személyes – Híd-Tan

Meglepetés :-)

Biztos emlékeztek még, hogy tavaly Véneken voltunk táborozni, és hogy volt egy napunk Győrben, ahol helyismereti vetélkedőt rendeztünk. Nemrég érkezett hozzám egy kérés Mártától, hogy küldjem el a vetélkedőhöz tartozó füzetek anyagát neki, mert úgy megtetszett nekik Vének és Győr, hogy idén ők is ott táboroznának, és a győri napot is megrendeznék. El is küldtem a füzetek tartalmát, de igyekeztem minden személyes adatot kitörölni, hogy egyrészt, saját szájuk íze szerint alakíthassák a feladatokat, másrészt, hogy továbbra is inkognitóban maradhassunk. Nem titkolózom, de végül is nem a helyszín a fontos, hanem az ötletek, amiket meg szeretnék osztani veletek. Viszont elkövettem egy bakit, és ennek következtében olyan meglepetésben volt részem a héten, hogy csak na!!! 🙂

A városismereti feladatok között volt egy olyan, hogy képeslapot kellett vásárolni, majd ezt a lapot feladni a mi plébániánk címére. És itt követtem el a bakit: az egyik füzetben elfelejtettem törölni a címet…s így, bár később Mártától megtudtam, hogy direkt hagyta benne a mi címünket, a feladatot teljesítő csapat hozzám, ill. a plébániánkra címezte a képeslapot 🙂

Így csütörtökön ez fogadott a plébánián:

Először csak annyit fogtam fel, hogy Győrből jött a lap…ennyire eltévedt volna, hogy tavaly óta most ért ide??? Aztán néztem a neveket…egyik sem ismerős (a Jankánál elbizonytalanodtam, hogy hogyan került rá a nevem erre a képeslapra), aztán lassan leesett a tantusz, hogy ez csak a kölcsönadott feladatlapok révén kerülhetett a postaládánkba 🙂 Mit ne mondjak, nagyon megörültem, s közben eszembe jutott, hogy milyen meleg volt a napokban, pont, mint nekünk tavaly Győrben 🙂 Nagyon jól esett ez a kis gesztus, ezúton is köszönöm!!!!!!!!! <3

Közben az idei táborra is gőzerővel készülünk ám!!! 🙂 Már csak 15 nap!!! Juhúúú!!!

Ajtódísz

Öcsém kérésére, Sógornőm névnapjára készült el az alábbi ajtódísz. Sokáig gondolkodtam, milyen karácsonyi témájú kopogtatót készítsek nekik, amikor végül egy kreatív vásáron láttam valami ehhez hasonlót. Biztos vagyok benne, hogy olcsóbb lett volna készen megvenni, de abban nem lett volna benne az elkészítés öröme. És lássuk be, kevés jobb dolog van, mint ajándékot készíteni 😉

Az alap egy natúr fa tábla volt, amit így, lánccal együtt vettem. Lealapoztam fehérre, majd ezzel a metálos zöld akrillal festettem át. Száradás után kicsit visszacsiszoltam.

Így kicsit rusztikusabb lett. Az angyalkát is kifestettem, és a szalagokat, gömböket, csengőket elrendeztem.

A feliratot vágógéppel vágtam ki öntapadós fóliából.

Karácsonyfadísz

Igen, jól olvastátok! Ma karácsonyfadíszeket gyártottam. Nem sokat, csak hármat, azt is ajándékba. Hogy ne kelljen kapkodni, már most elkezdtem a készülődést. Úgyis kapkodás lesz a vége!

Ezeket a díszeket már tavaly elterveztem, de végül is idő hiányában nem valósult meg. Ezért is vágtam bele, szó szerint.

