óvoda – Oldal 3

Keresztvetés

Alapvetően meddő próbálkozás 5 éves kor alatt a keresztvetést megtanítani, főleg úgy, ha nincs meg az a családi háttér, ahol ezt mondjuk nap mint nap láthatná. Ismerek a közösségből olyan kis ovisokat, akik felnőtteket megszégyenítően vetnek keresztet, annyira szépek, átgondoltak a mozdulataik. De róluk tudom, hogy ezt nem az ovis hittanon látták-tanulták először, hanem a mindennapi életük része – hála Istennek!

Bár teljesen egyszerűnek tűnik a feladat, egy ovisnak nem az. Tudniillik, csomó olyan mozgást tartalmaz egy keresztvetés, ami nem egyértelmű még ovis korban. Először is tudni kell a jobb-bal, fent-lent irányokat, illetve keresztezett mozgás (jobb kézzel megérinteni először a bal, majd a jobb vállat). Szóval ez bonyolult ám! 🙂 Ezt legjobban utánzással lehet megtanulni, ha nap mint nap látja a gyerkőc.

Én mégis próbálkozom, főleg, mert vegyes csoportokat tanítok, ahol 3-6 éves korig minden előfordul. (Egyik kislány mondta: „Én eddig négy és fél éves voltam, de most már simán csak öt! És pont itt az oviban volt a szülinapom!” – Mik vannak… :-P)

Először is, meg kellett határozni nekik, hogy melyik a JOBB kezük. Az ugyanis nem megoldás, hogy „az a kezed, amelyikben a ceruzát fogod”, mert vannak balkezesek is.

Ehhez gyártottam matricákat. Volt nekem sok-sok ilyen angyalkás matricám:

Ezek így elég nagyok voltak, ezért a vágógéppel kör alakúra vágtam őket:

Aztán egy levonó alapra ragasztgattam a kis köröket.

Minden gyereknek én ragasztottam a jobb kézfejére a matricát, így már tudták, hogy ez a jobb kezük. A mozgást egy kis énekkel egybekötve gyakoroltuk. Az ötlet egyébként INNEN származik. Itt a hozzászólások között találtam egy kis versikét, ezt próbáltam magyarra átültetni:

“Father God, be on our minds;
Christ, his Son, be in our hearts;
Holy Spirit, surround us – your wisdom to impart.”

Magyarul ilyesmi lehet:

Atyám az Isten, ezt eszembe véstem;
Jézus az Ő Fia, szívembe van írva;
Isten Szent Lelke körülvesz engem;
Így vetünk keresztet, dicsőség Istennek!

Valami egyszerű dallammal előadható 🙂

Napkeleti bölcsek

Oh, igen, megint utólag. De raktározzátok el, és majd jó lesz jövőre… 🙂 Pedig ez már jó régóta a fejemben van, csak ugyebár a hittan már Vízkereszt utáni napokban volt, így csak most jutottam el odáig, hogy be is mutassam.

A feladatlapot nagyon egyszerűen, Word-ben készítettem el, itt letölthetitek PDF formátumban:

Napkeleti bölcsek feladatlap

A feladat a csillag mozaikszerű kirakása volt: volt itthon arany színű csomagolópapír, ebből gyártottam kis négyzeteket. Nem azért készítettem el előre a mozaikokat, mert el akarom venni a gyerekek kezéből ezt a remek fejlesztő programot (ti. a papír fecnikké vágását), de össz-vissz 45 percem van a hittanra, és ebben benne van a gyerekek összeszedése és „átcipelése” a tornaszobába, ami önmagában sok idő. A másik, hogy nem áll rendelkezésemre ennyi olló (26 gyerekem van ebben a csoportban, 3-6 éves korig vegyesen). Harmadik: tudom, hogy a gyerekeknek ez a feladata: „Vágj ekkora négyzeteket (mutatom neki, mekkorát)” azt jelenti, hogy milliméterszer-milliméternyi, gyufafejméretű cafatokat vágnak a papírból, ami önmagában elég ok, hogy én előre felszabdaljam normálisan használható méretűre a papírt.

