Alapvetően úgy gondolom, hogy 1-2 gyerekkel hittanozni kötelező jelleggel nem a legideálisabb. Pedig nálunk sajnos ez a helyzet, hogy felső tagozatban (ahol már nincsenek évfolyamonként összevonva, hanem osztályonként van nekik a hittan) ennyi a létszám: 1, 2, maximum 3 fős csoportokat viszünk. Kényelmetlen a gyereknek is, kényelmetlen egy picit a tanárnak is, én legalábbis nem szeretek így tanítani. Voltam a másik oldalon is, amikor egy szem hallgató voltam egyházi ének órán a fősulin…képzelhetitek…egyedül énekelhettem a fél Éneklő Egyházat.
A pozitívum viszont, hogy nagyon bensőséges tud lenni egy ilyen óra, ha elnyertük a diák bizalmát. Én mindig elmondom nekik, hogy ami a hittanon történik, az ott is marad. Nem adom tovább (de ők sem adják tovább), amiket megbeszéltük, vegyék úgy, mint a gyónási titkot.
Másrészt jobban meg lehet ismerni a gyerekeket. 24 fős csoportnál örülök, ha a nevüket megjegyzem, meg ha az osztályából ki tudom arc alapján halászni a hittanosokat 😛
Van egy két fős csapatom, két hetedikes lány, és szeretnek színezni, és sokszor nem is hittanos dolgokról (legalábbis szorosan véve nem) beszélgetünk, hanem amit ők felvetnek. A tankönyv is csak dísznek van, még szinte bele se lapoztunk, mert annyi más, korábbról elmaradt téma jött fel, hogy nincs értelme a tanterv szerint előírtakat venni (rám ne küldjetek valami tanfelügyelőt, légyszi 😀 ).
Mivel szeretnek színezni, úgy voltam vele, hogy akkor már a témába vágó színezőt viszek nekik. De nem ám olyan ovis szintűt, hanem ami most amúgy is divat: egy brutál részletes “felnőtt” színezőhöz hasonló dolgot gyártottam nekik. Holnap indul bevetésre, de ti már most letölthetitek:
Színező nagyoknak PDF
Hiszitek vagy sem, nem szeretek színezni! Bármikor megrajzolok egy ilyet, de ki nem színezném! Ti hogy vagytok ezekkel a felnőtt színezőkkel? Szeretitek? Színeznétek ilyeneket?