Címke: Photo a day

Áprilisban ismét belevágtam ebbe a nap fotója dologba. Nem sikerült minden naphoz, de azért igyekeztem 🙂

1. Valami lila – az ajtónkat díszítő nagyböjti koszorúból egy eléggé lila részlet.

2. A kezemben – Útravaló kávés termosz. Ha nincs idő itthon meginni a kávét, ebben a frankó kis termoszban viszem magammal.

3. Formák – Hát ezek nem igazán szabvány formák. Előre körbevágott színezők hittanra. Mutattam ezt már itt a blogon??? Talán nem is! Na majd egyszer. Ovisoknak készült.

5. Nem az enyém – Krémes. Anyukámé. Az enyém már ekkor valahol az emésztőrendszeremben figyelt 😛

6. A tavasz íze – Ez inkább vizuális íz, ha lehet élnem ezzel a képzavarral. Egy pitypang a budaörsi reptérről. Szép idő volt aznap, igazi tavasz.

8. Hobby – Igazság szerint nehéz volt választani, mert minden, amit ragasztani, varrni, vágni, színezni lehet, az nekem hobbi. Mostanában a scrapbookkal próbálkozom. Még elég kezdő vagyok, viszont szöszmötölésre jó.

9. Sötét – Mi más, mint kávé? Igazából a kávét majdnem minden napi témához le tudnám fotózni. Lehet, hogy igaza van tesómnak, és függő vagyok???

10. A nap kedvenc része – Aznap az evés volt, vagy inkább az, amit ettem: kínai kaja. Nagyon szeretem!

11. Három valami – Hármat kellett egyfajta valamiből fotózni. Bár olivabogyóból három nem elég, viszont jól néztek ki.

12. Bal felől – Kirándulni voltunk aznap, a bal és jobb felemen főleg ilyen sziklák voltak. Rám-szakadék. Szuper kis nap volt!!! 🙂

14. Koszos – Április azért is volt jó, mert nagyon sok arcát mutatta meg az égbolt. Nagyon szeretem a szép felhőket. Ez nem volt annyira szép, inkább piszkos-szürke. De alul egy kis csíkban ragyogó kék volt az ég!

15. Ezt olvasom – Ehhez nem készült fotó, de azért leírom: Nagyböjti fogadalmam az volt, hogy többet olvasom a Szentírást és nem csak azért, mert a tanításhoz kell, hanem “csak úgy”. Bizony, hitoktató létemre igen ritkám olvasom “csak úgy” a Szentírást…Pedig milyen jó! 🙂

16. Az én bűnöm – A kép magáért beszél. Bár nem mindet én ettem meg, de egyszerűen nem lehetett leállni vele! Likőrös csokitojás…Awww…

18. Jó – Angolul a Nagypéntek Good Friday, ezért kellett valami “good”, azaz jó dolgot fotózni. Elég jó volt, hogy sikerült ezt a töviskorona kenyeret elkészíteni, és hogy a gyerekek mennyire odavoltak tőle. És jó volt az is, hogy nem esett az eső, így a szabadban járhattuk a keresztutat.

19. Pénz – Érdekes témaválasztás Nagyszombatra, nem is aznap készült a fotó. A kis pénztárcám és szerény tartalma.

20. Tojás – Matyótojás, Mezőkövesdről. Félig matyó vagyok ugyanis. Allergiás is vagyok arra, amikor összekeverik a matyó és a kalocsai hímzést! EZ itt matyó.

22. Négy dolog – A plébániai kulcsokat őrzik ezek a kulcstartók. A Szentatyás Madridból van, az Ifjúsági Világtalálkozón vettem. A térfonott cica az én alkotásom. Kicsit már nyomi. Egy Városmissziós kulcstartó, valamint egy Szűzanyás, amit Medjugorje-ból kaptam.

23. Bejárat – A bejárati ajtó. Benne a lakáskulcsom, egy Mária Rádiós kulcstartóval.

24. Egy kis szín (hogy lehetne lefordítani rendesen azt, hogy “a pop of colour”?) – Plébánia udvaron nő ez a szépség. Jó élénk, vidám szín!

27. A lábaim alatt – Egy parkban készült. Szebb, mintha a betont fotóztam volna a talpam alatt. Ez is egy szép nap volt, szenttéavatással, sétával, fagyival.

28. Kaotikus – A ruhás szekrényem már elég kaotikus volt, úgyhogy rendbe raktam. Ez még a rendrakás előtt, szétválogatva.

29. Kontraszt – Volt egy fehér szoknyám, meg maradék kékfestő (szerű) textilem. Újraszabtam, lett egy új szoknyám.

 

És itt vannak a májusi témák! Hátha ezt is végigcsinálom….

Úgy látszik, ez a minden nap fotózzunk egy adott témában dolog nekem nem megy…Nemhogy a legtöbb fotót nem aznap készítettem, amikor a téma adott volt, de volt, hogy egyáltalán semmilyen fotót nem sikerült összehozni. Szokás szerint az elején nagyon lelkes voltam, aztán valahol a felénél elfogyott ez a dolog. A februárt már el se kezdtem…de talán egyszer még újrakezdem 🙂

Azért megmutatom, miket sikerült megörökíteni. Az első 5 napot már mutattam.