Szóval ragasztgattak becsülettel. Merthogy vettem ragasztókat is. 24 darabot, ennyi van egy gyűjtőcsomagban. Amikor kértem az ÁFÁ-s számlát és mondtam, hogy egy plébániának lesz, az eladó megkérdezte: „Mit csinálnak ott ennyi ragasztóval?” A kérdés annyira meghökkentett, hogy hirtelen nem is tudtam mit mondani, majd kinyögtem, hogy a hittanórákhoz kell. Nem tudom, milyen kép van az eladó fejében egy plébániáról, hogy el se tudta képzelni, mit kezdek én ott 24 ragasztóstifttel. Elszopogatjuk a mise után, vagy nemtom…de főleg ragasztunk vele, egyébként 😛

Isten mindenkit egyedinek alkotott

Az ovisokkal szép lassan fedezzük fel a teremtett világ csodáit. Először megtanultuk, hogy mindent a Mennyei Atya teremtett; aztán azt, hogy Ő adott nekünk képességet arra, hogy mi is társai lehessünk a teremtésben, és mi is alkothassunk; majd arról volt szó, hogy mindenkit egyedinek és különlegesnek teremtett – nincs két egyforma ember a földön, pedig vagyunk már itt egy páran 🙂

Ezt azzal szemléltettem nekik, hogy ujjlenyomatot készítettünk. Tulajdonképpen rabosítottam a gyerkőcöket (mit ne mondjak, van egy két tényleg rosszcsont…).

Készítettem egy nyomdapárnát. Ami kell: egy fém cukorkás doboz (igazából a lényeg, hogy zárható legyen); fekete festék; ey darab filcanyag; nedves törlőkendő.

Elkészítés: pár csepp festéket nyomtam a dobozka aljába, ráhelyeztem a méretre vágott filcdarabot, majd két réteg szintén méretre vágott törlőkendőt. Ez utóbbi biztosítja, hogy ne száradjon ki a festék olyan hamar, illetve pont annyi nedvességet biztosít a festéknek, amitől az tökéletes ujjlenyomatot tud majd adni.

A gyerekek kaptak egy feladatlapot, amin a kijelölt helyre odanyomhatták az ujjlenyomatukat.

Végül egy kis segítséggel le kellett rajzolniuk önmagukat.

Isten munkatársai vagyunk

Oviban nagyon csípem, hogy bármilyen kérdést teszek fel nekik, csípőből rávágják, hogy JÉÉÉZÚÚÚS! Teljesen mindegy, hogy miről van szó és mivel kapcsolatos volt a kérdés. Persze, ha konkrétan azt a választ várom, hogy Jézus, akkor tutira az a válasz, hogy ISTEEEN! 😛 Sőt, van egy kislány, akinek mindenre az a válasza, hogy „a télapóóó!” (legalább Mikulást mondana…)

A teremtés tanulásakor is van egy valami, amit biztos bemondanak arra a kérdésre, hogy mit köszönhetünk a Mennyei Atyának: „A HÁZAKAT!!!!” Na, gondoltam, akkor körbejárjuk ezt a kérdést is, ha már a tankönyv úgyis hozza és a gyerekeknek is ez a becsípődésük. 🙂

Először megnéztük, hogy az Isten által teremtett dolgokból az ember mit képes készíteni. Ilyenkor általában ha az egyik gyerkőcnek van egy ötlete arra, hogy a fából pl. gitár is készíthető, elindul egy lavina: és az összes létező hangszert felsorolják. Csellótól kezdve zongorán át a pásztorfuvoláig (!) minden volt. És persze rajzoljam!

A tankönyv azt javasolja, hogy só-liszt gyurmázzunk. Erre viszont 25 ovissal nem vállalkoznék. Főleg úgy, hogy – mivel sokan vagyunk és egy tornaszobában hittanozunk – a földön kell dolgozni, és így is mindig sopánkodik a vezetőhelyettes óvónéni, hogy beletapossuk a krétát a parkettába. Meg 25 gyerekre gyurmát gyártani… Isten ments!

Építettünk. Vastag kartonból csíkokat szeleteltem, illetve készítettem egy feladatlapot egy ház sziluettjével.

A gyerekek „felépítették” a házat, majd rajzaikkal kiegészítették.

Az egyik kisfiú jelzőlámpát rajzolt a ház mellé. Megörültem, hogy na! Ő megértette, hogy olyan dolgokat rajzoljon még a ház mellé, amiket szintén az ember készített. Amikor befejezte, odajött hozzám, hogy én rárajzolhassam az óvodai jelét. Kérdeztem, mi a jele. „Jelzőlámpa.” Ohh…hát akkor ezért a rajz… 😛

Ennek ellenére elég korrekt kis jelzőlámpa lett 🙂

A teremtés

Idén már két ovis csoportban tanítok, hála Istennek! 🙂

Az egyikben a teremtést vettük. Egy nagy csomagolópapírra elkezdtem felrajzolni, hogy miket teremtett a Mennyei Atya, mit köszönhetünk Neki. Egy idő után már ők mondták, mi mindent rajzoljak még fel. Amikor egy fát kezdtem el felvázolni, az egyik kislány szemrehányóan megszólalt: „Nem így kell fát rajzolni, már bocsánat!” Magamban nevetve, nekik megjátszott megszeppenéssel kértem elnézést: „Ne haragudjatok, én csak így tudok fát rajzolni!” A többi kicsi viszont bátorítóan mondta: „Ez nagyon jó! Éppen megfelel!” Huhh, szerencse…:-D

A kézművesre még itthon emberalakokat vágtam ki a vágógéppel. Férfi és nőalakot. Igaz, a női alaknak szoknyája van, de gondoltam, egy kisgyereknek így egyértelműbb, melyik a fiú és melyik a lány.

