ovi – Oldal 3 – Híd-Tan

Napkeleti bölcsek

Oh, igen, megint utólag. De raktározzátok el, és majd jó lesz jövőre… 🙂 Pedig ez már jó régóta a fejemben van, csak ugyebár a hittan már Vízkereszt utáni napokban volt, így csak most jutottam el odáig, hogy be is mutassam.

A feladatlapot nagyon egyszerűen, Word-ben készítettem el, itt letölthetitek PDF formátumban:

Napkeleti bölcsek feladatlap

A feladat a csillag mozaikszerű kirakása volt: volt itthon arany színű csomagolópapír, ebből gyártottam kis négyzeteket. Nem azért készítettem el előre a mozaikokat, mert el akarom venni a gyerekek kezéből ezt a remek fejlesztő programot (ti. a papír fecnikké vágását), de össz-vissz 45 percem van a hittanra, és ebben benne van a gyerekek összeszedése és “átcipelése” a tornaszobába, ami önmagában sok idő. A másik, hogy nem áll rendelkezésemre ennyi olló (26 gyerekem van ebben a csoportban, 3-6 éves korig vegyesen). Harmadik: tudom, hogy a gyerekeknek ez a feladata: “Vágj ekkora négyzeteket (mutatom neki, mekkorát)” azt jelenti, hogy milliméterszer-milliméternyi, gyufafejméretű cafatokat vágnak a papírból, ami önmagában elég ok, hogy én előre felszabdaljam normálisan használható méretűre a papírt.

Szóval ragasztgattak becsülettel. Merthogy vettem ragasztókat is. 24 darabot, ennyi van egy gyűjtőcsomagban. Amikor kértem az ÁFÁ-s számlát és mondtam, hogy egy plébániának lesz, az eladó megkérdezte: “Mit csinálnak ott ennyi ragasztóval?” A kérdés annyira meghökkentett, hogy hirtelen nem is tudtam mit mondani, majd kinyögtem, hogy a hittanórákhoz kell. Nem tudom, milyen kép van az eladó fejében egy plébániáról, hogy el se tudta képzelni, mit kezdek én ott 24 ragasztóstifttel. Elszopogatjuk a mise után, vagy nemtom…de főleg ragasztunk vele, egyébként 😛

Isten mindenkit egyedinek alkotott

Az ovisokkal szép lassan fedezzük fel a teremtett világ csodáit. Először megtanultuk, hogy mindent a Mennyei Atya teremtett; aztán azt, hogy Ő adott nekünk képességet arra, hogy mi is társai lehessünk a teremtésben, és mi is alkothassunk; majd arról volt szó, hogy mindenkit egyedinek és különlegesnek teremtett – nincs két egyforma ember a földön, pedig vagyunk már itt egy páran 🙂

Ezt azzal szemléltettem nekik, hogy ujjlenyomatot készítettünk. Tulajdonképpen rabosítottam a gyerkőcöket (mit ne mondjak, van egy két tényleg rosszcsont…).

Készítettem egy nyomdapárnát. Ami kell: egy fém cukorkás doboz (igazából a lényeg, hogy zárható legyen); fekete festék; ey darab filcanyag; nedves törlőkendő.

Elkészítés: pár csepp festéket nyomtam a dobozka aljába, ráhelyeztem a méretre vágott filcdarabot, majd két réteg szintén méretre vágott törlőkendőt. Ez utóbbi biztosítja, hogy ne száradjon ki a festék olyan hamar, illetve pont annyi nedvességet biztosít a festéknek, amitől az tökéletes ujjlenyomatot tud majd adni.

A gyerekek kaptak egy feladatlapot, amin a kijelölt helyre odanyomhatták az ujjlenyomatukat.

Végül egy kis segítséggel le kellett rajzolniuk önmagukat.

Isten munkatársai vagyunk

Oviban nagyon csípem, hogy bármilyen kérdést teszek fel nekik, csípőből rávágják, hogy JÉÉÉZÚÚÚS! Teljesen mindegy, hogy miről van szó és mivel kapcsolatos volt a kérdés. Persze, ha konkrétan azt a választ várom, hogy Jézus, akkor tutira az a válasz, hogy ISTEEEN! 😛 Sőt, van egy kislány, akinek mindenre az a válasza, hogy “a télapóóó!” (legalább Mikulást mondana…)

A teremtés tanulásakor is van egy valami, amit biztos bemondanak arra a kérdésre, hogy mit köszönhetünk a Mennyei Atyának: “A HÁZAKAT!!!!” Na, gondoltam, akkor körbejárjuk ezt a kérdést is, ha már a tankönyv úgyis hozza és a gyerekeknek is ez a becsípődésük. 🙂

Először megnéztük, hogy az Isten által teremtett dolgokból az ember mit képes készíteni. Ilyenkor általában ha az egyik gyerkőcnek van egy ötlete arra, hogy a fából pl. gitár is készíthető, elindul egy lavina: és az összes létező hangszert felsorolják. Csellótól kezdve zongorán át a pásztorfuvoláig (!) minden volt. És persze rajzoljam!