Ami kell hozzá:

Műanyag szétnyitható gömbök (Rayher vagy más hobby bolt)
Átlátszó színtelen előlapfólia vagy írásvetítő-fólia
Fekete öntapadós fólia

Én a mintát a Silhouette vágógépemmel vágtam ki. De nem kell megijedni annak sem, akinek nincs ilyen csodamasinája! Készen vásárolt kontúrmatricát vagy egyszerű színes matricát is lehet használni hasonló dísz készítéséhez! Az előlapfólia miatt tűnik úgy, mintha lebegne benne a kép.

Így készült: kivágtam a mintát fekete fóliából.

Lehúztam és kidobtam a felesleges matricát.

Kivágtam egy akkora darab kört az átlátszó előlapfóliából, ami pont belefért a gömb összeillesztési peremébe. Átragasztottam a fekete mintát az átlátszó lapra, majd beleillesztettem a gömbbe.

Ez nem egyszerű rész amúgy, sokat kellett ollóval utánaigazítanom, hogy pont beleilleszkedjen. Amikor tökéletesen passzolt, összeillesztettem a két félgömböt. Majd kerülnek rá rendes és szép akasztók is.

Az eredeti ötlet INNEN származik.

Képírás – Hittantábor

Idén egy ici-pici településre, Vénekre mentünk táborozni, összesen 51-en. A legkisebb résztvevő 8 éves, a legidősebb 60 éves volt, de pont ez tette színessé és izgalmassá az egész hetet. Év közben is törekedünk arra a plébánián, hogy eltűnjenek a korosztályok közötti falak, és a templom ne kisközösségek gyűjtőhelye legyen, akik szinte idegenként működnek egymás mellett, hanem egy színes társaság Isten tenyerén. Most néhány fotón keresztül szeretném bemutatni, milyen jó dolgunk is volt Véneken. 🙂

Az idei tábor jelmondata, logója a Szűzanya volt: Őrá figyeltünk, az Ő életéről, szerepéről elmélkedtünk. Fő téma Mária, mint égi édesanya, illetve a helyes Mária-tisztelet volt, erre szerettük volna a gyerekek figyelmét irányítani. Ehhez készítettem el a szokásos tábori zászlót. Nemtom, pontosan mekkora, de kb. 150 cm magas. A mintát projector segítségével a vászonra vetítettem, majd megrajzoltam a kontúrokat. Végül kifestettem.

Idén is íródott tábori dal, és koreográfia is készült hozzá. Győrben is előadtuk a Széchenyi téren, meg éjszaka, világító karperecekkel a táborhelyen, illetve itthon a szülőknek is. Dalszöveg-puska a gitáron 🙂

A lelki napon a kisebbekkel az Lorettói litánia Mária-neveit virágokra írtuk fel és fűztük össze.

Majd az örvendetes rózsafüzér titkait papírmozaikkal alkották meg a gyerekek. A középen lévő fa kereszt a tábor saját “tartozéka”. Talán ezért is találtuk elsőre szimpatikusnak ezt a helyet 🙂

Minden nap volt imádság. Zsolozsma…

Szentmise…

Rózsafüzér…

Közelünkben volt a természet is. Bár a táborhely Véneken belül található, mégis úgy érezhettük, hogy egy erdő közepén, mindentől távol lakunk. Hajókáztunk a Mosoni-Dunán:

A véneki öko-strandon ilyen csodaszép tündérrózsák nyíltak:

A kicsik idén is minden szöcskét begyűjtöttek:

Többször is láthattuk a szivárványt, amelyet Isten a felhők közé helyezett a szövetség jeleként:

Voltak őrült pillanatok is…mint pl. beragasztani három nagyfiút a lakókocsiba ragasztószalaggal…ehj-ehj…lökött fiúk 😛

Belekóstoltunk néhány finomságba is: langalló a strand kemencéjéből.

Győrben pedig a táborvezetők úgy döntöttek, ennyi kényeztetés jár nekik, amíg a fiatalok a városismereti vetélkedőn dolgoznak… 😛

De a legjobb akkor is az, amikor magunknak főzünk, bográcsban!