Minden gyerek kapott egy emberpárt, amit felragasztottak egy lapra. Utána köréjük rajzolhatták a teremtett világot.

Valahogy mindig van, akinek épp semmihez sincs kedve. Egy jó könyv általában segít ilyenkor 🙂

Szentlelkes elmaradásaim

A Pünkösd környéke mindig olyan sűrű, hogy egyszerűen nincs erőm időben feltenni a pünkösdi kézműveseket (tavaly se sikerült, idén se, és valószínűleg, jövőre se fog…). Úgyhogy ismét utólag mutatom, miket alkottunk a gyerekekkel.

A legkisebbek (ovisok) csoportjával készült kézművesről a fotók egyszerűen elvesztek, így azt csak így szóban (írásban): piros, narancs- és citromsárga krepp-papírt kb. 2 cm széles, hosszú csíkokra vágunk, és ezeket a lángnyelv-szerű szalagokat egy pálcikára vagy fa spatulára (mi kis fa evőkanálra) ragasztjuk. Kész is! A levegőben integetve ez a szalagos pálca tényleg úgy néz ki, mint a tűz, amit a szél kavar.

Az 1-2. osztályos csoporttal egészen a konyháig merészkedtünk: megbeszéltük, hogy a bennünk lévő jó tulajdonságokat, amiről megismerik, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, a Szentlélek érleli bennünk, mint ahogy a napfény a gyümölcsöket. Nem vettük végig ugyan a Szentlélek 12 gyümölcsét, csak magát a tényt, hogy Ő segít nekünk gyümölcsöző keresztény életet élnünk. Ezért mentünk a konyhába, hogy gyümölcs-nyársakat készítsünk.

Mindenki kapott egy bambusznyársat, amire én előre egy fehér galamb sziluettjét ragasztottam, dekorgumiból. A gyerekek felszeletelték a gyümölcsöket, majd nagy ricsajozás közepette a nyársra húzták. Volt, aki rögtön meg is ette, de volt, aki még napokig őrizgette otthon a hűtőben 🙂 Minden esetre több kiló gyümölcsöt pusztítottunk el másodpercek alatt.

Az eper tényleg olyan, mint egy lángnyelv, nem? 🙂

A nagyobbakkal a NAGY SZÍNES BARKÁCSKÖNYV GYEREKEKNEK 2. című kézműves könyvből készítettük el az alábbi madarat:

Igaz, hogy ők sirálynak nevezik, de jó lesz ez fehér galambnak is, a mi esetünkben Szentléleknek. A gyerekek kérésére az udvaron tartottuk a hittanórát, így kerültek végül a galambok a fa tetejére.

A legnagyobbakkal egy roppant egyszerű origamit készítettünk.

Nem kell hozzá más, mint egy fehér, kerek tortacsipke és egy olló. A hajtogatás menete ITT található. Tényleg egyszerűbb, mint első ránézésre gondolnánk, a szépségét és légiességét pedig a csipke adja.

Végül pedig itt a harmadik plakát, a bérmálkozók nevével:

Krepp-papír kereszt

Az oviban egy klasszikus, nagyjából minden témához felhasználható kézművessel dolgoztuk fel Jézus kereszthalálát: krepp-papír galacsinokat ragasztottunk. Mindenki kapott egy lapot, rajta egy kereszt sziluettjével.

Mindig van valaki, aki ott felejti a hittanra kijelölt teremben a munkáját…általában ezeket a kóbor példányokat fotózom le, mint kész alkotást.

A legszebb rajzok

A gyermekrajzelemzés kicsit olyan, mint amikor irodalomórán előveszünk egy verset, és elkezdjük kivesézni: „Mire gondolhatott a költő, amikor ezt meg azt írta”. Valószínűleg semmi extrára nem gondolt, ahogy a gyerkőc sem, amikor megalkotta a néhány kriksz-krakszból álló művét. Persze sok mindenre lehet következtetni egy gyermekrajzból, ezt nem vitatom, de néha már túlságos belemagyarázásnak érzek ezt azt. Én nagyon szeretem önmagában a rajzot nézni, és inkább felpezsdíti a lelkemet amikor látom az esetlen kis figurákat vagy azt, ahogy egy nagy irka-firkára azt mondja a kicsi: „Ez anya!”