A tankönyv azt javasolja, hogy só-liszt gyurmázzunk. Erre viszont 25 ovissal nem vállalkoznék. Főleg úgy, hogy – mivel sokan vagyunk és egy tornaszobában hittanozunk – a földön kell dolgozni, és így is mindig sopánkodik a vezetőhelyettes óvónéni, hogy beletapossuk a krétát a parkettába. Meg 25 gyerekre gyurmát gyártani… Isten ments!

Építettünk. Vastag kartonból csíkokat szeleteltem, illetve készítettem egy feladatlapot egy ház sziluettjével.

A gyerekek “felépítették” a házat, majd rajzaikkal kiegészítették.

Az egyik kisfiú jelzőlámpát rajzolt a ház mellé. Megörültem, hogy na! Ő megértette, hogy olyan dolgokat rajzoljon még a ház mellé, amiket szintén az ember készített. Amikor befejezte, odajött hozzám, hogy én rárajzolhassam az óvodai jelét. Kérdeztem, mi a jele. “Jelzőlámpa.” Ohh…hát akkor ezért a rajz… 😛

Ennek ellenére elég korrekt kis jelzőlámpa lett 🙂

A teremtés

Idén már két ovis csoportban tanítok, hála Istennek! 🙂

Az egyikben a teremtést vettük. Egy nagy csomagolópapírra elkezdtem felrajzolni, hogy miket teremtett a Mennyei Atya, mit köszönhetünk Neki. Egy idő után már ők mondták, mi mindent rajzoljak még fel. Amikor egy fát kezdtem el felvázolni, az egyik kislány szemrehányóan megszólalt: “Nem így kell fát rajzolni, már bocsánat!” Magamban nevetve, nekik megjátszott megszeppenéssel kértem elnézést: “Ne haragudjatok, én csak így tudok fát rajzolni!” A többi kicsi viszont bátorítóan mondta: “Ez nagyon jó! Éppen megfelel!” Huhh, szerencse…:-D

A kézművesre még itthon emberalakokat vágtam ki a vágógéppel. Férfi és nőalakot. Igaz, a női alaknak szoknyája van, de gondoltam, egy kisgyereknek így egyértelműbb, melyik a fiú és melyik a lány.

Minden gyerek kapott egy emberpárt, amit felragasztottak egy lapra. Utána köréjük rajzolhatták a teremtett világot.

Valahogy mindig van, akinek épp semmihez sincs kedve. Egy jó könyv általában segít ilyenkor 🙂

Jézus mennybemenetele

Most egyből két verziót is mutatok nektek: egy ovisat és egy alsó tagozatosat. Sajnos az utóbbit nem sikerült a gyerekekkel megvalósítani, de erről majd később. Nézzük előbb az első verziót!

Ami szükséges:

kék papír
kozmetikai vattagolyó (ráérősek sima vattából is gömbölygethetnek)
egy kép a mennybe felemelkedő Jézusról
mindenféle árnyalatú zöld papír

Azt hiszem, a feladat innentől magáért beszél: a talajhoz tépkedni kellett a zöld papírokból, a vattát Jézus köré kellett ragasztani, és Jézust kiszínezni. Kicsit a színkeverésbe is belementünk, hiszen rájöttek: ha a kék papírra citromsárga filctollal napot akarnak rajzolni, az bizony zöld lesz! 🙂

~oOo~

A második verzió, mint mondtam, már iskolásoknak való. Sajnos, ezt nem tudtam velük elkészíteni, mert beteglátogatóba mentünk a csoporttal a törött lábú plébános atyához, így a kézművesre már kevés idő maradt. De azért megmutatom itt, hátha valakinek jól jön ez az ötlet 🙂

Igen, igen, Jézus cérna segítségével emelkedik a mennybe!

A titka nagyon egyszerű, igazából nem is titok: két lyuk kell a kék kartonra. Jézust ragasztószalaggal a zsinórhoz erősítjük…

…majd befűzzük a lyukakba a cérna két végét…

…és Jézus már emelkedik is a felhők közé 🙂 Annyira jó, sajnálom, hogy nem tudtuk megcsinálni.

Krepp-papír kereszt

Az oviban egy klasszikus, nagyjából minden témához felhasználható kézművessel dolgoztuk fel Jézus kereszthalálát: krepp-papír galacsinokat ragasztottunk. Mindenki kapott egy lapot, rajta egy kereszt sziluettjével.

Mindig van valaki, aki ott felejti a hittanra kijelölt teremben a munkáját…általában ezeket a kóbor példányokat fotózom le, mint kész alkotást.