Voltunk tehát Győrben is. Négy csapatba osztottuk a fiatalokat, és egy füzet alapján fel kellett keresniük Győr nevezetességeit. Minden helyszínen volt egy fotótéma illetve néhány kérdés az adott hellyel kapcsolatban. Az infókat vagy a helyszínről kellett leolvasni, vagy a helyiektől, járókelőktől megkérdezgetni. Nagyon jó móka volt, a gyerekek nagyon pozitívan jeleztek vissza. Volt, aki úgy jött haza, hogy a szüleinek azt mondta: muszáj a családdal is elmenni Győrbe, mert annyira szép város 🙂

A képeket még ott előhívattuk és elrendeztük a lepedőre megrajzolt Győr térképen.

Sokat csobbantunk a táborhoz tartozó strandon:

Az első este persze a VB-ről szólt: este meg kellett nézni a döntőt. A lányok a kedvenc csapat színeiben pompázó köröm- és arcfestést készítettek, és rengeteg szotyi elfogyott. A végeredménynek sokan örültek, de volt egy kis legény, aki könnyek között búcsúztatta Messit és az argentin válogatottat.

Íjászkodtunk is. A céltábla közepe, illetve a céltábla tetejére állított alma eltalálása fagyit ért, ketten el is nyerték ezt a különdíjat! Itt éppen én próbálkozom…

A legnagyobb keresztje a tábornak a töménytelen mennyiségű szúnyog volt…Szóval ha ide mentek táborozni, nem árt jó pár flakon szúnyogirtót és 1-2 tubus Fenistilt is vinni.

Vének védőszentje Nepomuki Szent János, a gyónási titok szentje. Megvan az ideje a szólásnak, és megvan az ideje a hallgatásnak, mint megtudtuk…

Szuper kis hetünk volt! Deo gratias! 🙂

Tortadísz

Hát igen, az én “kisöcsém” kevesebb, mint egy hónap múlva megnősül! Bizony! 🙂 Úgyhogy most a családban minden a NAGY NAP körül forog, szinte nincs is más beszédtéma, főleg, hogy most már tényleg a célegyenesben vagyunk. Öcsémék megkértek, hogyha tudok, készítsek nekik egy tortadíszt, tudjátok, egy olyan ifjú pár szobrocskát. Neki is álltam.

Először megint úgy jártam, mint annak idején a Szent Erzsébet szoborral: az első próbálkozásom (bár nem lett annyira ronda) nem nyerte el sem az én, sem a “megrendelők” tetszését. Bár nagyon diplomatikusak voltak, tudtam, hogy ennél azért ők jobbra számítottak. Nekifutottam hát még egyszer, és bevallom, ezúttal igazán a szívemnek tetsző valamit sikerült összegyurmáznom 🙂 (bocsánat, a képek minősége nem lett túl jó)

A figurák tehát FIMO süthető gyurmából készültek. Az alap és a virágcsokor külön lett kiégetve majd a figurákhoz ragasztva, a szemeket fekete akrilfestékkel festettem az arcra az égetés után. Remélhetőleg a tortán is jól mutat majd 🙂

Apró, de fontos örömök

Örömmel látom, hogy egyre többen találnak rá a Híd-tanra akár közvetlenül a blogra, akár a Facebookon keresztül. Köszönöm az elismerő szavakat, és hogy megosztjátok örömötöket a híd-tanos ötletekkel kapcsolatban. Nagyon jól esik!!! 🙂

Bár tudom, hogy nagyon kevés egyelőre a letölthető, nyomtatható anyag, ezt a kis irigységet, féltést, bocsássátok meg nekem. De bízom benne, hogy így is sok inspirációt tudtok meríteni az oldalra feltöltött bejegyzésekből.

