Szent Erzsébet köténye

Bár Erzsébet napja már elmúlt, én mégis most teszem közzé ezt a kézműves ötletet. Egyrészt, mert most lettem vele kész. Másrészt, a mi templomunk holnap tartja a búcsút, így nekünk holnap lesz ez igazán aktuális. Ugyanis a búcsúi szentmise sem maradhat kézműves nélkül, sőt, ilyenkor vannak csak igazán!

Eddig minden évben görcsösen próbáltam a rózsa témára ráhúzni a kézművest. Tény, hogy ennél bonyolultabb növényt nehezen találhatott volna ki Szent Erzsébet. Igazán mondhatta volna azt, hogy margarétákat, vagy tulipánokat visz – mivel a legenda szerint télen történt ez a csoda, kábé bármelyik virág megjelenése a kötényében legalább akkora meglepetést okozott volna, de hát…kétségtelen, hogy a rózsa a legfejedelmibb, csak kézműves szempontjából totál rémálom. Nem egyszerű, na! Főleg nem a kicsi gyerekkezeknek, mert én még csak-csak elbigyózom vele, de az ovisok…na mindegy. Szóval lényeg a lényeg, hogy idén nem rózsát gyártunk, legalábbis nem ezen lesz a hangsúly.

hid-tan_erzsebet2015

Szent Erzsébet köténye PDF

Elkészítése nagyon egyszerű, és a dokumentumban meg is találjátok a leírást. Igazából csak színezni, vágni és ragasztani kell. A különlegessége maga a kötény, amit eredetileg fehér papírpohárból terveztem, de közben találtam ezt a szuper, ún. “snack pohár” nevű dolgot, és úgy gondoltam, ez még jobban hasonlít egy kötényre. Egy szó, mint száz, beszereztem ezeket a snack-es poharakat, és a célnak tökéletesen megfelel. Még lehet, hogy Mikulásra is felhasználom, annyira adja magát ez a forma! 😉 Vettem még sós krékert is, amivel majd megtölthetik a kötényt.

“Én felüdítlek titeket!”

Huhhh! Ezer éve nem jártam erre! Hát igen: a nyár sajnos ezzel jár, hiszen nincsenek hittanórák, és a vasárnapi kézműveseken is csak hébe-hóba alkotunk valamit. Majd a hittanos tábor után talán több “mutogatni valóm” lesz, hiszen arra is gőzerővel készülünk…csak azok a dolgok egyelőre titkosak 😉 Addig is jöjjön egy igazán üdítő kis kézműves!

Ezt az ötletet ITT leltem. Nagyon tetszett, és szépen elraktároztam magamnak. Aztán a hét elején elolvastam a következő vasárnapi evangéliumot, amiben ez az ige szerepel: “Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Hah!-gondoltam-ide kell a papírlimonádé! Hiszen mi üdíti fel testünket jobban a nyári melegben, mint egy jó hűs limonádé!!! A lelkünket pedig, természetesen, Jézus! Ezt a kettőt kombináltam össze.

20140705_115327

 

Ez a pohár A/5-ös méretű papírból készült, mert ebben mutat jól az a fajta (teljesen átlagos) szívószál, ami nekem van. A citromkarikák alapja egyszínű karton, a cikkek benne mintás papírból készültek.

20140705_115431 20140705_115347

 

A jégkockák egy nagyon speciális eszközzel készültek 😉

20140705_115658

 

Ez egy üdítős palack kupakja, ráragasztva egy négyzet alakúra vágott dekorgumi. Fehér festékbe tunkolva tökéletes jégkockákat lehet vele nyomdázni.

20140705_115413 20140705_115405

 

A pohár tetejére írtam rá az idézetet. A szívószálat fel lehet ragasztani sima iskolai folyékony ragasztóval, ez esetben azonban kis türelem kell a száradáshoz. De megoldható pillanatragasztóval vagy ragasztópisztollyal is.