A legszebb rajzok

A gyermekrajzelemzés kicsit olyan, mint amikor irodalomórán előveszünk egy verset, és elkezdjük kivesézni: “Mire gondolhatott a költő, amikor ezt meg azt írta”. Valószínűleg semmi extrára nem gondolt, ahogy a gyerkőc sem, amikor megalkotta a néhány kriksz-krakszból álló művét. Persze sok mindenre lehet következtetni egy gyermekrajzból, ezt nem vitatom, de néha már túlságos belemagyarázásnak érzek ezt azt. Én nagyon szeretem önmagában a rajzot nézni, és inkább felpezsdíti a lelkemet amikor látom az esetlen kis figurákat vagy azt, ahogy egy nagy irka-firkára azt mondja a kicsi: “Ez anya!”

Tegnap rajzoltattam az oviban. Nem kutatást végzek, csak most ez tűnt a legegyszerűbbnek így a hosszú szünet után. Ismét vittem egy nagy csomagolópapírt, amit a földön körbeültünk, és én – folyamatosan kommentálva – rajzoltam a történetet. Majd mindenki kapott egy lapot, amire én szöveget és keretet fénymásoltam. Így ha a rajzon nagyon nem is látszódik, hogy mi akar lenni, egy kívülálló is sejteni fogja, hogy ezek a napkeleti bölcsek – akarnak lenni 🙂

Csodajópofa rajzok születtek! Szívmelengetően aranyos figurákkal, csillaggal, nappal – egyik fiúcska az egyetlen általa ismert betűegyüttest is ráírta az egyik király ládájára: TNT. Hmmm… meglehetősen érdekes ajándék a kis Jézusnak… 😛

UPDATE!!! Csak hogy ne a levegőben lógjon, itt az “ÉLŐTÁBLA” módszer (ami az én esetemben élő csomagolópapír lett, tábla híján :-P)

ÉLŐTÁBLA (c)

Karácsonyra készülve

Múlt héten az ovisokkal egy nagyon egyszerű, de mégis bájos képet készítettünk, már Jézus születésének jegyében. Sok szempontot figyelembe kell vennem, amikor az oviba készülök.

Először is: sosem tudom pontosan, mennyi gyerkőc lesz. Amikor átvettem ezt a kis csoportot, a jelentkezési listán 19 név szerepelt, de ennyien még sose voltak. Vannak, akik bár feliratkoztak, de sosem jöttek még, és olyanok is vannak, akik nem iratkoztak föl, de egyszer-egyszer eljönnek. Könnyen megoldható, hiszen ovin belül maradunk, viszont így sosem tudom pontosan, hányan leszünk. A rendszeresen járó gyerekek száma kb. 9-10 fő, de mindig akad 2-3 manó, akik “hozzánk csapódik”, mert éppen olyan kedve van. Legutóbb például 15-en voltunk.

Másodszor: mindent alaposan elő kell készíteni még itthon, hiszen ott az oviban tulajdonképpen csak egy külön termet kapok, és az egyetlen dolog, amiben bízhatok, az a saját táskám. Nincs tehát az a biztonságérzet, mint mondjuk a plébánián, hogy ha mondjuk nincs elég papír vagy filc, legfeljebb kiveszem a szekrényből. Fagyis és sajtos dobozokba szétszortírozom tehát az eszközöket, és egy jókora táskában viszem magammal.

Harmadszor: számítani kell a gyerekek különböző képességeire. A csoporton belül vannak egész kicsi 4 évesek, és vannak iskola előtt álló 6 évesek is. Így van, aki már magától is simán megoldja a feladatot szinte segítség nélkül, másoknak viszont még mindenben segíteni kell, beleértve a ragasztó kupakjának levételét és mondjuk egy arc megrajzolását. Egy hónap után viszont kezdek ráérezni, hogy milyen feladatok valók nekik 🙂 A legjobb, amikor a végén megkérdezik: “Ezt haza lehet vinni?” S amikor azt mondom, hogy igen, persze, akkor mindig hihetetlen boldogak, és elkezdik sorolni, kinek fogják megmutatni az alkotásukat.

Na, de most lássuk, mit műveltünk legutóbb! Csupa olyan alapanyagokat használtam fel, amiket éppen megtaláltam itthon. Ami kellett hozzá:

Sárga transzparenspapír, még a Márton napi lámpásokból maradt. Ledaráltam iratmegsemmisítővel, így kaptam ezt a széna-szerű kupacot.

Egy kartondobozból készült el a jászol: az egyik réteget lehúztam, hogy egy kicsit rusztikusabb, “fásabb” textúrát kapjak.

Mikulásra mikulás-zsákot varrtam, ahhoz vettem egy turkálóban ezt az alpaka-sálat. Pont annyi maradt, hogy elég legyen a hittanra a kis Jézus bepólyálásához. Jó puha és kellemes tapintású.