Most viszont nem egy saját munkámat mutatnám meg: az alábbi plakátot tavalyi elsőáldozós tablóm alapján Anita készítette, és mit ne mondjak, ámulok-bámulok, annyira jó lett 🙂

Ez úton szeretnélek buzdítani Titeket, kedves Híd-tan olvasók, hogy ha elkészítettetek valamit az itt látott ötletek alapján, bátran küldjetek fotókat, pl. a Facebookon keresztül! Nagyon örülnék neki!!! 🙂

A nap fotója – Április

Áprilisban ismét belevágtam ebbe a nap fotója dologba. Nem sikerült minden naphoz, de azért igyekeztem 🙂

1. Valami lila – az ajtónkat díszítő nagyböjti koszorúból egy eléggé lila részlet.

2. A kezemben – Útravaló kávés termosz. Ha nincs idő itthon meginni a kávét, ebben a frankó kis termoszban viszem magammal.

3. Formák – Hát ezek nem igazán szabvány formák. Előre körbevágott színezők hittanra. Mutattam ezt már itt a blogon??? Talán nem is! Na majd egyszer. Ovisoknak készült.

5. Nem az enyém – Krémes. Anyukámé. Az enyém már ekkor valahol az emésztőrendszeremben figyelt 😛

6. A tavasz íze – Ez inkább vizuális íz, ha lehet élnem ezzel a képzavarral. Egy pitypang a budaörsi reptérről. Szép idő volt aznap, igazi tavasz.

8. Hobby – Igazság szerint nehéz volt választani, mert minden, amit ragasztani, varrni, vágni, színezni lehet, az nekem hobbi. Mostanában a scrapbookkal próbálkozom. Még elég kezdő vagyok, viszont szöszmötölésre jó.

9. Sötét – Mi más, mint kávé? Igazából a kávét majdnem minden napi témához le tudnám fotózni. Lehet, hogy igaza van tesómnak, és függő vagyok???

10. A nap kedvenc része – Aznap az evés volt, vagy inkább az, amit ettem: kínai kaja. Nagyon szeretem!

11. Három valami – Hármat kellett egyfajta valamiből fotózni. Bár olivabogyóból három nem elég, viszont jól néztek ki.

12. Bal felől – Kirándulni voltunk aznap, a bal és jobb felemen főleg ilyen sziklák voltak. Rám-szakadék. Szuper kis nap volt!!! 🙂

14. Koszos – Április azért is volt jó, mert nagyon sok arcát mutatta meg az égbolt. Nagyon szeretem a szép felhőket. Ez nem volt annyira szép, inkább piszkos-szürke. De alul egy kis csíkban ragyogó kék volt az ég!

15. Ezt olvasom – Ehhez nem készült fotó, de azért leírom: Nagyböjti fogadalmam az volt, hogy többet olvasom a Szentírást és nem csak azért, mert a tanításhoz kell, hanem “csak úgy”. Bizony, hitoktató létemre igen ritkám olvasom “csak úgy” a Szentírást…Pedig milyen jó! 🙂

16. Az én bűnöm – A kép magáért beszél. Bár nem mindet én ettem meg, de egyszerűen nem lehetett leállni vele! Likőrös csokitojás…Awww…

18. Jó – Angolul a Nagypéntek Good Friday, ezért kellett valami “good”, azaz jó dolgot fotózni. Elég jó volt, hogy sikerült ezt a töviskorona kenyeret elkészíteni, és hogy a gyerekek mennyire odavoltak tőle. És jó volt az is, hogy nem esett az eső, így a szabadban járhattuk a keresztutat.

19. Pénz – Érdekes témaválasztás Nagyszombatra, nem is aznap készült a fotó. A kis pénztárcám és szerény tartalma.

20. Tojás – Matyótojás, Mezőkövesdről. Félig matyó vagyok ugyanis. Allergiás is vagyok arra, amikor összekeverik a matyó és a kalocsai hímzést! EZ itt matyó.

