Először mutatom a szamárságot. Szóval úgy döntöttem, hogy most elszakadok a táblától és a papír báboktól (egy picit), ezért készítettem egy papír csacsit. Bár azért a jeruzsálemi bevonulásban nem feltétlenül a szamár a főszereplő, de azért elég fontos elem, meg a kicsik úgyis szeretik az állatokat, meg szeretik őket megtapizni is, szóval ez lett belőle.
Már megkaptam, hogy “Janka néni, azért szemet majd rajzolj neki!” 😀
Egy pizzásdobozból készült, a távot méretre vágott papírgurigák tartják benne, és hogy véletlenül se lehessen behorpasztani, újságpapírral (szigorúan keresztény sajtóval) tömtem ki. Az éleit széleit maszkolószalaggal fedtem be, majd akril festékkel befestettem. Feketére, mert a fehér festékem elfogyott… 😛
Barna csomagolópapírból készítettem egy kb 5 méteres csíkot, ami a Jeruzsálembe vezető út volt. A gyerekeket leültettem az út két oldalára, Jézust pedig a szamárra ültettem.
Az egyik gyerek foghatta, ő “vezette” égig Jézust az úton az éneklő gyerekek között.
Ezt szoktuk énekelni, persze egyelőre csak az első versszakkal:
Nem egy ördöngös akkordmenet, így én ukulelén is el tudom játszani, a gyerekek pedig tapsoltak hozzá. Nagyobbakkal (értsd 1-2. osztályban) pálmalevelet gyártottunk, ők azt lengették közben. Utána jutalomként mindenki pengethette kicsit a “pici gitárt” (vagy más helyeken “kukulelének” is nevezik 😀 )