Jó hűsölést! B-)

Gedeon győzelme

Mostanában kicsit túlságosan is az ovis témák kerültek előtérbe, pedig a nagyobbacskák is megvannak még! A 3. osztályban természetesen most a 10 parancsolatot vesszük, hiszen tanév végén elsőáldozás lesz – velük lapbookot készítünk, majd ha teljesen kész lesz, egyikőjükét elkérem fotómodellnek.

A nagyobbakkal folytattuk az Ószövetség történeteit. Lezártuk a pusztai vándorlást, és a bírák korát kezdtük el. Gedeon most éppen kapóra is jön, hiszen a böjt, önmegtartóztatás témát szépen fel lehet vezetni a 300 “szürcsölő” katona történetével.

Kézművesre fehér papírpoharakat kotortam elő az egyik szekrény aljából, és saját rajzokat készítettem (amit sajna sikerült nem túl jól megörökíteni az alábbi fotókon).

IMGP3708 IMGP3709

 

Mivel ezek rendes, ivásra használható poharak (vendéglátós boltban vettem), a végén mindenki kaphatott bele ásványvizet.

Jégbe fagyva

Hirtelen ránk szakadt a nagy tél és hideg meg hó meg fagy, s mivel volt kéznél fehér papírpohár és sok fehér dekorgumi, szinte adva volt a kézműves:

IMG_6987 (Másolás) IMG_6991 (Másolás)

 

Személyes kedvencem a borostás medve 😀

A prototípus az alsó képen balra látható (ő az én példányom): ki kell vágni egy fejformát, egy kisebb kört a pofának, valamint két kart. Saslik a pecabot, rajta cérna, a végén egy halacska. A többi variációt már a gyerekek kreálták maguktól: vödröt, masnit, kötényt gyártottak a mackóknak.

IMG_6938 (Másolás) IMG_6939 (Másolás)

 

Az ötlethez ITT találtam az inspirációt.

Hal a tortán

Olyan még nem volt, hogy csak úgy, ripsz-ropsz, minden nehézség vagy fejtörés nélkül elkészültem volna egy kézművessel (illetve annak előkészítésével).

A mai evangéliumban arról hallhattunk, hogy Péter kimegy halászni, s vele tartanak a többiek is, de nem fognak egy árva halacskát sem. Majd megjelenik a feltámadott Krisztus, az Ő szavára ismét kivetik a hálót, majd tömérdek halat vonszolnak partra. Nah, gondoltam, itt az ideje valami halas kézművesnek. Mondanom sem kell, hogy nem sok jó ötletet találtam, és most én se kaptam ihletet. Egy aranyos kis halat azonban kifogtam, ITT.

Gondoltam, még jó dolgom is van, hiszen az IKEÁban már vettem egyszínű, felirat nélküli papírpoharakat, ehhez pont jó lesz megint bevásárolni. Elbaktattam hát az említett áruházba, ahol közölték velem, hogy nincs, majd kedden nézzek vissza, addigra biztos érkezik új szállítmány. Hoppá.

Nem baj, gondoltam, hát akkor nem színes lesz, hanem fehér. Van a közelünkben egy vendéglátós bolt, ott lehet sima fehér papírpoharat kapni. Kitaláljátok? Pont most nincs, de van bordó és feliratos. Hát ez nem tréfa, péntek van és még nincs alapanyagom a vasárnapi Közösségi Délelőttre! Vettem a feliratosból. Jobb, mint a semmi!

Ami tehát szükséges:

  • papírpohár, ha lehet, felirat nélküli, 2 db
  • miltonkapocs, 2 db
  • rezgő szem, 2 db
  • csillámos öntapadós fólia és/vagy színes papír
  • olló
  • ragasztó

Ht_halacska001

 

(a fenti példányt egy apuka készítette, míg ovis lánya az udvaron játszott. Egy idő után a kislány bejött a terembe egy kis sütiért, és nyilván azért, hogy megnézze, apa hogy halad, mert odaállt apukája mellé és megkérdezte: “Na mi a helyzet?” :-))

