Folytattuk a Szövetség Ládája projectet, méghozzá a kőtáblák elkészítésével. Elég sok mindent kellett belezsúfolni ebbe a hittanórába (farsangi előadás gyakorlása, új téma, plusz még hozzá való kézműves), de sikerült! 🙂
A kézműves részéhez igazság szerint nem kell más, mint egy csomag levegőn száradó gyurma. Mindenkinek adtam egy kis papírtálcát, amire előrajzoltam a két kőtábla formáját, és kezükbe nyomtam a (borzasztóan büdös) gyurmát. A gyerekek lapigatták, formázgatták a gyurmát, amíg el nem érte a kívánt formát. Majd egy fogvájóval karcolhatták bele a számokat a “kőbe”.
Mostanában az egyik hittanosom ovis húga is bent szokott ülni az órán, így végül is jó helyen van, anyuka meg addig tud foglalkozni a szülők farsangi előadásán a szomszéd teremben. Adtunk neki színezőt, sok-sok ceruzát, és ő buzgón neki is állt a munkának. Mikor a nagyok elhelyezkedtek, gyertyát gyújtottunk, én pedig kértem, hogy kapcsolják le a villanyt. Sötét is lett egy pillanat alatt, és a terem mélyéről egy méltatlan hang szólalt meg: “Hééééé! Így nem tudok színezni!!!” 🙂
Végül adtam neki is egy darab gyurmát, alkosson valamit ő is az utókornak. Ez lett belőle, 20 perc gyömiszkélés után:
És ha nem látnátok, mi ez, akkor elárulom: pálcikás krumplikompót. Ugye, hogy ugye???