6. Minden nap megtörténik – vagy megtörténhetne
Ez nálam a kávézás. Minden reggelemet ezzel kezdem, és karácsony környékén ezt igazán úri módra tehettem, ugyanis kaptam ajándékba egy csomag Starbuck’s kávét. És még tejszínhab is volt, sőt, barna cukor is.

 

7. Fejjel lefelé
Egész nap azon agyaltam, mit lehetne ehhez fotózni. Aztán ovis hittanon szokás szerint az egyik gyerkőc 3 percet szánt a kézművesre. Kezébe nyomtam egy verses könyvet, addig, amíg a többiek dolgoznak, ő ellesz vele. Egyszer csak hallom, ahogy nevetve mondja egyik társának: “Nézd, ez az ember fejjel lefelé van!” Ez lett a nap fotója.

 

8. Szerencseszám
Nem igazán foglalkoztat ez a szerencseszám dolog, de ha már mondani kell egyet, akkor az a 8. Már az önmagában vicces, hogy ez a 8. nap témája volt. Itt pedig vendégségben voltam. Nem pont aznap, pár nappal később, de a házszám megihletett.

 

9. Természet(es)
Az első, amire gondoltam, hogy lefotózom a református iskola kémia-biosz szertárában ezt a szemléltető babát. Ugyanis ott, a szertárban tartom a katolikus gyerekeknek a hittant, gumibelek-agyak és kémcsövek között. Ez a terem szabad ugyanis. Az természetes, hogy egy ember így néz ki belülről.

 

Az viszont nem, hogy januárban kibújnak a krókuszok a balkonládánkban.

 

10. Ember alkotta
Nagy szerelmese vagyok a gótikának, illetve a neogótikának. Szerintem csodálatos! Önmagában az, hogy az ember képes a művészetekre, már egy csoda.

 

11. Lenézni
Honnan is nézhetnék le, mint a fejemből a lábamra 😀 Iszonyat kreatív fotó:

 

12. Színes
Sok-sok szívószál, az egyik kézműveshez kellett.

 

13. Megnevettet
Ezen a napon az egyik ovisom elkérte a fényképezőgépemet, had fotózzon párat. Készültek is a képek, ez pl. az ő munkája, amit megörökített. Jót nevettem rajta, mert nagyon édi volt, ahogy bűvészkedett a géppel 🙂

 

14. Három dolog
Ez a három doboz minden ovis hittanra jön velem: zsírkréta, gyertya, ragasztók.

 

15. Fekete-fehér
Őszintén mondom, nem szeretek bábozni. Voltak már próbálkozásaim arra, hogy kicsiknek bábozzak, de nekem ez nagyon nem megy. Pedig van két ilyen kis édes báránykám. Bábok mindketten. És fekete-fehér.

 

16. Nap
Eskü, egész héten nem sütött a nap, csak ezen a napon!

 

17. Apró
Ezt a hógömböt egy kirakatban láttam. Kábé akkora a gömb maga, mint egy ping-pong labda. Mellette meg egy kézilabda-méretű óriás hógömb volt.

 

Ezek pedig a filozófia jegyzeteim. Hogy mi köze ennek a “kicsi” témához? Mert hihetetlenül kicsi esélyem volt ebből a tárgyból átmenni. De sikerült! Várakozáson felüli eredmény született, de ezt csak és kizárólag a Szentléleknek tulajdonítom.

 

18. Boldog hely
Én inkább kedvenc helyet fotóztam, bár a kedvenc helyén talán boldog is az ember valamennyire. Ez egy papírbolt, de akármelyik hobby vagy papírboltot fotózhattam volna. Ha választhatnék, milyen üzletet vezessek, akkor az biztos egy papír-írószer bolt lenne!

 

20. Tennivalók listája
(A 19-es a “Reggeli” lett volna, de elfelejtettem lefotózni. Na sebaj. Nem ez lesz az utolsó, amit kihagytam)

Szeretek listát írni, szerintem tipikus listázó vagyok. Utazás előtt mindig összeírom a becsomagolandókat, aztán összehordom őket egy kupacba, mint valami hangya. Órára készülve azonban nem írom le, csak tényleg mindent igyekszem egy helyre tenni, hogy otthon ne felejtsem.

 

21. Kék
Ezen a napon vettük az átkelést a Vörös-tengeren. Kék papírok és krepp mindenhol.

 

24. Az én helyem
Az én helyem ezen a napon a varrógép mellett volt. Szeretek varrni, csak ritkán jut rá időm.

 

25. A tél íze
Ez a fotó ismét csalás, mert nem aznap készült, hanem 2 nappal később. Előtte ugyanis nemhogy hó, de igazán hideg sem volt. A forró kávé nem hiányozhat, persze 🙂

 

26. Vicces dolog
Interneten láttam ezt az ötletet: a szabóollóra annyi kis mágneskorongot tettem, ami a varrásráhagyáshoz elég. Így könnyű tartani a távolságot.

