Tavaly mutattam itt egy quilling-technikával készült keresztet, amit egy diakónusszentelésre készítettem. Most ezt az ismerősömet pappá szentelték (DEO GRATIAS!), és erre az alkalomra újabb ajándékkal készültem. Még nem adtam át, úgyhogy még nem tudom, mit szól hozzá az újdonsült atya 🙂
Egyik nap kipattant a fejemből, hogy egy Szent Erzsébet szobrot kéne készíteni neki. Most nagyon népszerű alapanyag a levegőn száradó gyurma, és már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom. Vettem is egy csomaggal.
Az első próbálkozásom – már ami a szobrot illeti – nem járt nagy sikerrel. Mit szépítsük, nem vagyok szobrász, és sajna egy elég csúnyácska Erzsébet került ki a kezeim közül. Legalábbis az arca nem éppen támasztja alá a “magyar lányok a legszebbek” mondást. Mindenfélét mondtak rá: “Nem csúnya, csak rémisztő”; “Ha erre P. atya éjszaka félálomban ránéz, tuti szívrohamot kap”; “Gülüszemű Erzsébet”; “Törd le a fejét és csináld újra”; “Úgy néz ki, mintha keresztezték volna Voldemortot egy zombival”… és ehhez hasonlók. Hát ezért Titeket sem sokkollak a látvánnyal, és P. atyának is új Erzsébetet készítettem. 😛
Az internetet böngésztem inspiráció után, meg persze néhány technikai fogást is el szerettem volna lesni az arcformázás terén. ITT találtam az inspirációt, és ITT a leírást az archoz. És ez született belőle:
Az alap meglepő alapanyagokból készült: műanyag üdítős flakon, alufólia, drót és egy hungarocell gömb. Itt még elég bizarr a kinézete 😛
Papírmasé technikával alakítottam ki a testet: matt újságpapírt (én bevallom, egy Keresztény Életet tépdestem csíkokra) és dekupázsragasztót használtam.
Hagytam megszáradni. Ez után jött az arc megformálása gyurmából (FIMO Air). Ami tapasztalatom, hogy – bár ezt a használati utasítás nem írja – érdemes enyhén nedves kézzel dolgozni.
2-3 nap száradás után fehér akrillal lealapoztam az egészet, hogy egységes legyen. Majd jöhetett a színezés, szintén akrilfestékkel.
A legvégén jött a rózsák megfestése, ami nem volt egyszerű feladat. ITT egy videótutorial hozzá. Egy kis gyakorlást igényel, nyilván a videót készítő hölgy sem aznap kezdte, nekem viszont nem álltak rendelkezésre évek, hogy tökélyre fejlesszem a technikát, meg az ecsetem sem volt a legjobb. Így sikerült 🙂
A legvégén lelakkoztam az egészet, most már csak csomagolásra és az átadásra vár. Ő az én – kicsit extravagáns – Szent Erzsébetem 🙂