjai olvassák fel az elmélkedéseket a stációknál. Ma a ministránsoké volt ez a feladat, ebből kifolyólag sok gyerek vett részt. A legkisebb, egy 4 éves leányzó, bár még nem ministrál, végig ott jött mellettem, fogta a kezemet. A 13. állomás előtt beálló rövid csöndben rám nézett és félhangosan megszólalt:

“Janka!” (ez vagyok én)
“Igen?” – közelebb hajoltam hozzá, de ő változatlan hangerővel nekem szegezte:
“Te hova jártál oviba?” – Oh! 😀 Nyilván életbevágó kérdés volt ez a kis hölgy részéről. Minden esetre nem beszéltük meg ott ezt a fontos dolgot 🙂

Ilyeneké a mennyek országa
Ilyeneké a mennyek országa

Szomjúság

Jó régen írtam már…De most itt vagyok ismét! A plébániai hittanórák nagy részét a farsangi műsorra való próbák vitték el, és bár igyekeztem a témákat is tartani, nem mindig sikerült. Az ovis hittanokon is volt némi kavarodás, és az is előfordult, hogy az iskolában a kötelező hit- és erkölcstant a folyosón kellett megtartanom, mert nem volt üres terem…

Az ovisokkal a szamariai asszony történetét vettük, kisebb-nagyobb csúszásokkal, de legalább most már mindegyik csoport ugyan annál a témánál tart.

Hajtogattam sok-sok (több, mint 30) kis vödröt. Nem bonyolult, első osztályosok már elég ügyesen megcsinálják.

hid-tan_vodor2014

IMGP3599

 

Ez után készítettem egy alap rajzot, amin az asszony látható, és bejelöltem a helyet, ahova a gyerekeknek fel kell ragasztani a vödröt. Érdemes egy pötty ragasztóval leragasztani a vödörke “fülét”, különben a gyerekek elkezdenek kombinálni, hogy mit hova hajtsanak, pedig nekik igazán nincs már dolguk vele a felragasztáson kívül 😛

Mindenki kapott még egy szentírási idézettel ellátott vízcseppet is, amit egyszerűen beletettek a vödörbe. Természetesen felolvastam nekik, mit írtam a vízcseppre.

IMGP3593 IMGP3594 IMGP3595

Van egy kisfiú, aki sosem hajlandó hazavinni az elkészült munkáját, általában az övét fotózom le utólag. Nem tudom, miért nem akarja hazavinni, egyszerűen nem tudom rábeszélni.

Az ovis mentalitáshoz viszont egyszerűen lehetetlen hozzászokni, mindig meg tudnak lepni. 😀 Valamelyik nap pl. épp egy történet közepén voltam, amikor az egyik csak úgy közbeszólt: “De szép a fülbevalód!” Hát köszi, gondoltam 😀 Legalább ezt érdekesnek találta, ha már a hittan nem kötötte le… Persze kit érdekel a hittan egy 8 négyzetméteres, 30°C-ra befűtött, játékokkal telezsúfolt logopédiaszobában, délután negyed 5-kor… Valószínűleg, csak engem 😛

Tékozló fiú

Vannak napok, amikor egyszerűen lehetetlen bármit is átadni a gyerekeknek, máskor pedig még magam is meglepődöm, milyen érdeklődéssel voltak egy téma iránt. A tékozló fiú története pl. mindegyik csoportban tök jól átment, bár az ovikban mostanában mindenféle járványok keringenek, és ennek “köszönhetően” kevesebben is vannak. Egy közel 30 fős (!!!) ovis csoportban 5-6 gyerkőc mínusz fényéveket javít a csapat kezelhetőségén, főleg, ha a problémásabbak hiányoznak.

Szóval a tékozló fiú. Nem variáltam sokat a kézművesen, a malackát kellett mozaikozva beragasztgatni, aztán színezni. Vannak, akik (ha hagynám) simán elszüttyögnének egy ilyen feladattal akár órákig is, mások meg rányomnak három papírfecnit, aztán kijelentik, hogy “KÉSZ! Rárajzolod a jelem?” És semmi pénzért nem színezik ki ott helyben. “Majd otthon”

IMGP3569 IMGP3570 IMGP3571 IMGP3572

Sokszor használom szemléltetésnek az “Isten szeret engem!” tankönyv színes mellékletét. Ennek kapcsán kérdezte meg az egyikük:

Ovis: “Ezeket te színezted ki?”
Én: “Nem, ezeket így vettem, ilyen szép színesen.”
Ovis: “Hol? A Sparban?”
Én: “Neeem, egy könyvesboltban.”
Ovis (elképedve): “Úúúúú!”

Jó is lenne, ha a Sparban is lehetne ilyeneket kapni! Mondjuk a Garfieldos matricagyűjtők helyett 🙂

Keresztvetés

Alapvetően meddő próbálkozás 5 éves kor alatt a keresztvetést megtanítani, főleg úgy, ha nincs meg az a családi háttér, ahol ezt mondjuk nap mint nap láthatná. Ismerek a közösségből olyan kis ovisokat, akik felnőtteket megszégyenítően vetnek keresztet, annyira szépek, átgondoltak a mozdulataik. De róluk tudom, hogy ezt nem az ovis hittanon látták-tanulták először, hanem a mindennapi életük része – hála Istennek!

Bár teljesen egyszerűnek tűnik a feladat, egy ovisnak nem az. Tudniillik, csomó olyan mozgást tartalmaz egy keresztvetés, ami nem egyértelmű még ovis korban. Először is tudni kell a jobb-bal, fent-lent irányokat, illetve keresztezett mozgás (jobb kézzel megérinteni először a bal, majd a jobb vállat). Szóval ez bonyolult ám! 🙂 Ezt legjobban utánzással lehet megtanulni, ha nap mint nap látja a gyerkőc.

Én mégis próbálkozom, főleg, mert vegyes csoportokat tanítok, ahol 3-6 éves korig minden előfordul. (Egyik kislány mondta: “Én eddig négy és fél éves voltam, de most már simán csak öt! És pont itt az oviban volt a szülinapom!” – Mik vannak… :-P)

Először is, meg kellett határozni nekik, hogy melyik a JOBB kezük. Az ugyanis nem megoldás, hogy “az a kezed, amelyikben a ceruzát fogod”, mert vannak balkezesek is.

Ehhez gyártottam matricákat. Volt nekem sok-sok ilyen angyalkás matricám:

IMGP3504

 

Ezek így elég nagyok voltak, ezért a vágógéppel kör alakúra vágtam őket:

IMGP3505 IMGP3537

 

Aztán egy levonó alapra ragasztgattam a kis köröket.

IMGP3501

 

Minden gyereknek én ragasztottam a jobb kézfejére a matricát, így már tudták, hogy ez a jobb kezük. A mozgást egy kis énekkel egybekötve gyakoroltuk. Az ötlet egyébként INNEN származik. Itt a hozzászólások között találtam egy kis versikét, ezt próbáltam magyarra átültetni:

“Father God, be on our minds;
Christ, his Son, be in our hearts;
Holy Spirit, surround us – your wisdom to impart.”

Magyarul ilyesmi lehet:

Atyám az Isten, ezt eszembe véstem; 
Jézus az Ő Fia, szívembe van írva;
Isten Szent Lelke körülvesz engem;
Így vetünk keresztet, dicsőség Istennek!

Valami egyszerű dallammal előadható 🙂