 

27. Vettem
Mivel még hosszú volt a délután, kiszaladtam a plébániáról egy kis éjjel-nappaliba, és vettem 1 tasak Nescafét. Aznap ez volt az összes vásárlásom.

 

És itt elfogyott az ihlet, a többi naphoz már nem készült fotó. Ennyi tellett tőlem 🙂

Gimis koromban egy röpke évig jártam fotószakkörre. De olyan rendes igazi hagyományos fotószakkörre, ahol papírra hívtunk elő fekete-fehér képeket, sötétkamrában, piros fénynél, vegyszerekkel…Még mindig van valahol egy csomag fotópapír, amire elő lehetett hívni a képeket. Persze már biztos nem működnének, hiszen fény érte őket. A fotószakkör lezárásaként egy portfóliót kellett készíteni. Fotózgattam is szorgalmasan, majd előhívattam a képeket, mire a tanár azt mondta, hogy mindenféle koncepció nélkül fotózom, mint egy kínai turista. Nekem ennyi elég is volt. Nem készítettem el a portfóliót, és nem is vettem részt a kiállításon.

Viszont fotózni szeretek. Olyannyira, hogy pár éve kaptam egy kis digitális gépet, ami elfér a zsebben, mindig nálam lehet és mindig megörökíthetem vele azt, amit éppen fontosnak tartok. Nem művészkedem, csak fotózom. Mint a turisták 😛

A fotószakkörön még azt is “megtanultam”, hogy a digitális fényképezésben az a rossz, hogy az ember gondolkodás nélkül fotózgat bele a nagyvilágba, egy dologról 10 képet is csinál ész nélkül, pedig ahj, régen, a filmtekercses időkben kétszer is meggondoltuk, mire lőjük el azt a 24 kockát.

Persze, ez valahol igaz, mert az én gyerekkoromban is filmtekercses gépek voltak, de nem is mertem vele fotózni. Mert mi van, ha elfogy a film idő előtt? Ami viszont hiányzik, az a fényképek előhívása: beadni a fotóshoz a filmet, és várni, majd izgalommal kézhez venni a borítékot, és együtt végignézegetni…EZ nagyon hiányzik, és csak akkor döbbentem rá, amikor nemrég előhívattam néhány digitális képet a Rossmannban. Nagyon jó volt leülni, és KÉZBE VENNI a fotókat!

A felesleges fotók készítése egyébként egy – már jó ideje működő – kezdeményezés miatt jutott eszembe. Ez a NAP FOTÓJA.  A blog írója minden hónapra feltölt egy listát, ami a napi fotótémákat tartalmazza. Minden nap készíteni kell egy fotót az adott szó alapján.

Egykori fotószakkörös tanárom ettől biztos agyvérzést kapna, hiszen alapvetően semmi értelme nincs. Semmi következménye nincs, ez nem verseny. Csak minden napra jut valami apróság, ami ihletet adhat. És úgy döntöttem, hogy most januárban megpróbálom én is: minden nap készítek egy fotót! Ezek kicsit ilyen “ego-blogos” bejegyzések lesznek, de remélem, ennyi önmutogatást megengedtek nekem. Régen írtam naplót, most scrapbookozok meg fotózgatok… 🙂 Hát íme az első adag (az első nap hiányzik, mert másodikán kezdtem el).

2. G, mint… Gömb. Vagy girland. A könyvespolcra van ez a műfenyő girland felrögzítve. Nagyon hangulatos fényt áraszt a karácsonyfával együtt.

3. Az én városom. A főváros. Ami először eszembe jutott ezzel kapcsolatban, az, ami jelenleg abszolút meghatározza Budapest arculatát: az útfelújítások. Boltba menet bele is botlottam egybe (igazából az lett volna a fura, ha nem esik utamba legalább egy ilyen).

 

De aztán este egy másik pillanat is megihletett. A lakóhelyem környéke, hazafelé menet.

4. Egy szó, ami szerint élek. Mondjuk, hogy ez egy mottó, vagy kedvenc idézet. A Szentírásból. Ez az idézet egy időben nagy erőt adott nekem.

 

5. Talált. Bár valamelyik nap találtam egy kis szentírási idézetes cetlit a templom takarítása közben, most mégsem ezt mutatnám meg, hanem egy Szerencsi szaloncukrot. Ezt még a Mikulás “hozta”, és csak keveset vettünk belőle, tényleg csak pár szemet fejenként. Ma viszont találtunk még belőle két darabot, elbújva a többi édesség között…és nagyon jó volt!!! Azért ez mégiscsak Szerencsi…! 😛

 

Egyelőre ennyi, szerintem jó móka lesz! 🙂

Ha csatlakozni akartok, itt az ötlet gazdájának blogja: Fat Mum Slim

Illetve egy magyar blog, ahol magyarul is megtaláljátok a témákat, én itt olvastam először erről a játékról: Sucika blogja

Jó fotózgatást!!! 🙂