Mindig szeretek új technikákat kipróbálni. Úgy igazán egyiknek sem leszek a megszállottja, hanem mindig azt veszem elő, amihez éppen kedvem, hangulatom – és alapanyagom – van.
A quillinget tavaly fedeztem fel, és bár rablásnak éreztem azt az összeget, amit egy csomag quilling-papírért kértek, úgy ítéltem meg, hogy kezdésnek ez is jó lesz. Meg sajnos nem tudok ennyire egyforma széles papírcsíkokat gyártani magamnak. Beszereztem még egy pödrő-eszközt, és azóta tart a “szerelem”. Bár nem készítek minden nap ezzel a technikával képeket, mégis, amikor előveszem, nagyon élvezetes a munka. A papírcsíkok pödrése, tekergetése nem éppen az a változatos tevékenység, engem mégis valamilyen szinten kikapcsol, de legalábbis nem engedi, hogy nagyon másra koncentráljak. Egy mászkálós nap után igazi felüdülés egy ilyet elkészíteni. Kicsit egyszerűbb formában és mintákkal akár gyerekekkel is ki lehet próbálni.
Most egy diakónusszentelés kapcsán szedtem elő ismét a quillinges dobozomat. Egyik kedves ismerősömet a hétvégén szentelték diakónussá, hogy aztán jövőre pap lehessen belőle. Erre az alkalomra készítettem neki ezt a faliképet.
Sajnos a fotó nem igazán adja vissza a színeket, de alapvetően három színt variáltam: fekete, sötétzöld és barna. Minden elemet egyenként kell megpödörni, majd egy picit leragasztani a csík végét, végül formára nyomni. Ha minden eleme kész, egy akkora papír alapra ragasztottam a részeket, amely belehelyezhető egy képkeretbe. Mivel a papírcsík kidomborodik a kép síkjából, üveg nélkül. Nem nehéz, mégis mutatós. Szinte légies formát kapunk.
