silhouette – Oldal 2

Plakát

Plébániánkon megújulóban a Karitasz közösség, ezért megbeszéltük a közösség vezetőjével és Plébános atyával, hogy egy állandó templomi plakáttal kéne felhívni a figyelmet a csoport állandó programjaira. Eredetileg úgy volt, hogy a gyerekekkel együtt készítjük el, de közben eszünkbe jutott, hogy az őszi szünet nagyon kitolná a plakát elkészültének idejét, így végül egyedül láttam hozzá. Ez abból a szempontból nagyon jó volt, hogy így meg tudtam 100%-osan valósítani azt, ami elsőre kialakult a fejemben, amikor a plakátkészítés ötlete felmerült. Mert szinte rögtön jött az ihlet!

Természetesen a Karitasz közösségünk Szent Erzsébet nevét viseli, ezért az ő alakját szerettem volna megjeleníteni a plakáton. A másik, amit rögtön tudtam, hogy a kötényt, melyben a kenyerek rózsává változtak, térben fogom megvalósítani, hogy kiemelkedjen a plakát síkjából.

Ehhez a vágógépemmel “tekerős rózsákat” készítettem.

Egyszerűbb verziót akár vágógép nélkül is készíthetünk: ITT találhatsz képes leírást.

A feliratokat szintén a vágógéppel készítettem…végre! Az elsőáldozáshoz még kinyomtatott betűket kisollóval vagdostam ki…

A kötényt egy nagyon könnyű, tüllszerű anyagmaradékból készítettem el, amelynek nagyon lágy, szép esése van. A rózsákat milton-kapoccsal rögzítettem a tablóra, ami nem ment egyszerűen, meg is sebesültem, folyt a vér meg minden…! Sebtapasz híján…

…jön a papírzsepi és a SÁRGA ragasztószalag. De legalább nem véreztem össze mindent, mert tényleg nagyon vérzett az ujjam.

És íme a végeredmény. A zászlókba a felirat jó öreg betűsablonnal készült. 🙂

Hála levelek

A tanév elején, az első hittanórán általában a nyár a téma. Ilyenkor van egy kis élménybeszámoló, mindenki elmondja, merre járt, mit csinált, mi volt a legnagyobb élmény. Természetesen nem maradhat el, hogy mindezekért hálát adjunk a Mennyei Atyának.

Ehhez készült el egy hálafa, amelyen hálalevelek nőnek. A leveleket a vágógéppel vágtam ki:

Megszerkesztettem a számítógépes programban:

A gép milliméterre pontosan kivágta:

A hittanórán pedig a gyerekek ráírták a levelekre, miért hálásak a nyáron (sajnos a vágógép pengéjét nem állítottam be jól, ezért nem sikerült teljesen hibátlanul a vágás):

Eközben ollóval gyorsan kivágtam egy fa-alakot, erre ragasztottuk fel a leveleket.

Amiért én hálás lehetek, hogy ez a csoport szinte duplájára növekedett tavalyhoz képest! 🙂

Rend a lelke 2.

Azt hiszem, ezt még nem mutattam:

Így festenek a feltáblázott iratpapucsok. A vágógéppel ugyebár készítettem címkéket:

Kétrétegűek, hogy ne kelljen az egészet újracsinálni, ha esetleg cserélni kell benne a feliratot. A papucsok papírból vannak (IKEA), így könnyen kilyukasztottam a “felfüggesztés” helyét, és egyszerűen miltonkapoccsal rögzítettem a kis táblákat.

Most már szép, egységes képet mutatnak, és nem mellesleg tudom, melyik dobozban mi van 🙂 Ja, és még rend van a szekrényben, kész csoda! 😀

Vágod?!

Azt hiszem az elkövetkezendő 5 karácsony és szülinap egyben le lett rendezve, olyan ajándékot kaptam! 🙂 A neve az, hogy vágóplotter. A lényege pedig, hogy úgy működik, mint egy nyomtató: számítógéphez kell kötni, a hozzá való programban megszerkeszteni a szöveget/rajzot, aztán a gép kivágja – legyen szó akármilyen részletes mintáról. Ami nagyszerű benne, hogy a hittanokhoz és a kézművesekhez is remekül fogom tudni alkalmazni, hiszen nagyon sokszor kell sok egyforma dolgot kivágni (oviba pl. rendszeresen kellett előre kivagdosni dolgokat).

A nyári szünetben azonban még nem tudom hittanórás témában bevetni, így ismerőseimet boldogítom egyelőre a géppel készült ajándékokkal 😛

Az első kép egy félig szomorú, félig örömteli alkalomra készült: szomszédaink, egy ifjú házaspár, akik egyébként a plébániai közösségnek is tagjai voltak, visszaköltöznek vidéki otthonukba, mert itt csak ideiglenesen laktak. Ez a szomorú része, hiszen nagyon jó barátságba lettünk, és a templomi közösségnek is szerves részei lettek, és nagyon fognak hiányozni…Ami viszont örömteli, hogy hamarosan bővül a család, és megszületik első kisbabájuk! 🙂 Ezért is készült el ez a kép, melyen egy zsoltárszöveg olvasható:

Az alap fehér színű hullámkarton, erre ragasztottam fel a géppel kivágott szavakat illetve a képet. A másik kép hasonló stílusban készült el. Egykori főiskolai tanáromat holnap diakónussá szentelik, hogy jövőre pappá szentelhessék. Neki a szentelési szertartás egyik mondatát emeltem ki.

Zseniális szerkentyű, alig várom, hogy a hittanórákhoz is használhassam…de addig is: VAKÁCIÓ!!! 😀