22. Négy dolog – A plébániai kulcsokat őrzik ezek a kulcstartók. A Szentatyás Madridból van, az Ifjúsági Világtalálkozón vettem. A térfonott cica az én alkotásom. Kicsit már nyomi. Egy Városmissziós kulcstartó, valamint egy Szűzanyás, amit Medjugorje-ból kaptam.

23. Bejárat – A bejárati ajtó. Benne a lakáskulcsom, egy Mária Rádiós kulcstartóval.

24. Egy kis szín (hogy lehetne lefordítani rendesen azt, hogy “a pop of colour”?) – Plébánia udvaron nő ez a szépség. Jó élénk, vidám szín!

27. A lábaim alatt – Egy parkban készült. Szebb, mintha a betont fotóztam volna a talpam alatt. Ez is egy szép nap volt, szenttéavatással, sétával, fagyival.

28. Kaotikus – A ruhás szekrényem már elég kaotikus volt, úgyhogy rendbe raktam. Ez még a rendrakás előtt, szétválogatva.

29. Kontraszt – Volt egy fehér szoknyám, meg maradék kékfestő (szerű) textilem. Újraszabtam, lett egy új szoknyám.

És itt vannak a májusi témák! Hátha ezt is végigcsinálom….

A nap fotója – Január

Úgy látszik, ez a minden nap fotózzunk egy adott témában dolog nekem nem megy…Nemhogy a legtöbb fotót nem aznap készítettem, amikor a téma adott volt, de volt, hogy egyáltalán semmilyen fotót nem sikerült összehozni. Szokás szerint az elején nagyon lelkes voltam, aztán valahol a felénél elfogyott ez a dolog. A februárt már el se kezdtem…de talán egyszer még újrakezdem 🙂

Azért megmutatom, miket sikerült megörökíteni. Az első 5 napot már mutattam.

6. Minden nap megtörténik – vagy megtörténhetne
Ez nálam a kávézás. Minden reggelemet ezzel kezdem, és karácsony környékén ezt igazán úri módra tehettem, ugyanis kaptam ajándékba egy csomag Starbuck’s kávét. És még tejszínhab is volt, sőt, barna cukor is.

7. Fejjel lefelé
Egész nap azon agyaltam, mit lehetne ehhez fotózni. Aztán ovis hittanon szokás szerint az egyik gyerkőc 3 percet szánt a kézművesre. Kezébe nyomtam egy verses könyvet, addig, amíg a többiek dolgoznak, ő ellesz vele. Egyszer csak hallom, ahogy nevetve mondja egyik társának: “Nézd, ez az ember fejjel lefelé van!” Ez lett a nap fotója.

8. Szerencseszám
Nem igazán foglalkoztat ez a szerencseszám dolog, de ha már mondani kell egyet, akkor az a 8. Már az önmagában vicces, hogy ez a 8. nap témája volt. Itt pedig vendégségben voltam. Nem pont aznap, pár nappal később, de a házszám megihletett.

9. Természet(es)
Az első, amire gondoltam, hogy lefotózom a református iskola kémia-biosz szertárában ezt a szemléltető babát. Ugyanis ott, a szertárban tartom a katolikus gyerekeknek a hittant, gumibelek-agyak és kémcsövek között. Ez a terem szabad ugyanis. Az természetes, hogy egy ember így néz ki belülről.

Az viszont nem, hogy januárban kibújnak a krókuszok a balkonládánkban.

10. Ember alkotta
Nagy szerelmese vagyok a gótikának, illetve a neogótikának. Szerintem csodálatos! Önmagában az, hogy az ember képes a művészetekre, már egy csoda.

