A kicsikkel a Szentírásról tanultunk. Kérdeztem őket óra elején, kaptak-e már levelet, üzenetet valakitől. Megbeszéltük, hogy üzenetet kapni jó dolog, mert ebből érezhetjük, hogy az a valaki, aki az üzenetet küldte, gondolt ránk, fontosak vagyunk a számára. Majd mondtam nekik, hogy nálam most olyan levelek vannak, amit a jó Isten küldött nekik. Az ötlet alapját EZEN a blogon találtam.
Itthon minden gyerkőcnek meghajtogattam egy levelet. A Szentírás Isten üzenete az embereknek, amelyben azt üzeni, hogy SZERET minket. A gyerekek kibontották a borítékot, és „elolvasták”. Először többnyire ezt mondták: „De hát ebben nincs semmi!”. De hirtelen rájöttek, hogy a levél kibontva szív alakú.
Ez után megbeszéltük, hogy a Szentírás is egy „jó vaskos” üzenet, amely minden embernek szól, akár elolvassa ezt a levelet, akár nem. Ez után mindenki belerajzolta a szívbe saját magát.
Mindezek után az udvaron eresztettük ki az energiákat, egy kis aszfaltrajzolással. A végén az egész udvar úgy nézett ki, mint egy szerelmi vallomás, tele szívekkel, és SZERETLEK feliratokkal.
Ó-ó-ó! Ezt még meg kell mutatnom:
Ő itt én 🙂 Ez fogadott, amikor óra előtt beléptem a hittanterembe: a csoport egy szem fiának alkotása. Aki ismer engem személyesen, eldöntheti, hogy hasonlít-e. 🙂