Ht_halacska003

  1. Az egyik pohár fehér peremét vágjuk le, kicsik nyomjuk össze a száját, hogy le tudjuk ívesre vágni. Ez lesz a farok.
  2. Ollóval vagy lyukasztóval készítsünk lyukakat a farokrész két oldalára, a pohár aljához a lehető legközelebb. A másik poharat is lyukasszuk ki, azt pedig a szájához közel.
  3. Milton kapoccsal illesszük össze a farkincát a testtel. A hal maga tulajdonképpen kész, már csak díszíteni kell.
  4. Vágjunk neki uszonyokat, a pohár aljára pedig rajzolhatunk szájat (és nagy fogakat, ha cápát szeretnénk, bár kétlem, hogy a Tibériásban úszkáltak ilyen fenevadak…persze a fiúk mind brutális fogakkal látták el az uszonyos állatkákat)
  5. Öntapadós fóliából alakíthatjuk a pikkelyeket.
  6. Ragasszunk neki szemeket papírból vagy készen kapható rezgő szemekből.

Ht_halacska004

Ami pedig a tortát és a rajta lévő halat illeti…Akik tízkörömmel küzdenek az ételszínezék és a gumicokor ellen, most csukják be a szemüket.

Ht_halacska002

 

 

Egy lapos tepsiben kisütöttem egy adag muffintésztát, amit kék ételfestékkel vadítottam meg. A tojásnak csak a fehérjét használtam, hogy ne nagyon befolyásolja a festéket, de még így is elég zöldes lett az árnyalata. Nagy pogácsaszaggatóval kiszaggattam a már megsült, kihűlt tésztát. Porcukorból és citromléből sűrű cukormázat kevertem, ezzel ragasztottam rá a gumicápákat a kék tésztakorongra. Nem ajánlom mindennapos fogyasztásra, de egyszer belefér 🙂

Krisztus, a mindenség királya

A mai Közösségi Délelőtt elég “királyra” sikeredett 😉

Legutóbb az IKEÁ-ban bóklászva papírpoharakat fedeztem fel. Ez azért annyira korszakalkotó felfedezés, mert a papírpohár, mint olyan, már egy ideje piszkálta a fantáziámat, hogy mégis mit lehetne ebből kihozni…A kezembe került papírpoharak azonban mind valamilyen reklámot hordoztak. S bár le lehetne festeni őket, nem vagyok a festős kézművesek híve. Mert azt már tudom, hogy a sok kisgyerek, a szűk hittanterem és a festék nem jó kombináció, főleg vasárnap, amikor többnyire “ünneplős”, de legalábbis csinos ruhában jönnek. Szóval próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket. A “tegezős áruház” papírpoharai azonban egyszínűek és feliratmentesek. Már csak egy bajom volt: én eredetileg Szent Miklóst terveztem ebből (persze nem mára!), piros poharat azonban nem lehetett kapni. Vagy zöld, vagy kék. Esetleg még ezüst hópihemintás. Így aztán erről az ötletről lemondtam, helyette jött azonban egy király gondolat: Krisztus király lesz a kék pohárból!

Jött a következő harci helyzet: a csillámos dekorgumi. Tudtommal ez újdonságnak számít kis hazánkban, én legalábbis még nem találkoztam vele korábban, de most rögtön beugrott nekem, hogy ez koronának kiváló lesz. Arany színűt szerettem volna – de olyan nincs. Van viszont lila, zöld, kék és piros. Nem értem amúgy a logikát, hogy arany és ezüst miért nincs (a közelemben lévő hobby boltokban legalábbis nem volt), de hát mindegy, nem kell nekem mindent értenem. Így lett lila és zöld korona. Kingus ugyan hiányolta a rózsaszínt, de végül kiegyezett a lilában 😀

Aztán előkerültek a strasszkövek is, mert az egy királyról nem hiányozhat, meg amúgy a gyerekek is szeretik.

A király Közösségi Délelőtthöz persze király süti is dukált, linzertésztából, Franciadrazséval.

Gréti baba pedig vágyakozóan figyelte, a nagyok hogyan ping-pongoznak az udvaron. Mert amíg nincs térdig érő hó, addig a ping-pong asztal előkerül 😛