11. Lenézni
Honnan is nézhetnék le, mint a fejemből a lábamra 😀 Iszonyat kreatív fotó:

12. Színes
Sok-sok szívószál, az egyik kézműveshez kellett.

13. Megnevettet
Ezen a napon az egyik ovisom elkérte a fényképezőgépemet, had fotózzon párat. Készültek is a képek, ez pl. az ő munkája, amit megörökített. Jót nevettem rajta, mert nagyon édi volt, ahogy bűvészkedett a géppel 🙂

14. Három dolog
Ez a három doboz minden ovis hittanra jön velem: zsírkréta, gyertya, ragasztók.

15. Fekete-fehér
Őszintén mondom, nem szeretek bábozni. Voltak már próbálkozásaim arra, hogy kicsiknek bábozzak, de nekem ez nagyon nem megy. Pedig van két ilyen kis édes báránykám. Bábok mindketten. És fekete-fehér.

16. Nap
Eskü, egész héten nem sütött a nap, csak ezen a napon!

17. Apró
Ezt a hógömböt egy kirakatban láttam. Kábé akkora a gömb maga, mint egy ping-pong labda. Mellette meg egy kézilabda-méretű óriás hógömb volt.

Ezek pedig a filozófia jegyzeteim. Hogy mi köze ennek a “kicsi” témához? Mert hihetetlenül kicsi esélyem volt ebből a tárgyból átmenni. De sikerült! Várakozáson felüli eredmény született, de ezt csak és kizárólag a Szentléleknek tulajdonítom.

18. Boldog hely
Én inkább kedvenc helyet fotóztam, bár a kedvenc helyén talán boldog is az ember valamennyire. Ez egy papírbolt, de akármelyik hobby vagy papírboltot fotózhattam volna. Ha választhatnék, milyen üzletet vezessek, akkor az biztos egy papír-írószer bolt lenne!

20. Tennivalók listája
(A 19-es a “Reggeli” lett volna, de elfelejtettem lefotózni. Na sebaj. Nem ez lesz az utolsó, amit kihagytam)

Szeretek listát írni, szerintem tipikus listázó vagyok. Utazás előtt mindig összeírom a becsomagolandókat, aztán összehordom őket egy kupacba, mint valami hangya. Órára készülve azonban nem írom le, csak tényleg mindent igyekszem egy helyre tenni, hogy otthon ne felejtsem.

21. Kék
Ezen a napon vettük az átkelést a Vörös-tengeren. Kék papírok és krepp mindenhol.

24. Az én helyem
Az én helyem ezen a napon a varrógép mellett volt. Szeretek varrni, csak ritkán jut rá időm.

25. A tél íze
Ez a fotó ismét csalás, mert nem aznap készült, hanem 2 nappal később. Előtte ugyanis nemhogy hó, de igazán hideg sem volt. A forró kávé nem hiányozhat, persze 🙂

26. Vicces dolog
Interneten láttam ezt az ötletet: a szabóollóra annyi kis mágneskorongot tettem, ami a varrásráhagyáshoz elég. Így könnyű tartani a távolságot.

27. Vettem
Mivel még hosszú volt a délután, kiszaladtam a plébániáról egy kis éjjel-nappaliba, és vettem 1 tasak Nescafét. Aznap ez volt az összes vásárlásom.

És itt elfogyott az ihlet, a többi naphoz már nem készült fotó. Ennyi tellett tőlem 🙂

A nap fotója

Gimis koromban egy röpke évig jártam fotószakkörre. De olyan rendes igazi hagyományos fotószakkörre, ahol papírra hívtunk elő fekete-fehér képeket, sötétkamrában, piros fénynél, vegyszerekkel…Még mindig van valahol egy csomag fotópapír, amire elő lehetett hívni a képeket. Persze már biztos nem működnének, hiszen fény érte őket. A fotószakkör lezárásaként egy portfóliót kellett készíteni. Fotózgattam is szorgalmasan, majd előhívattam a képeket, mire a tanár azt mondta, hogy mindenféle koncepció nélkül fotózom, mint egy kínai turista. Nekem ennyi elég is volt. Nem készítettem el a portfóliót, és nem is vettem részt a kiállításon.