Tegnap rajzoltattam az oviban. Nem kutatást végzek, csak most ez tűnt a legegyszerűbbnek így a hosszú szünet után. Ismét vittem egy nagy csomagolópapírt, amit a földön körbeültünk, és én – folyamatosan kommentálva – rajzoltam a történetet. Majd mindenki kapott egy lapot, amire én szöveget és keretet fénymásoltam. Így ha a rajzon nagyon nem is látszódik, hogy mi akar lenni, egy kívülálló is sejteni fogja, hogy ezek a napkeleti bölcsek – akarnak lenni 🙂

Csodajópofa rajzok születtek! Szívmelengetően aranyos figurákkal, csillaggal, nappal – egyik fiúcska az egyetlen általa ismert betűegyüttest is ráírta az egyik király ládájára: TNT. Hmmm… meglehetősen érdekes ajándék a kis Jézusnak… 😛

UPDATE!!! Csak hogy ne a levegőben lógjon, itt az „ÉLŐTÁBLA” módszer (ami az én esetemben élő csomagolópapír lett, tábla híján :-P)

ÉLŐTÁBLA (c)

Karácsonyra készülve

Múlt héten az ovisokkal egy nagyon egyszerű, de mégis bájos képet készítettünk, már Jézus születésének jegyében. Sok szempontot figyelembe kell vennem, amikor az oviba készülök.

Először is: sosem tudom pontosan, mennyi gyerkőc lesz. Amikor átvettem ezt a kis csoportot, a jelentkezési listán 19 név szerepelt, de ennyien még sose voltak. Vannak, akik bár feliratkoztak, de sosem jöttek még, és olyanok is vannak, akik nem iratkoztak föl, de egyszer-egyszer eljönnek. Könnyen megoldható, hiszen ovin belül maradunk, viszont így sosem tudom pontosan, hányan leszünk. A rendszeresen járó gyerekek száma kb. 9-10 fő, de mindig akad 2-3 manó, akik „hozzánk csapódik”, mert éppen olyan kedve van. Legutóbb például 15-en voltunk.

Másodszor: mindent alaposan elő kell készíteni még itthon, hiszen ott az oviban tulajdonképpen csak egy külön termet kapok, és az egyetlen dolog, amiben bízhatok, az a saját táskám. Nincs tehát az a biztonságérzet, mint mondjuk a plébánián, hogy ha mondjuk nincs elég papír vagy filc, legfeljebb kiveszem a szekrényből. Fagyis és sajtos dobozokba szétszortírozom tehát az eszközöket, és egy jókora táskában viszem magammal.

Harmadszor: számítani kell a gyerekek különböző képességeire. A csoporton belül vannak egész kicsi 4 évesek, és vannak iskola előtt álló 6 évesek is. Így van, aki már magától is simán megoldja a feladatot szinte segítség nélkül, másoknak viszont még mindenben segíteni kell, beleértve a ragasztó kupakjának levételét és mondjuk egy arc megrajzolását. Egy hónap után viszont kezdek ráérezni, hogy milyen feladatok valók nekik 🙂 A legjobb, amikor a végén megkérdezik: „Ezt haza lehet vinni?” S amikor azt mondom, hogy igen, persze, akkor mindig hihetetlen boldogak, és elkezdik sorolni, kinek fogják megmutatni az alkotásukat.

Na, de most lássuk, mit műveltünk legutóbb! Csupa olyan alapanyagokat használtam fel, amiket éppen megtaláltam itthon. Ami kellett hozzá:

Sárga transzparenspapír, még a Márton napi lámpásokból maradt. Ledaráltam iratmegsemmisítővel, így kaptam ezt a széna-szerű kupacot.

Egy kartondobozból készült el a jászol: az egyik réteget lehúztam, hogy egy kicsit rusztikusabb, „fásabb” textúrát kapjak.

Mikulásra mikulás-zsákot varrtam, ahhoz vettem egy turkálóban ezt az alpaka-sálat. Pont annyi maradt, hogy elég legyen a hittanra a kis Jézus bepólyálásához. Jó puha és kellemes tapintású.

Halvány, „testszínű” kartonból kis korongokat vágtam ki, ebből lett a kis Jézus arca.

Színes papírból mintalyukasztóval csillagokat gyártottam. Ezekből a részletekből, illetve egy kék nyomtatópapírból állt össze a kép.

Ezzel a kézművessel búcsúztam el tőlük erre az évre, majd jövőre találkozom velük legközelebb 🙂