Japán legyezők

 Elő a színes ceruzákkal, mert lesz bőven színezni való! 🙂 Szintén krokotak.com ötlet, illetve a sablont onnan szedtem, de a nélkül is elkészíthető, simán színes papírokból vagy más, egyedi rajzokkal.

ht_legyezo1

 

 

Az elkészítés nagyon egyszerű, viszont annál időigényesebb. Egy legyezőhöz ugyanis NÉGYSZER (igen, 4x) kell kinyomtatni a mintát. Ettől lesz ugyanis ilyen szép kerekre nyitható, mert így közel 1m hosszú csíkot fogunk kapni. A négy lapot ki kell színezni, majd a két szélét levágni. Ez azért fontos, hogy egyrészt ne egy lapulevél-méretű legyezőt kapjunk, másrészt a fa spatulának túl kell majd lógni a szélén.

ht_legyezo3 ht_legyezo2

 

Ragasszuk össze a négy lapot, hogy egy ilyen iszonyathosszú csíkot kapjunk. Jöhet a másik melós rész, a legyezőhajtogatás (Leendő második osztályos hölgy felhívta a figyelmemet, hogy ez nem harmonika-hajtogatás, hiszen LEGYEZŐT készítünk. Ez legyező-hajtogatás.)

Ha kész, celluxszal körbe kell tekerni az összehajtogatott állapotban lévő papír egyik (lehetőleg alsó) szélét. Ez lesz a legyezőkör közepe, és a cellux biztosítja, hogy ne essen szét. Ez után jönnek a spatulák (patikában bárki földi halandó beszerezheti, és olcsóbb, mint a hobby-boltokban túlárazott rokona).

Kép forrása
Kép forrása

((Jééé de jó! Most látom, hogy az eredeti ötlet nem is spatulát, hanem szívószálat használ szárnak! De nem baj, spatulával is működött! :-D))

ht_legyezo4

 

Ebben a hőségben nagy sikere volt, több felnőtt kézműveskedett, mint gyerek 🙂

Jézus háza, a templom

Az ovisokkal ma a templomról tanultunk. Bár a “tanulás” szó szerintem még túl erős kifejezés ebben a korban. Inkább csak beszélgettünk, élményeket osztottunk meg, aztán kreatívkodtunk. Az óra nagy részét a kézműves rész tölti ki. Nem csak azért, mert a kisebbek még lassan “szüttyögnek” egy-egy ilyen feladattal, hanem mert közben is beszélgetünk. Nagyon szeretnek csacsogni, és ilyenkor (amikor nem szemtől-szembe mondják, hanem csak úgy mellesleg, a rajzolásban elmerülve), sokkal nyíltabbak. Az alkotás felszabadítja őket. Meg aztán délután 4-5 óra felé már én magam sem vagyok fogékony mindenre, hát még ők, 4-5 évesen. Szóval elbíbelődünk, s közben észrevétlenül Jézus is közénk ül 🙂

A mai alkotófeladatot Pinteresten találtam (ez a Pinterest teljesen beszippantott, rengeteg jó ötletre bukkanok!). A pontos link ITT. Nagyon egyszerű! Csak egy hagyományos formájú boríték, egy dipa keménységű A/4-es lap és annyi spatula kell, ahányan vagyunk a családban. A gyerekek 3-6 éves korig, vegyesen vannak a csoportban, így mindenkinél máshogy mutatkozik meg a kreativitás, de mindegyiknél nagyon bájosan 🙂

Nekünk így sikerült.

Egyik-másik kis pajti olyan izgatott lett a feladattól, csak gyönyörködött és alkotott 🙂 Nagyon szeretem nézni, ahogy az ilyen kicsi, 4-8 éves gyerekek keze alatt hogyan elevenednek meg a dolgok. Gyönyörű dolog, amikor látom, hogy pl. az egyik kicsi csak kriksz-krakszokat rajzol, amiből tényleg semmit nem sejt ki az ember. Aztán pedig nekiáll, és elmeséli, mit próbált ő, a maga módján megvalósítani. És a “firkából” egyszerre napocska, felhő, anya, apa lesz.

 

Spatula karkötők

Mire eljutottam oda, hogy belevágok ebbe a projectbe, olvastam egyaránt jó és rossz tapasztalatokat. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogyha valamiről már olvastam rossz véleményt is, akkor inkább hiszek annak, mint a sok pozitívnak… Ennek ellenére tettem egy próbát, és hál’ Istennek, sikerült megcáfolnom a negatívumokat. Teljes siker lett a spatula-karkötő.

A karkötőket már pár hete elkészítettem, és félretettem. Ez volt az S.O.S. tartalék, hogyha valamiért más ötlet nincs, vagy kudarcba fullad, ezek még ott vannak, és csak filctoll kell hozzá.

Szombaton nagy közösségépítő kirándulásra ment a plébániánk, s adott volt, hogy gyűjtünk majd őszi faleveleket. Több, mint száz ember egy pillanat alatt össze tud szedni egy kézművesre való falevéladagot. Egy dologgal nem számoltunk: hogy konkrétan ŐSZ csak egy hete van, már ami az időjárást illeti. És ebben a nyárias szeptemberben esze ágában sem volt a természetnek alváshoz készülődni – ergo, egy darab őszi színes falevél nem sok, annyit se találtunk. Ott álltunk a természet lágy ölén szombat este 6 órakor, és semmi alapanyag nem volt a kezünkben a másnapi Közösségi Délelőttre…

Ekkor jutott eszembe az ipari mennyiségű karkötővé hajlított spatula, ami egy fagyis dobozban várta a sorsát…

Így készült:

A spatulákat vízbe áztattam. Egy éjszaka minimum kell neki, de ha egy teljes napig áznak, az sem árt.

A megpuhult spatulákat szűk pohárba hajlítottam. A cél, hogy egy akkora kerületű kört kapjunk, ami egy kisgyermek kezére felmegy.

Napos helyen pár óra alatt teljesen megszárad.

Ilyen állapotban várták a lehetőséget, ami tegnap érkezett el. A díszítések rengeteg módja van: festés temperával, vagy csak egyszerűen színezés filctollal; körbetekerhetjük szalaggal, textilcsíkkal vagy fonallal; ragaszthatunk rá műanyag strasszköveket, gyöngyöket, flittereket; felnőttek akár pirogravírozással is díszíthetik.

Mi a filctollakat és a strasszokat választottuk.

Voltak, akik a kettőt kombinálták. Még a fiúk is lelkesen ragasztották a csillogós köveket (született egy BVSC és egy Real Madrid feliratú karkötő is, a csapat színeivel megegyező strasszokkal :-D). Nonó pedig a káplán atya csuklójára készített egy csilli-villi karperecet. Mondtuk is az atyának, hogy ezentúl ezt mindenhol hordania kell 😛

Természetesen a faleveles kézművesről sem mondtunk le, csak elhalasztottuk egy olyan hétvégére, amikor már a természet is felkészült erre a feladatra 😉