Viszont fotózni szeretek. Olyannyira, hogy pár éve kaptam egy kis digitális gépet, ami elfér a zsebben, mindig nálam lehet és mindig megörökíthetem vele azt, amit éppen fontosnak tartok. Nem művészkedem, csak fotózom. Mint a turisták 😛

A fotószakkörön még azt is “megtanultam”, hogy a digitális fényképezésben az a rossz, hogy az ember gondolkodás nélkül fotózgat bele a nagyvilágba, egy dologról 10 képet is csinál ész nélkül, pedig ahj, régen, a filmtekercses időkben kétszer is meggondoltuk, mire lőjük el azt a 24 kockát.

Persze, ez valahol igaz, mert az én gyerekkoromban is filmtekercses gépek voltak, de nem is mertem vele fotózni. Mert mi van, ha elfogy a film idő előtt? Ami viszont hiányzik, az a fényképek előhívása: beadni a fotóshoz a filmet, és várni, majd izgalommal kézhez venni a borítékot, és együtt végignézegetni…EZ nagyon hiányzik, és csak akkor döbbentem rá, amikor nemrég előhívattam néhány digitális képet a Rossmannban. Nagyon jó volt leülni, és KÉZBE VENNI a fotókat!

A felesleges fotók készítése egyébként egy – már jó ideje működő – kezdeményezés miatt jutott eszembe. Ez a NAP FOTÓJA. A blog írója minden hónapra feltölt egy listát, ami a napi fotótémákat tartalmazza. Minden nap készíteni kell egy fotót az adott szó alapján.

Egykori fotószakkörös tanárom ettől biztos agyvérzést kapna, hiszen alapvetően semmi értelme nincs. Semmi következménye nincs, ez nem verseny. Csak minden napra jut valami apróság, ami ihletet adhat. És úgy döntöttem, hogy most januárban megpróbálom én is: minden nap készítek egy fotót! Ezek kicsit ilyen “ego-blogos” bejegyzések lesznek, de remélem, ennyi önmutogatást megengedtek nekem. Régen írtam naplót, most scrapbookozok meg fotózgatok… 🙂 Hát íme az első adag (az első nap hiányzik, mert másodikán kezdtem el).

2. G, mint… Gömb. Vagy girland. A könyvespolcra van ez a műfenyő girland felrögzítve. Nagyon hangulatos fényt áraszt a karácsonyfával együtt.

3. Az én városom. A főváros. Ami először eszembe jutott ezzel kapcsolatban, az, ami jelenleg abszolút meghatározza Budapest arculatát: az útfelújítások. Boltba menet bele is botlottam egybe (igazából az lett volna a fura, ha nem esik utamba legalább egy ilyen).

De aztán este egy másik pillanat is megihletett. A lakóhelyem környéke, hazafelé menet.

4. Egy szó, ami szerint élek. Mondjuk, hogy ez egy mottó, vagy kedvenc idézet. A Szentírásból. Ez az idézet egy időben nagy erőt adott nekem.

5. Talált. Bár valamelyik nap találtam egy kis szentírási idézetes cetlit a templom takarítása közben, most mégsem ezt mutatnám meg, hanem egy Szerencsi szaloncukrot. Ezt még a Mikulás “hozta”, és csak keveset vettünk belőle, tényleg csak pár szemet fejenként. Ma viszont találtunk még belőle két darabot, elbújva a többi édesség között…és nagyon jó volt!!! Azért ez mégiscsak Szerencsi…! 😛

Egyelőre ennyi, szerintem jó móka lesz! 🙂

Ha csatlakozni akartok, itt az ötlet gazdájának blogja: Fat Mum Slim

Illetve egy magyar blog, ahol magyarul is megtaláljátok a témákat, én itt olvastam először erről a játékról: Sucika blogja

Jó fotózgatást!!! 🙂