Halvány, “testszínű” kartonból kis korongokat vágtam ki, ebből lett a kis Jézus arca.

Színes papírból mintalyukasztóval csillagokat gyártottam. Ezekből a részletekből, illetve egy kék nyomtatópapírból állt össze a kép.

Ezzel a kézművessel búcsúztam el tőlük erre az évre, majd jövőre találkozom velük legközelebb 🙂

Jézus háza, a templom

Az ovisokkal ma a templomról tanultunk. Bár a “tanulás” szó szerintem még túl erős kifejezés ebben a korban. Inkább csak beszélgettünk, élményeket osztottunk meg, aztán kreatívkodtunk. Az óra nagy részét a kézműves rész tölti ki. Nem csak azért, mert a kisebbek még lassan “szüttyögnek” egy-egy ilyen feladattal, hanem mert közben is beszélgetünk. Nagyon szeretnek csacsogni, és ilyenkor (amikor nem szemtől-szembe mondják, hanem csak úgy mellesleg, a rajzolásban elmerülve), sokkal nyíltabbak. Az alkotás felszabadítja őket. Meg aztán délután 4-5 óra felé már én magam sem vagyok fogékony mindenre, hát még ők, 4-5 évesen. Szóval elbíbelődünk, s közben észrevétlenül Jézus is közénk ül 🙂

A mai alkotófeladatot Pinteresten találtam (ez a Pinterest teljesen beszippantott, rengeteg jó ötletre bukkanok!). A pontos link ITT. Nagyon egyszerű! Csak egy hagyományos formájú boríték, egy dipa keménységű A/4-es lap és annyi spatula kell, ahányan vagyunk a családban. A gyerekek 3-6 éves korig, vegyesen vannak a csoportban, így mindenkinél máshogy mutatkozik meg a kreativitás, de mindegyiknél nagyon bájosan 🙂

Nekünk így sikerült.

Egyik-másik kis pajti olyan izgatott lett a feladattól, csak gyönyörködött és alkotott 🙂 Nagyon szeretem nézni, ahogy az ilyen kicsi, 4-8 éves gyerekek keze alatt hogyan elevenednek meg a dolgok. Gyönyörű dolog, amikor látom, hogy pl. az egyik kicsi csak kriksz-krakszokat rajzol, amiből tényleg semmit nem sejt ki az ember. Aztán pedig nekiáll, és elmeséli, mit próbált ő, a maga módján megvalósítani. És a “firkából” egyszerre napocska, felhő, anya, apa lesz.

Illatos imádság

Ez a BLOG már nagyon sok remek ötlettel szolgált, vagy ha nem is konkrét ötlettel, de inspirációval, ihlettel. Most is innen merítettem a hittanos kézműves alapját.

Múlt héten megkaptam egy ovis hittanos csoportot. Sose tanítottam még ovisokat, legalábbis így, ilyen formában még nem foglalkoztam velük. Ráadásul nekem is el kellett hagynom a kis komfortzónámat, a plébánia hittantermét, mert most nem a gyerekek jönnek, hanem én megyek házhoz. A gyerekeknek pedig most új “nénihez” kell hozzászokni, hiszen az elmúlt pár hónapban nem én tanítottam őket. Szóval mindkét oldalról vannak izgalmak! 🙂

A mai alkalommal az imádságról volt szó. Az óra menetét most nem írnám le, mert egyelőre csak evickélek a kis gyerkőcökkel, és nem minden sül el úgy, ahogy én azt a fehér papír mellett kigondoltam 😛 De a kézműves általában mindent megold!

A gyerekeknek tehát elmondtam, hogy az imádság olyan, mint amikor a jó illatok szállnak az égbe a Mennyei Atyához. Ehhez kellett a Bolero italpor. Ez nem a reklám helye, de a márkát nehezen lehet ez esetben kikerülni. De nem merek belegondolni, mi lehet egy ilyen italporban, ha festeni lehet vele. Ja, igen! Mert festettünk! 🙂

Ami kell:

mindenféle ízű italpor
víz
fültisztító pálcika

A cola italpornak barna, a pirosszőlőnek lilás-bordós, a cseresznyének mélybordó, a narancsnak narancssárga, a citromnak nagyon halvány sárga színe van. Amit sajnálok, hogy zöld és kék színt eredményező italport nem találtam még 😛 A porokat külön-külön kis csészékbe öntöttem, és kevés vízzel hígítottam. Minden színhez járt 5-6 vattás pálcika, ezzel lehetett a színeket felvinni a rajzlapra. Egy imádkozó gyermekpárt ábrázoló színezőt kellett kiszínezniük.

Az óvónénik kíváncsian kérdezgették, mit alkottunk, ami ennyire jó illatú, és csodálkoztak, amikor elárultam az illatos festék titkát 🙂